Work smart, play smart

Politikatudós vagyok, aki nemzetközi biztonsági kérdésekkel foglalkozik – határozza meg szakmai identitását Mártonffy Balázs. Az NKE Amerika Kutatóintézetének vezetője biztonságpolitikai, kutatásmódszertani oktatás és kutatás mellett gyakran elmélkedik a világ egyéb nagy kérdésein is. Portré.

A szakmai szempontok mellett családi kötődése is van a Nemzeti Közszolgálati Egyetemhez, annak elődjéhez az Amerika Kutatóintézet idén munkába álló vezetőjének. „Ennek az intézménynek a hivatástudatát – amelynek lényege a tudomány és a közszolgálat ötvözése – osztom én is” – jelzi a 34 éves szakember, akinek ükapja egyébként Siegler Konrád, a Ludovika Akadémia egykori parancsnoka volt.

Céltudatos gyerek

Budakeszin nőtt fel, építész édesapa és angoltanár édesanya gyermekeként. Már kiskorától kezdve rengeteget olvasott, folyamatosan könyv volt a kezében, olykor csúfolták is emiatt. Nem gyakori, hogy tízenpárévesen az ember az International Herald Tribune-ből tájékozódik, Mártonffy Balázs azonban kedvelte a New York Times európai kiadványát, mert az „roppant jól fogta meg az amerikai és európai életfelfogások közti szemléletkülönbségeket”. Emellett a harckocsik, tankok, repülőgépek és efféle fiús dolgok érdekelték. Na meg a történelem, különös tekintettel a római korra, a háborúkra, fegyverekre.

Egy keresztény, angol nyelvű amerikai magániskolában kezdte tanulmányait, de francia iskolába is járt, mert 13 évesen e nyelv is érdekelni kezdte. S minthogy a családban demokrácia volt, szülei engedték és támogatták ebben. Németül is viszonylag korán megtanult, mégis egyértelmű volt, hogy az angollal megy tovább. „Céltudatosság jellemzett gyerekkoromban is” – indokolja, miért volt egyértelmű, hogy gimnázium után több amerikai egyetemi ösztöndíjas képzést is megpályázik. Így került a Washington University in St. Louis történelem szakára 18 évesen.

„Ez egy életviteli logika”

A kint töltött egyetemi időszak nemcsak fontos ismereteket, de “szemlélet-konszolidációt” is eredményeztek. Mártonffy Balázs itt tanulta meg igazán, miképpen lehet hatékonyan dolgozni, emellett a kompartmentalizáció fogalma és gyakorlata is része lett mindennapjainak. Ezt az életviteli logikát saját maga számára igy határozza meg: „egyszerre figyelünk az emberi életet közvetlenül motiváló értékekre, az azokat közvetetten befolyásoló érdekekre, valamint az ezeken túlmutató és a társadalmi jövőképet meghatározni képes érték-képzésre”. S hogy ez miért fontos? Mert mindebből komplex képet állít össze az ember arról, miképpen teljen az ideje, hetekre lebontva.

Emellett az amerikai évek hatékony priorizálási módszerekre is megtanították. „Az ember végiggondolja, hogy mi melyik ’dobozba’ kerüljön, melyik ’doboz’ mekkora, és ezek hogyan épülnek egymásra. Ez egy gondolkodás- és életviteli logika, amit szintén az egyetemen tanultam meg hatékonyan megfogalmazni és integrálni”. A halogatást hírből sem ismeri, vagy dolgozik, vagy kikapcsolódik: ha feladat van, azt részekre kell bontani és nekiállni – vallja. Odakint úgy mondják: work hard, play hard – e gondolatot Mártonffy Balázs „work smart, play smart”-ként ültette át saját életébe.

Analízis paralízis

A történész alapdiploma megszerzése közben egy évig egy európai biztonsággal foglalkozó agytrösztnél is gyakornokoskodott Brüsszelben. Ott kezdte el igazán érdekelni a biztonságpolitika, ezért az egy év leteltével ilyen témájú mesterképzésre jelentkezett a University of Denver-re, ahol tudományos segédmunkatársként is dolgozott. Innen a NATO nemzetközi titkárságára vezetett az út védelempolitikai gyakornoki pozícióba. Itt, valamint az ezt az állomást követő Honvédelmi Minisztériumi NATO-referensi pozíciója alatt az álláspontok, megélt valóságok közti különbségekre csodálkozott rá, és arra, miképpen sikerül szövetségi szinten mégis olykor-olykor konszenzusos megoldást találni. Ekkor tudatosult benne, hogy ezt a témát kutatni is akarja.

Doktori képzésre jelentkezett. „Az felmérhető, milyen prioritások alapján cselekszik, dönt egy-egy ország, de engem az érdekelt, hogy egy nemzetközi szövetség, mint például a NATO, ahol konszenzusos alapon történnek a döntések, hogyan hozza meg azokat. Miért van az, hogy több esetben az Észak-atlanti Tanács konszenzusra tudott jutni, máskor meg nem? Hiszen a szereplők ugyanazok, a nemzeti érdekek is szilárdak. A kutatásaim alapján született választ az Analízis paralízis című munkámban írtam meg. Ennek lényege az egyes fenyegetettségek értékelései közötti különbségben rejlik, azaz nagyon leegyszerűsítve abban, hogy konkrét vagy általános az adott veszély”.  A szakember munkájáért, kutatási eredményéért tavaly vehette át a John McCain-díjat.

A katedrán túl

Mártonffy Balázs nemcsak tanulni, kutatni, de oktatni is szeret. Ilyen minőségében a hallgatói vélemények alapján díjat is nyert az American University-n. Szerinte diákjai a koncepcionális gondolkodásmód átadásának a képességét díjazták. „A hallgató gondolkodik egyféle módon a világról. Én ezt részekre bontom és elmagyarázom, hogy más részekből más gondolkodásmód épül fel, azaz másképp is meg lehet magyarázni a világot. Úgy vélem, emellett értékelték azt is, hogy nagyon bonyolult képleteket is át tudtam nekik adni közérthetően. A realista gondolkodásmódot például a Trónok harca alapján magyaráztam el”.

A diákok Mártonffy Balázs óráin reményei szerint a katedrán túlmutató impulzusokat, gondolatokat és megközelítési módokat is kaptak; több diákjával később mentor-mentorált kapcsolat is kialakult. Azt mondja, érdemes az életben hozott egyéb döntéseket is kielemezni, és megérteni a saját és a másik ember motivációját.

15 külföldön töltött év után, ’19 nyarán költöztek haza feleségével Washingtonból. Azóta a Külgazdasági és Külügyminisztérium Biztonságpolitikai Főosztályának helyettes vezetőjeként dolgozott, közben az NKE Biztonsági Tanulmányok Tanszékén tanított, illetve az International Center for Security and Leadership nem rezidens tudományos munkatársa. A vezetés kapcsán az időmenedzsmentet tanulnia kellett, és a csapatépítés kérdésköre is új volt számára, hiszen a kutatás egyéni műfaj, egyéni felelősség. A középvezetői pozícióban kihívást jelentett még számára az „ownership” kialakítása is, azaz annak elérése, hogy a beosztottak magukénak érezzék feladatukat, szervezeti egységüket és büszkék legyenek arra, hogy a nagy egész részei.

„Hatékony és a hatékonyság-maximalizálást talán túlzottan fontosnak tartó ember vagyok, feladatokban és mátrixokban gondolkodom, holott időt kell adni, meg kell érteni a másik ember életfelfogását, és ennek ismeretében megtalálni a helyét, amelyet ő is szeret. Ez a kutatói identitástól eltérő logika, ezzel foglalkozni kell”. Végül a korábbi emlékek is segítették: annak az időszaknak a felidézése, amikor a másik oldalon állt, és  megélte, hogy eltérően figyeltek e szempontokra a vezetői.

Jóllehet még csak 34 éves, számos területen és pozícióban megfordult már. A karrierépítés kapcsán receptként a fiataloknak a tudatosság fontosságát hangsúlyozza. „A hosszú távú nyereségekért folytatott mindennapi munka és az élet apró örömeinek megélése: e kettő közti egyensúlyt kell jól eltalálni.”

Nyitókép: Szarka Dávid