E címmel szervezett kerekasztal-beszélgetést a Nemzetközi és Európai Szakkollégium február 20-án.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Európai Szakkollégiuma február 20-i eseményének első blokkjában a szakértők arról szóltak, miképpen változott meg az európai energiapiac az orosz-ukrán háború kitörését követően. Holicza Péter európai uniós ügyekért és nemzetközi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár ennek kapcsán megváltozott ellátási láncokról, magas és volatilis energiaárakról, valamint új beszerzési források szükségességéről beszélt. „Az elmúlt időszakban a stabilan érkező és olcsó orosz gáz mellett egész más értelmezést kapott a diverzifikáció és az ellátásbiztonság, mint napjainkban. Magyarország esetében nem politikai döntés, hanem infrastrukturális adottságok és elérhető kapacitás kérdése, hogy honnan vásárolunk gázt” – tette hozzá. Minthogy nagyobb mennyiségű LNG eléréséhez (liquefied natural gas, cseppfolyós földgáz) tengerparti kikötő szükséges, Magyarország számára – a Kárpát-medencében ez az alternatíva nem opció.
Kritikus kérdés lett a földgáz ára, piaci struktúrája, és a villamosenergia-termeléssel való összefonódása is. Míg korábban Brüsszelben évente csupán néhány energiatanácsi ülés szerveződött, az őszi-téli időszakban szinte kéthetente ülésezett a 27 állam képviselőiből álló testület a válság kezelésére, valamint a piac újraszervezésére. A közös policy kialakítása nagy kihívásnak bizonyul. Kisebb-nagyobb sikereket már elértek, de ezek jellemzően rögtönzött, rövid-távú megoldást jelentenek. Az Európai Bizottság energiaügyi biztosát idézve, ezt a telet „trükkösen” megoldottuk, ám a következő már komoly kihívásokat tartogat majd Európa-szerte. Az enyhe tél, a fogyasztás 20%-os csökkenése, valamint az energiahatékonysági intézkedések következtében a magyar tárolók jól állnak, viszonylag komfortos betárolási időszaknak nézünk elébe– fogalmazott Holicza Péter.
Évekkel korábban kezdődött
Litkei Máté, a Klímapolitikai Intézet igazgatója azt emelte ki, hogy a háborút megelőzően három szempont határozta meg az energetikai piacot: az ellátásbiztonság, az ár és a környezetvédelmi aspektusok. Az egyöntetű vélekedés szerint az erőfeszítések ellenére egyelőre a három elemből egyszerre csak kettőt lehet megvalósítani. A háború nyomán az energiabiztonság felértékelődött, és negyedik paraméterként az is fontos lett, hogy honnan érkezik a gáz. Az igazgató Olaf Scholz német kancellár katari útjáról elmondta: az emírség azt jelezte, hogy 2026-tól tudnak nagyobb mennyiségű gázt szállítani, hiszen ahhoz fejleszteni kell – nemcsak az eladói, hanem a fogadói kapacitásokat is. Nekik a hosszú távú tervezés áll érdekükben, míg a németek abból indulnak ki, hogy pár évre sem nagyon lehet előre látni. Hiszen két éve még az Északi Áramlaton át beérkező orosz gázmennyiség megduplázásában gondolkodtak.
A változás a piacon nem tavaly kezdődött. A háború komoly sokkot okozott, de már egy hosszabb távú folyamatba illeszkedett – jelezte ugyanakkor Varga Ádám, az MVM Stratégiai Menedzsment osztályvezetője. A Covid okozta leállások óriási gondot jelentettek, de igazán az azt követő optimizmus rángatta meg a piacokat: hirtelen nagy mennyiségű energiára lett ismét szükség, és nem tudták az igényeket kiszolgálni. Az árak tehát emelkedni kezdtek. 2021 harmadik negyedévétől ráadásul Oroszország elkezdte az energiaszállításait csökkenteni, ez is tovább emelte az árakat. Az árgörbében kiugrások, ártüskék jelentek meg, ám azokat minden esetben lecsengés követte. Mostanra normalizálódtak a háború előtti szinten ismét az árak. Tőlünk nyugatra az ártámogatásoknak volt szerepe dotáció és adócsökkentés formájában, itthon azonban már eleve alacsonyabbak voltak az energiaárak, ezért inkább a takarékossági intézkedések kerültek előtérbe. S ismét a figyelem középpontjába került a nukleáris ipar: több balkáni ország, és a lengyelek is masszív kapcsolódó programokat indítottak.
Megéri
Litkei Máté az SMR (Small Modular Reactor)-technológia felfutásáról szólt: ezekre kisebb beruházásigény, de drágább működtetés a jellemző, és bár a sok tartalékalkatrész okán a fajlagos költséges magasabbak, még így is megéri ezek üzemeltetése. Az állam szerepe kapcsán elmondta: az árszabályozás mellett a kritikus infrastruktúra esetében az állami tulajdon arányainak megváltozása is jellemző volt az elmúlt időszakban. Ez nyugaton, például Franciaországban is jellemző. A szakember a majdan beköszönő békeidőben liberalizációs törekvésekre számít.
„Válságban erősödik az állami szerepvállalás. Érdekes lesz majd a béke idején megnézni, milyen sorrendben vonul majd ki az állam a vállalatokból” – értett egyet az elhangzottakkal Varga Ádám.
Holicza Péter arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt időszakban 20 százalékkal csökkent az energiafogyasztás – s ez az érték már hőmérséklet-korrigált, azaz számol az enyhe téllel. Az SMR jó megoldás lehet arra, hogy például a debreceni akkumulátorgyár nyomán megemelkedő 600-1000 megawattnyi extra áramigényt kielégíthesse. Ugyanakkor egyelőre hiányzik még a jogi szabályozási háttér uniós szinten – ezzel együtt a románok és a lengyelek elindultak ezen az úton. A finnekkel elképzelhető egy hazai együttműködés e területen.
A piac gondolatai
A helyettes államtitkár említést tett az unió közös gázbeszerzési munkacsoportjáról, amely a korábbi, közös vakcinabeszerzéshez mintájára működik. „Ez jó, ám a piacnak saját gondolatai vannak erről” – utalt arra, hogy a nagyvállalatoknak, tagországoknak sok esetben hosszú távú szerződéseik vannak. A bilaterális kapcsolatok fejlesztése – így például az olasz folyosó révén az algír gázhoz történő hozzájutás, vagy a Krk-i, immár teljes kapacitással működő, ezért számunkra alternatívát nem jelentő terminál is szóba került, utóbbi helyről néhány év múlva várható csak kapacitásbővülés. Addig marad a diverzifikálás, de az önmagában még nem jelent ellátásbiztonságot – hangzott el.
Litkei Máté a szankciók kapcsán azt jelezte, hogy India és Törökország felvásárolja az oroszoktól a szankciók sújtotta energiahordozókat, ám Moszkva számára mindemellett egyértelműen ártanak az uniós korlátozások.
Holicza Péter arra hívta fel a figyelmet, hogy nem szabad az egyik rossz helyzetből a másikba átállni. Nem válhatunk kiszolgáltatottá egyetlen másik ország felé sem úgy, ahogy korábban az oroszok irányába voltunk – utalt az amerikai LNG-re. Mint mondta, utóbbi térnyerése csak a kapacitások fejlesztésével menne, ám az az unió zöld politikájával ellentétes volna. Hallgatói kérdésre válaszolva a szakember a megújuló energiaforrások térnyerése mellett a geotermikus energiában rejlő lehetőségeket is hangsúlyozta, hozzátéve: e megoldással igazán nagymértékű gázfogyasztást lehetne kiváltani.
Kép: Morning Consult
