Egy friss jelentés szerint mind több problémát okoznak a német haderőben jelenlévő szélsőjobboldali szélsőségesek. Mi áll e trend mögött? Mi várható az őszi választások után és miképpen érintheti mindez a NATO-t és benne Magyarországot? Etl Alexnek, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézete tudományos munkatársának nemrégiben jelent meg új elemzése a témában. Ennek apropóján kérdeztük.
Eva Högl német katonai ombudsman friss jelentésében az áll, hogy jelentősen emelkedett a német hadseregben a szélsőjobb nézetekkel kapcsolatos eljárások száma. A német társadalomban egyébként is erősödő trend figyelhető meg a hadseregben – 2019-ben történt Walter Lübcke meggyilkolása és a hallei zsinagógát ért antiszemita támadás is – e tényezők erősödése állhat a háttérben?
Az elmúlt években egyre nagyobb problémát okoztak a szélsőségesek a Bundeswehren belül és a német média is több ízben számolt be az ehhez kapcsolódó botrányokról, valamint arról, hogy a haderőben jelenlévő szélsőjobboldali szélsőségesek akár egy erőszakos hatalomátvételt is előkészíthetnek. Fontos látnunk, hogy ez utóbbi, tehát egy államcsíny azért kevésbé valószínű forgatókönyv, ugyanakkor a probléma ezzel együtt valós.
Az emelkedés illeszkedik az elmúlt évek trendjébe, vagy új jelenségről van szó?
Ha tíz éves időtávon elemezzük a helyzetet, akkor nőtt a polarizáció és ezzel együtt a szélsőségesek száma a német társadalomban. Ezt támasztja alá a politikai motivációjú bűncselekmények számának meredek emelkedése, itt azonban azt is fontos hozzátenni, hogy a szélsőséges esetek széles skálán változhatnak. A német hivatalos adatsorokban jellemzően éppúgy szélsőségesként kezelik a gyűlöletbeszédhez köthető megnyilvánulásokat, mint azokat az egyéneket, akik valamely szélsőséges ideológiájú mozgalomhoz kötődnek, vagy akik politikai motivációjú, erőszakos cselekményeket követnek el. Így például, ha csak az erőszakos bűncselekmények számát vizsgáljuk, akkor már korántsem olyan kiugró a növekedés és inkább hullámzó tendenciát láthatunk – 2012-2015 között jelentős növekedés, aztán 2016 után fokozatos csökkenés. A német Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal 2019-es évre vonatkozó áttekintése egyébként mintegy 141 ezer főt kezel szélsőségesként Németországban. Közülük körülbelül 32 ezer fő szélsőjobboldali, 33 ezer fő szélsőbaloldali, 28 ezer fő iszlamista, 29 fő külföldi (nem iszlamista) ideológiához/szervezetekhez és 19 000 fő a Reichsbürger és Selbstverwalter mozgalomhoz köthető. E számok részben becslésekre alapulnak, ugyanakkor nagyjából érzékeltetik az egyes kategóriák méreteit.
A szélsőségesek jelentette kihívás pedig elérte a haderőt is…
A hivatalos jelentések alapján 2019 során összesen 482 gyanús esetet azonosítottak a szervezeten belül. A gyanús esetek közül 363 volt szélsőjobboldali, 77 pedig iszlamizmushoz köthető. Emellett sajnos az trendként látható, hogy a szélsőjobboldali gyanús esetek száma növekvő tendenciát mutat, így például 2020-ban már 477 gyanús eset volt ebben a kategóriában. Az esetek intenzitása egyébként itt is meglehetősen széles skálán változhat, találhatók köztük tiltott önkényuralmi szimbólumok és jelképek használatához, rasszista megnyilvánulásokhoz, náci tisztelgésekhez, illetve illegális fegyver- és lőszerbirtokláshoz kapcsolódó esetek is. Nem minden gyanús eset nyer ugyanakkor bizonyítást, így például 2019-ben azoknak az eseteknek a száma, amikor bebizonyosodott, hogy valóban szélsőséges egyénről van szó 52 volt. A többi eset helyzete azonban nem egyértelmű, mert nincsenek arra vonatkozó adatok, hogy hány egyénnél volt téves a felmerült gyanú. Ennek feltehetően részben az is az oka, hogy az esetek kivizsgálása lassú ütemben halad.
Az eddig eltelt időszak vizsgálatai mire jutottak?
2018-től egy Parlamenti Ellenőrző Testület is vizsgálni kezdte a problémát és az ő 2020-as jelentésük szerint a haderőn belüli szélsőjobboldali egyének egy része különböző körök révén és különböző intenzitással kapcsolatban is áll egymással, valamint jelentős részük kapcsolatban áll különböző szélsőséges csoportokkal. Itt tehát bizonyos mértékű hálózatosodás tapasztalható, ami mindenképp komoly fenyegetést jelent. Az Ellenőrző Testület jelentéséből kritikaként olvasható ki az is, hogy a haderőn belüli szélsőséges tendenciák térnyerése elleni küzdelem során a Katonai Védelmi Szolgálat (Militärischer Abschirmdienst) nem megfelelően látta el a feladatát. A vizsgálat ráadásul arra is rámutat, hogy több esetben információk szivárogtak a Katonai Védelmi Szolgálat irányából a probléma által leginkább érintett különleges műveleti erők, azaz a Kommando Spezialkräfte (KSK) felé. Ez az alakulat a Bundeswehr szárazföldi erőinek különleges műveleti képességét biztosítja, tehát stratégiai jelentőségű. A KSK ugyanakkor a szélsőséges botrányok középpontjában áll évek óta, nem csak azért mert az alakulat több tagja tanúsított szélsőjobboldali viselkedést (például náci tisztelgés), hanem azért is mert az alakulattól lőszer és robbanóanyagok is tűntek el – meglehetősen nagy mennyiségben.
A KSK kommandós egység átszervezése jelenleg is zajlik, illetve folyamatban van egy attitűd vizsgálat is. Milyen eredményekre lehet számítani?
A KSK-val kapcsolatos problémák kezelése érdekében egy külön munkacsoport alakult, ami 2020 nyarán 60 intézkedési javaslatot fogalmazott meg. Ezzel párhuzamosan pedig Annegret Kramp-Karrenbauer védelmi miniszter és a főszemlélő úgy döntöttek, hogy a KSK minden nemzetközi együttműködését felfüggesztik az intézkedések bevezetéséig. Az intézkedések között a legfontosabb, hogy a KSK 2. századát fel kellett oszlatni. Emellett például új pozíciókat hoztak létre az alakulatnál, szigorítják a kiválasztási folyamatot, szigorítják a nemzetbiztonsági átvilágítást – ezek végső soron mind azt a célt szolgálják, hogy hatékonyabban tudják kiszűrni a szélsőséges elemeket. A napokban megjelent új hír az is, hogy egy párhuzamos vizsgálat feltárta, hogy a KSK alakulatán belül komoly visszaélések történtek a lőszerek kezelésével kapcsolatban, aminek eredményeképp könnyen elképzelhető, hogy akár a KSK parancsnokát is felelősségre vonják a következő év során. Összességében az intézkedések hatékonyságát még korai lenne értékelni, ugyanakkor egyelőre úgy tűnik, hogy a KSK alakulatának teljeskörű feloszlatására végül nem lesz szükség. Az említett attitűdvizsgálat pedig arra lehet alkalmas, hogy betekintést nyújtson a haderőn belüli dinamikák és percepciók alakulásába. Fontos fejlemény lehet az is, hogy a Katonai Védelmi Szolgálat is jelentős szervezeti átalakításon ment keresztül.
A Covid bármilyen módon hozzájárulhatott-e a szélsőséges tendenciák térnyeréséhez – például a társadalom emelkedő feszültségszintje, mentális nehézségek, frusztráció révén?
Azt önmagában meglehetősen nehéz felmérni, hogy a külső tényezők pontosan hogyan befolyásolják ezt a folyamatot, mivel ilyen irányú, célzott kutatás nem készült a témában. Ugyanakkor a korábbi évek tendenciáiból talán kiolvasható, hogy például a menekült és migrációs válság eszkalálódását és a társadalmi polarizáció fokozódását követően nőtt a német társadalmon belül is a politikai motivációjú bűncselekmények száma. Konkrétan a járvány hatására vonatkozóan egyelőre meglehetősen korlátozott adatokkal rendelkezünk, hiszen a szélsőséges tendenciákat vizsgáló éves jelentések közül sem mindet hozták még nyilvánosságra. Éppen ezért annak hatásaival kapcsolatban is óvatosan fogalmaznék meg bármi következtetést, az ugyanakkor talán valószínűsíthető, hogy ha egy társadalmon belül növekszik a frusztráció és a polarizáció, akkor az lehetőséget teremt a szélsőségesek nagyobb térnyerésére is.
Mi az oka a német haderő tartós alulfinanszírozottságának és mihez képest kevés a forrás? Ennek szerepe lehet-e a szélsőségesek előretörésében?
E jelenségnek mindenekelőtt az az oka, hogy a német társadalom és a politika is meglehetősen megosztott a kérdést illetően. Németország saját külpolitikai szerepfelfogásából fakadóan igyekszik kerülni a katonai erő alkalmazását és sokkal inkább preferálja a diplomáciai, gazdasági és egyéb puha hatalmi eszközöket. Ebből fakadóan jellemzően a haderőfejlesztés sem kifejezett prioritás. Ez az oka annak, hogy a német védelmi kiadások hagyományosan alacsonynak tűnnek, ha a GDP-hez viszonyítjuk azok mértékét. Voltak olyan évek 2012 után, amikor az ország védelmi kiadásai a GDP 1,2 %-a körül mozogtak, míg a NATO által meghatározott cél 2% lenne. Ennek hatására a német haderő jelentősen amortizálódott, számos képességet elvesztett az elmúlt évek során. Vannak ugyanakkor olyan tényezők, amik fenntarthatatlanná tették ezt a helyzetet. Egyfelől Németország politikai, gazdasági súlya nem teszi lehetővé, hogy Berlin teljesen kivonja magát a NATO-hoz és az egyéb nemzetközi együttműködésekhez kapcsolódó katonai feladatok alól. Már csak azért sem, mert Európa geopolitikai környezete is inkább romló tendenciát mutatott az elmúlt években és ez hosszú távon Németországra is nagyobb terhet róhat, mind a válságkezelési feladatok, mind pedig a NATO kollektív védelméhez kapcsolódó feladatok terén. Ennek hatására a német védelmi kiadások is érezhetően emelkedni kezdtek az évtized második felében. A kérdés, hogy a koronavírus-járvány gazdasági hatásai milyen mértékben törhetik majd meg ezt a folyamatot.
És akkor még nem említettük a közelgő, szeptemberei választásokat. Annak eredménye befolyásolhatja a németországi katonai kiadásokat?
Úgy vélem, hogy a kormányzó CDU/CSU pártszövetség a leginkább elkötelezett e trend fenntartása mellett. Bár a közvéleménykutatások egyelőre nem ezt jósolják, de ha a választások eredményeképp kimaradnának az új kormánykoalícióból, az feltehetőleg érzékeltetné a hatását a védelmi kiadásokban is.
Milyen hatása lehet a német haderő reputációvesztésének az EU-ra, a NATO-ra és Magyarországra nézve?
Németország a kontinens meghatározó hatalmaként egyfelől számos nemzetközi katonai műveletben bír központi szereppel, így például az Egyesült Államok után a második legnagyobb hozzájáruló az afganisztáni Resolute Support művelethez. Másfelől meghatározó szerepet tölt be az európai védelmi együttműködések előmozdításában is, harmadrészt pedig Magyarország kiemelt fontosságú stratégiai partnere a védelempolitika terén is. Ha tehát a német haderő kihívásokkal szembesül, az értelemszerűen hat a szövetségesekre is. A reputációvesztésnek szerintem elsősorban belpolitikai szinten lehetnek hatásai. Láthatjuk, hogy a történelmi múltból fakadóan a német társadalom minimum ambivalensen viszonyul a haderőhöz. A szélsőségesek jelenléte a haderőben ezt a hagyományosan amúgy is problémás társadalmi hozzáállást erodálhatja, ezáltal gyengítve például a védelmi kiadások növelésének vagy a haderőhöz kapcsolódó beszerzési, műveleti programoknak a politikai támogatottságát.
Egy másik, közvetlenebb hatás lehet, ha a német haderő bizonyos alakulatainak működését korlátozni kell például a szélsőségesek térnyerése miatt. A KSK nemzetközi együttműködéseinek felfüggesztése jól példázza, hogy ez egy valós forgatókönyv. Egy ilyen eset tehát egészen konkrét problémákat okozhat a haderő alkalmazhatóságát illetően, ami adott esetben komoly hatással lehet akár a német műveleti részvételre, akár a különböző szövetségesi és többnemzeti együttműködésekre, ezáltal plusz terhet róva a műveletben érintett partnerországokra.
