A társadalom biztonságát fenyegető tényezők között tartjuk számon napjainkban a terrorizmust és a nemzetközi szervezett bűnözést. Annak ellenére, hogy a jelenség hosszú múltra tekint vissza, újkeletű nemzetbiztonsági kockázatnak értékelhető történelmi léptékekben mérve.
A 2001. szeptember 11-én a New York-i Világkereskedelmi Központ (World Trade Center) ellen elkövetett terrortámadás vízválasztó volt a terrorizmushoz való újkori viszonyulásban. Az államok, valamint a belőlük formálódó nemzetközi közösségek ráeszméltek arra, hogy az aszimmetrikus hadviselés minden előnyét kegyetlenül kihasználó, egyre szervezettebben és kiképzettebben működő terrorszervezetek nem csupán katonai, hanem komplex biztonsági fenyegetést jelentenek. Politikai, gazdasági és más egyéb dimenziókra kiterjedő hatásaik is vannak, gyakran összekapcsolódnak a nemzetközi szervezett bűnözéssel, sőt egyes fejlődő országokban jelentős befolyást gyakorolnak az állam irányítására.
A terror definíciói
A terrorizmus meghatározásában a szakértők között nincs egyértelmű konszenzus. Egyes, a témával foglalkozó személyek más és más definíciót alakítottak ki. Ebből kifolyólag inkább azoknak a „közös nevezőknek” a megtalálása mérvadó, amelyek minden terrorista csoport működését jellemzik. Ilyen (1) az erőszak alkalmazása. A terroristák erőszak szándékos és módszeres alkalmazásával küzdenek céljaikért. Mivel a célok között gyakran államok, politikai rendszerek, vagy akár ideológiák megbuktatása áll, amelyeket többnyire lehetetlen egy-egy akcióval kikényszeríteni, általában az erőszak sorozatos, visszatérő és tervezett alkalmazásáról van szó. Az erőszak rendszerint polgári személyek vagy azok nagyobb csoportjai ellen irányul és ezáltal alkalmas arra, hogy elrettentő hatást gyakoroljon a közvéleményre. Így érkezünk el a második közös jellemzőhöz, amely a (2) félelemkeltés. A döntéshozókra, a társadalmakat irányító politikai elitekre a közvéleményre gyakorolt félelemkeltés útján törekednek nyomást helyezni. Közös pont a nemzetközi terrorszervezetekben, hogy mindegyiknek van egy sajátos (3) politikai-ideológiai vagy vallási-etnikai háttere. Az ezekből merített eszmékkel jelölik ki működésük végső célját és keresnek morális igazolást cselekményeikhez. Ilyen lehet például egy népcsoport elnyomás alóli felszabadítása, egy vallási irányzat dominanciájának megteremtése stb.
A terrorizmus jelenségének rövid és egyszerűsített meghatározását az előző három tulajdonság összeillesztésével adhatjuk meg: erőszak módszeres alkalmazása abból a célból, hogy félelemkeltés segítségével politikai-ideológiai vagy vallási-etnikai célokat valósítsanak meg. Jogtudományi és azon belül nemzetközi jogi értelemben nincs világszinten egységes rendszer a terrorizmus definiálására és kezelésére, de több nemzetközi szerződés is foglalkozik a kérdéssel, sőt európai uniós jogszabályok is születtek a terrorizmus elleni harc hatékonyabbá tételére. A hadtudomány a terrorista jellegű aszimmetrikus hadviselést a teljes körű, nagyszámú emberáldozatot követelő, az infrastruktúra rombolására és ún. „puha célok” ellen irányuló, az állam működésképtelenségét előidéző tevékenységben látja, amelynek nem állami szereplők az elkövetői és az erőszak pedig rendszertelen, nincsenek szabályai, nem terjed ki rá a hadijog.
A terrorizmus gyökerei
A latin terror szó eredeti jelentése ijedtség, rémület. A társadalomra erőltetett rettegés értelmében először a francia jakobinus diktatúra idején használták (régime de la Terreur). Évezredes múltja van: az első szervezett, felfegyverzett terrorista akciót elkövető csoportokról már 11. századi források is beszámolnak. Ezeket a merényleteket a Kaszpi-tenger déli partján fekvő Elburz-hegységben hasissal elbódított fiatalok követték el. Az abbászida kalifák hosszú időn keresztül eredménytelenül kísérelték meg felszámolni a csoportot, végül a tevékenységük csak a 13. században, mongol hódítás hatására szűnt meg. Indiában 1326 és 1835 között működött a thugok, azaz orgyilkosok szervezete, akik egyes becslések szerint mintegy 8 millió ember halálát okozták. A terrorizmus újkori formáját jelentették egyes anarchista csoportok (bakunyinisták, blanquisták) állam megdöntésére törekedve elkövetett merényletei körülbelül 150 évvel ezelőtt.
Terror a XX. században és ma
A modernkori terrorizmus az 1960-as években jelent meg, gépeltérítések, túszejtések formájában. A nyugati világban a jóléti társadalom ellenére kialakultak olyan ideológiai alapon szerveződő szélsőséges csoportok, amelyek a rendszer bomlasztása érdekében követtek el különböző bűncselekményeket. Az akkori nemzetbiztonsági és rendészeti válaszlépésekkel ez a jelenség még visszaszorítható volt annak ellenére, hogy a szovjet tömb elsősorban a titkosszolgálatain keresztül gyakran támogatta ezeknek a törekvéseit anyagilag és kiképzésekkel egyaránt. Ilyen terrorszervezet volt a Rote Armee Fraktion (RAF), azaz a Vörös Hadsereg Frakció, amely főleg az egykori NSZK területein volt aktív, és 58 halálos áldozat írható a számlájára, vagy az Action directe (AD) nevű anarchista mozgalom Franciaországban 1979 és 1987, között, amely körülbelül 50 merényletet vállalt magára. Az 1990-es években ezek a szélsőbaloldali ideológiájú terrorszervezetek fokozatosan eltűntek vagy átalakultak, részben a Kelet-Európában lezajlott rendszerváltoztatásokkal összefüggésben.
A modern terrorizmus második hulláma az 1990-es években jelentkezett főként a globalizáció hatására. Az iszlám vallási-etnikai vonalon működő al-Káida célja elsősorban az Egyesült Államok, de általában véve is a nyugati világ és Izrael, valamint a nyugatbarát iszlám országok megsemmisítése volt. Ennek érdekében tagjai több nagyobb merényletet is elkövetettek, úgymint a York-i Világkereskedelmi Központ elleni 1993-as robbantásos támadás, az Amerikai Egyesült Államok Kenyában és Tanzániában található nagykövetségei elleni 1998-as robbantások – utóbbiaknak 225 halálos áldozata és több száz sebesültje volt.
Az összetettebb akciók végrehajtására képes, képzettebb terroristák közötti kapcsolattartás az információs forradalom segítségével zökkenőmentesebbé és nehezebben ellenőrizhetővé vált. A terrorszervezetek fegyelmezett, olykor katonai hierarchiához hasonló felépítése, illetve a migrációval beindult népességmozgás a terrorizmus felderítését olyan szinten megnehezítette, hogy alapjaiban kellett újragondolni az addig alkalmazott katonai, nemzetbiztonsági és rendészeti eszközrendszert.
A globális terrorizmus a 2001-ben New Yorkban elkövetett terrortámadás után került a szakértők és a közvélemény érdeklődésének középpontjába. Az elkövetők az Egyesült Államokon kívülről, főleg Szaúd-Arábiából érkeztek, tettüket az iszlám nevében követték el. A 2004 márciusában Madridban és 2005 júliusában Londonban elkövetett merényletek az európaiak számára is nyilvánvalóvá tették, hogy a globális terrorizmus nem csak az Egyesült Államokat veszélyezteti. Az Europol minden évben kiadja a terrorizmusra vonatkozó helyzetértékelési jelentését. A 2021. évben az Európai Unióban az elkövetett, a megakadályozott, illetve a meghiúsult terrortámadások száma összesen tizenöt volt. Ebből tizenegyet dzsihadista, hármat szélsőjobboldali és egyet szélsőbaloldali ideológiák mentén szerveztek.
A terror elleni küzdelem dimenziói – hazai példákkal
A terrorfenyegetés elmúlt évtizedekben bekövetkezett jelentős növekedése miatt a legjobban veszélyeztetett államok arra a megállapításra jutottak, hogy a megelőzés érdekében gyorsan reagáló, egységes, összetett és hatékony védelmi rendszert kell létrehozniuk és fenntartaniuk. A védelmi rendszer komplexitása, azaz összetettsége a fenyegetés jellegéhez igazodik, vagyis politikai, katonai, nemzetbiztonsági és rendészeti eszközöket is magában foglal.
Politikai stratégia
A politika, kiváltképpen a kormányzat feladata a stratégiaalkotás, a jogalkotás, valamint az állam lakosságának és közigazgatásának a felkészítése, szükség esetén a fegyveres és rendvédelmi szervek tevékenysége koordinációjának a megteremtése. Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiája szerint a terrorizmus elleni küzdelemhez nemzeti szinten összehangolt kormányzati tevékenységre, az intézmény- és képességrendszer erősítésére, a hatáskörök összehangolására, horizontális koordinációra, a kockázatelemzési és kezelési, valamint a tájékoztatási módszerek és eljárások egységesítésére van szükség. Ennek érdekében 2003 novemberében megalakult a Terrorellenes Koordinációs Bizottság, amelynek a feladata a rendvédelmi szervek által műveleti, valamint partnerszolgálati együttműködés keretében szerzett, a terrorizmusra és terrorcselekményekre vonatkozó információk cseréjével, összegzésével, értékelésével, illetve válsághelyzetben a felderítő, műveleti intézkedések összehangolásával és a szükségesnek ítélt hatósági intézkedések kezdeményezésével kapcsolatos koordinációs tevékenység ellátása.
Harci feladatok
A katonai fellépés különleges harci feladatok ellátását jelenti, amelynek végrehajtására a hagyományos hadviselési eljárások és technikai eszközök nem elégségesek. Speciális felkészültségű alakulatok fenntartása szükséges, amelyek képesek az aszimmetrikus hadviselési forma taktikai eljárásainak készségszintű alkalmazására. A nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem túlnyomó részben a fegyveres erők alapvető feladata, ami tükröződik – többek között – a NATO 1999 áprilisában elfogadott stratégiai koncepciójából vagy az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Katonai Stratégiájából. A fejlett államok többségének fegyveres szerveinek struktúrájában megtalálhatjuk ezeket a speciális egységeket. A Magyar Honvédségen belül a 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandár és azon belül a 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj rendelkeznek azokkal a gyors reagálásra és speciális katonai műveletek végrehajtására vonatkozó képességekkel és felszerelésekkel, amelyek a terrorellenes harc hazai katonai dimenziójában lényegesek.
Titkosszolgálati megelőzés
A nemzetbiztonsági szolgálatok feladata a terrorizmusra irányuló felderítési és a hírszerzési feladatok végrehajtása, valamint titkosszolgálati műveleteken keresztül a terrorszervezetek bomlasztása, kiszorítása. A különböző forrásokra alapított információgyűjtés és az elemző-értékelő tevékenység lehetővé teszi, hogy még a bűncselekmények elkövetését megelőzően felszámolhatóvá váljanak a terrorista csoportok és az őket támogatók. A nemzetbiztonsági tevékenység elsődleges célja a döntéshozáshoz szükséges információk megszerzése. A hírszerzési feladatok nem csak titkos információkon alapulnak, egyre nagyobb jelentőséget kap a nyílt forrású hírszerzés (open source intelligence, OSINT). A nemzetbiztonsági feladatok ellátása során elengedhetetlen a különböző katonai és polgári szolgálatok, más rendvédelmi és civil közigazgatási szervek közötti zökkenőmentes együttműködés és a feldolgozott információk politikai döntéshozó részére történő hiteles és gyors továbbítása. Ennek érdekében egyre több állam hoz létre ún. fúziós központokat, amelyek egyesítik a különböző szolgálatoktól beérkezett jelentéseket és kiszűrik a párhuzamosságokat.
A rend fenntartása
A nemzetközi terrorizmus elleni belföldi küzdelem a rendvédelmi szervek, azon belül általában a rendőrségek feladata. Ez nem azt jelenti, hogy a rendőrségen kívüli rendvédelmi szerveknek, például a katasztrófavédelmi szerveknek nincsenek ágazati feladataik, de ezek leginkább a már bekövetkezett terrorcselekményeknél jönnek szóba. A rendvédelmi szervek terrorizmussal kapcsolatos feladatainak ellátása rendészeti eljárásokkal és módszerekkel történik. Ezek a katonai módszerektől nagyban különböznek, de a nemzetbiztonság területén alkalmazott eljárásokkal sok átfedést mutatnak. Az államok rendvédelmi szervein belül általában speciális szolgálatok végzik a terrorizmus kezelésével kapcsolatos rendőri feladatokat. Magyarországon az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szervtől szervezetileg is elkülönül a terrorizmust elhárító szerv, a Terrorelhárítási Központ (TEK).
Együttműködés a küzdelemben
A nemzetközi terrorizmus elleni harc folytatása lehetetlen nemzetközi együttműködés nélkül. A feltételrendszer megteremtése és a szövetségesi kötelezettségek teljesítése politikai feladat. A nemzetközi szervezetek közül említést érdemel a katonai együttműködés terén az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (North Atlantic Treaty Organisation, NATO), amely számos tekintetben törekszik az államok támogatására a terrorizmus elleni harcban. A bűnügyi, illetve rendészeti jellegű információk megosztását megkönnyíteni hivatott a Bűnügyi Rendőrség Nemzetközi Szervezete (International Criminal Police Organization, INTERPOL). Magyarország számára talán a legnagyobb jelentőséggel az Európai Unió (EU) regionális együttműködése bír. Az Európai Unió kiemelt helyen kezeli a szervezett bűnözés mellett a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelmet, a 2005-ben elfogadott terrorizmusellenes stratégiája ezen a területen négy prioritást jelölt meg: a radikalizálódás és terroristák toborzásának megelőzése és az ezeket elősegítő tényezők leküzdése; a potenciális célpontok védelme; a terroristák üldözése; és a terrortámadást követő intézkedések. A bel- és igazságügyi együttműködés területén elfogadott számos uniós jogszabály és intézmény (pl. Europol, terrorellenes koordinátorok hálózata) segíti a terrorelhárítást az EU szintjén. Az EU a tagállami hírszerzési információk megosztását is támogatja, amelynek érdekében több önálló információfúziós központot is működtet. [Az uniós fúziós központok tárgyában bővebben lásd: Márton Balázs: Fúziós központok az Európai Unióban – A bűnügyi és biztonsági információmegosztás uniós intézményei. In: Nemzetbiztonsági Szemle. 2021. 9. 2. 3-19.]
Komplex fenyegetés – összehangolt védelem
Magyarországon 1990-től napjainkig – a rendszerváltoztatás körül történt elszigetelt esetek kivételével – nem követtet el külföldi terrorista csoport szervezett támadást. Ettől függetlenül ahhoz a politikai, gazdasági és katonai közösséghez tartozunk, amelyet több szélsőséges szervezet is ellenségesnek minősít. Magyarország részt vesz a nemzetközi terrorizmus veszélyeinek, kockázatainak kezelésére szolgáló nemzetközi együttműködésekben, a döntéshozó pedig folyamatosan elemzi a terrorfenyegetettség szintjét. A terrorizmus elleni harcot nem lehet csak katonai, vagy csak rendőri erővel vívni, a fenyegetés komplex karakterisztikájához igazodva összetett és összehangolt védelmi rendszer működtetésére van szükség. A terrorszervezeteknél nem hagyhatók figyelmen kívül a terrorizmusra folyósított finanszírozás forrásai, de a terroristacsoportok kiindulási helyeként szolgáló, vagy ezeket támogató államok sem. Az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériuma jelenleg négy terrorizmust támogató államot tart nyilván, ezek Kuba, Észak-Korea, Irán és Szíria.
Habár Magyarország nem tartozik a nemzetközi terrorizmus elsődleges célpontjai közé, a védekezés képességével rendelkeznünk kell bármilyen esemény bekövetkezésének a kezelésére, ráadásul fontos a szövetségesi feladatok teljesítésében, a megelőzésben és felderítésben vállalt szerepünk. A nemzetközi terrorizmus elleni harc közös ügy és felelősség, amely a nemzetközi szövetségesi rendszerek irányában is fokozottan jelenik meg.
Források
1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről
1995. évi CXXV. törvény a nemzetbiztonsági szolgálatokról
Batkó Róbert: Gondolatok a terrorizmus fogalmáról. In: Belügyi Szemle. 2005. 6. 88.
Európai Biztonsági Stratégia. Biztonságos Európa egy jobb világban. 2009. (letöltés ideje: 2022. augusztus 20.)
Europol: EU Terrorism Situation & Trend Report (TE-SAT) jelentése. 2022. július 14. (letöltés ideje: 2022. augusztus 20.)
Gorka L. Sebestyén: „Hiperterrorizmus”, a terror globalizációja. In: Élet és Irodalom. XLVII., 2003. július 25.
Kőszegvári Tibor: A nemzetközi terrorizmus elleni harc katonai területei és feladatai. ZMNE jegyzet. Budapest. 2003.
Póczik Szilveszter: A nemzetközi terrorizmus fontosabb összetevőiről. In: Magyar Tudomány. 2005. 10. 1269.
Tomolya János, Padányi József: A terrorizmus jelentette kihívások. In: Hadtudomány. 22. 3–4. 34–67.
Nyitókép: Terrorelhárítási gyakorlat Hebronban. Forrás: Flickr / Israel Defense Forces
