Az 1920-as években magyarok is ott voltak a Török Köztársaság születésénél, a nyelvészet, vasútépítés, de akár a lótenyésztés területén kialakult együttműködések jó alapot teremtettek arra, hogy napjaink török-magyar kapcsolatai kiépüljenek – hangzott el a Ludovika Szabadegyetem új szemeszterének nyitóelőadásán. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) tudományos-ismeretterjesztő előadássorozata ebben a félévben a Török Köztársaság kikiáltásának és a magyar-török diplomáciai kapcsolatok felvételének századik évfordulója köré szerveződik.
A Ludovika Szabadegyetem új szemeszterének célja, hogy teljes kép alakuljon ki a török történelemről és annak magyar vonatkozásairól – nyitotta meg az előadássorozatot Csikány Tamás dandártábornok, tantárgyfelelős. Az NKE tudományos rektorhelyettesének felhívására a résztvevők egyperces néma felállással adóztak a Törökországot érintő földrengés áldozatai előtt.
Előadásában Négyesi Lajos ezredes, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK) egyetemi docense az 1919-ben kirobbant és végeredményben a Török Köztársaság megszületéséhez vezető török függetlenségi háború vélt és valós magyar résztvevőiről beszélt. Az egyik legenda Zalka Máté részvételéről szól, akiről még 2020-ban is született olyan írás, hogy a spanyol polgárháborúból ismert Lukács tábornok vezette a későbbi államalapító Kemal Atatürk lovasságát, aki Szmirna elfoglalásánál tanúsított hősiességéért kitüntette őt a város főterén. Zalka Máté 1896-ban született a Szabolcs vármegyei (Tunyog)Matolcson Frankl Béla néven. Az első világháborúban a m. kir. 12. honvéd gyalogezredben szolgált, Doberdónál harcolt az olasz fronton, később átvezényelték az orosz frontra, ahol 1916 júniusában megsebesült és fogságba esett. 1919 őszén megszökött a krasznojarszki hadifogolytáborból, majd partizáncsoportot alakított és 1920 elején csatlakozott a Vörös Hadsereghez. Ezt a tényt használta ki később Illés Béla propagandista író, aki 1945 után Zalka személyében találta meg a szovjet-magyar barátság erősítéséhez szükséges kulcsfigurát. Illés Zalka Máté című könyvében ír arról, hogy „Zalka Törökországba utazott és ő lett Kemal lovasságának egyik szervezője és vezetője Kemény László név alatt”. Illés regényében valós elemeket kever fiktív eseménysorral – jelezte Négyesi Lajos, aki arról is beszélt: Zalka valóban felbukkant Törökországban, de csak mint diplomáciai futár. 1923-ban Szevasztopol kikötőjéből tengeralattjáróval utazott Samsunig és 12 nap alatt jutott el Angorába (Ankara). Zalka – akinek nevét később a fővárosban működő Katonai Műszaki Főiskola is felvette – 1924 januárjában indult vissza, ám az legenda, hogy harcolt volna Atatürk oldalán. Ismerőse, Hidas Antal könyvében így ír erről: „Nem volt ő Kemal pasa – Atatürk hadvezére; nem verte ő szét Törökországban a görög hadsereget; nem tűzött mellére Szmirna főterén Kemal pasa kitüntetést.”
Katonadiplomácia
Bár a török függetlenségi háborúban nem sok magyar harcolt, a diplomáciai kapcsolatok 1924-től történt felfutását követően sok magyart találni a gazdasági életben. A HHK egyetemi docense példaként említette azt a 21 magyar mérnököt, akik Törökországba vándorolva teremtettek ott egzisztenciát. Az egyik legismertebb Vondra Béla, akire a közmunkaügyi minisztérium tanácsosaként és a műszaki tanács igazgatójaként a vasutak újjáépítését, hidak építését és vizek szabályozását bízták. A korabeli sajtóban számos cikk jelent meg magyar mérnökök és kereskedők törökországi szerepvállalásáról. 1923-tól a katonadiplomácia is egyre aktívabb lett Törökország irányába. A trianoni békeparancs megtiltotta, hogy Magyarország légierőt tartson fenn, így az egykori vadászpilóták máshol próbáltak szerencsét. A magyar-török katonadiplomáciai kapcsolatok megerősítésében például kiemelkedő szerepe volt Háry László korábbi vadászpilótának, aki Törökországban motorosoktatóként helyezkedett el, a pilóták kiképzését segítette. Később, hazatérve Magyarországra részt vett a Magyar Királyi Honvéd Légierő megszervezésében, amelynek 1938–1941 között parancsnoka is volt. Szintén a török hadseregben vállalt szolgálatot Kacskovics Tibor, aki szibériai fogságában megtanult törökül, és a háború után a török hadsereg tüzérségi tanácsadója lett. Házasságából született Imre nevű fia, aki Franciaországba került és felvette az Yves de Daruvar nevet. A magyar származású francia katonatiszt, köztisztviselő ma a trianoni békekötés és következményeinek kutatójaként ismert.
Hódoltság után barátság
Előadásában Négyesi Lajos szólt a Ludovika Akadémiát végzett Nagyborosnyói Bartha Albertről is. A bécsi Hadiiskolán szerzett vezérkari végzettséget, majd vezérkari tisztként szolgált a Honvédelmi Minisztériumban, később pedig kétszer is volt honvédelmi miniszter. Bartha az első világháború idején, 1918-ban a szaloniki II. török hadsereg vezérkari főnöke volt. A nyugállományú vezérezredes 1918-ban és 1946-ban volt honvédelmi miniszter, utóbbi ciklusában zászlóaljjá szerveződtek az aknakutató részlegek, megalakult egy hadihajós osztály és egy repülőszázad, tovább három repülőtér és néhány lő- és gyakorlótér. 1947-ben mondott le, egy évre rá elhagyta Magyarországot és 1960-ban bekövetkezett haláláig New Yorkban élt. Érdekesség, hogy törökországi évei alatt a gyapot- és rizstermesztést tanulmányozta, utóbbival maga is foglalkozott. Barátságot ápolt Atatürkkel, Magyarországról például 50 nonius apamént vitt ki, megteremtve ezzel a török lótenyésztés alapjait.
Négyesi Lajos szerint a Törökországhoz kapcsolódó magyarok életét tanulmányozva megállapítható, hogy 1945-ben komoly kultusza volt a két ország barátságának, mintegy háromezer magyar dolgozott kinn, de születtek hősök is, amelyek tiszteletet ébreszthettek mindkét oldalon. Így fordult át a 150 éves török hódoltság emlékezete török-magyar barátsággá, amely jó alapot teremtett napjaink kiegyensúlyozott kapcsolatára a két ország között.
A Ludovika Szabadegyetem előadása az alábbi videóban megtekinthető:
Videó: Kristóf-Szabó Lilla
A Ludovika Szabadegyetem következő alkalma február 14-én, 18 órakor kezdődik az Oktatási Központ II. előadójában, ahol a két világháború közötti török-magyar kapcsolatokról lesz szó Emre Saral, a Hacettepe University Atatürk Institute kutatási asszisztense előadásában.
