Az Egyesült Államok és más nyugati országok hónapok óta kongatják a vészharangot a szomszédos Ukrajnával közös határ közelében lévő orosz csapaterősítés miatt.
Az elmúlt hét eseményei azonban arra utalnak, hogy az orosz invázió egyre valószínűbb, Biden elnök pedig odáig ment, hogy kijelentette: meg van győződve arról, hogy Moszkva az elkövetkező napokban inváziót hajt végre. A legújabb hírszerzési adatok valóban az orosz egységek „támadóállásba” vonulását támasztják alá. Hogy ez lehet-e az előfutára egy nyílt inváziónak, azt még nem lehet tudni. Az Egyesült Államok és más nyugati országok – sőt egyes NATO-szövetségesek – közötti nézeteltérések egy ilyen lehetséges invázióra adott válaszlépések terén egy áthidalandó geopolitikai szakadékot mutatnak.
Alig fél évvel ezelőtt, az Egyesült Államok és a transzatlanti szövetség több tagja egy kaotikus afganisztáni kivonulásba keveredett. Ez nem csak az Egyesült Államok afgán szerepvállalásának kínos zárófejezetét jelentette, hanem aláásta a NATO-n belüli kohéziót is. A rossz kommunikáció, a tervezés hiánya és a kedvezőtlen helyszíni információk figyelmen kívül hagyása a politikai döntéshozók által a nyugati állampolgárok, vállalkozók, diplomaták és fordítók fővárosból való evakuálásának nagymértékű siettetéséhez vezetett. Végül az amerikai hadsereg, a politikai vezetés és közvetve a NATO sem volt képes egységes és hatékony kivonulási stratégiát kidolgozni a két évtizedes konfliktus végére.
A napjainkban az orosz–ukrán határon kialakult válság még ennél is nagyobb veszélyt jelent. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet amerikai nagykövetének legutóbbi becslése szerint az ukrán határ közelében állomásozó orosz csapatok száma 169.000 és 190.000 közé tehető, nagyszámú haditengerészeti különítménnyel a Fekete-tengeren. Az Oroszország és Fehéroroszország közötti közös hadgyakorlatokat – amelyeknek február 20-án kellett volna befejeződniük – most meghosszabbították. Ez tovább erősíti a nyugati gyanút, hogy az ilyen és ehhez hasonló manővereket invázióra használják majd fel. Az aggodalmak ellenére a nyugati vezetők küzdenek egy hatékony politikai és pénzügyi elrettentő eszköz megalkotásával.
Ennek példája az Északi Áramlat 2 elnevezésű gázvezeték. Annak ellenére, hogy Biden amerikai elnök ragaszkodott az Északi Áramlat 2 orosz invázió esetén történő leállításához, Olaf Scholz német kancellár továbbra sem tudja, hogy Németország elkötelezné-e magát egy ilyen lépés mellett. Továbbá, Ukrajna fegyvereket kért a NATO-tagoktól az esetleges orosz offenzíva tompítása céljából. Az erre adott válasz sem volt egységes: az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság különböző felszereléseket küldött, (köztük páncéltörő rakétákat), míg Németország megakadályozta, hogy a balti NATO-tagok német gyártmányú fegyvereket szállítsanak Kijevnek. Az Ukrajna közvetlen támogatása vagy Oroszország megbüntetése közötti vonakodás nem kizárólag Németországra jellemző: európai vezetők elutasítottak egy amerikai javaslatot, amely kizárná Moszkvát a SWIFT pénzügyi rendszerből, hiszen ez akaratlanul is pénzügyi kárt okozna az európaiaknak.
Az igazsághoz tartozik, hogy a NATO-tagok közötti együttműködés a válság kezdete óta összességében erősödött. Egyes tagok további csapatokat és harci repülőgépeket telepítettek a NATO keleti határán elhelyezkedő állásokba, amely annak jele, hogy a NATO erőteljesen fog reagálni, amennyiben a konfliktus átterjed az adott országokra. Ugyanakkor minden tag, beleértve az Egyesült Államokat is, világossá tette, hogy orosz invázió esetén nem küldenek csapatokat Ukrajna megsegítésére. Mivel Ukrajna nem tagja a NATO-nak, az Észak-atlanti Szerződés 5. cikke – amely kimondja, hogy az egy tagállam ellen intézett támadás az összes elleni támadásnak értékelendő – nem alkalmazható. Emiatt a NATO nem köteles csapatokat küldeni vagy ellenségeskedésbe bocsátkozni Kijev nevében.
Emellett a nyugati államok politikai vezetői közötti kommunikáció is jelentősen javult a tavaly augusztusi afganisztáni kudarchoz képest. Az elmúlt hónapban gyakori diplomáciai találkozókra került sor személyes és virtuális formában egyaránt, azon célból, hogy megvitassák az orosz-ukrán határon történő katonai felvonulására adott választ. Scholz német kancellár február eleji washingtoni útja és Antony Blinken amerikai külügyminiszter gyakori látogatásai az európai fővárosokba a haderő felvonultatásának kezdete óta egyértelműen ennek bizonyítékai.
Mindazonáltal, továbbra is nagy szakadékok tátonganak a szankciók „ki, mit és mikor”-jának meghatározásában. Számos európai ország és NATO-partner, mint Magyarország, Szlovákia és a balti államok még mindig nagymértékben függnek az orosz olajtól, illetve földgáztól. Ez megnehezíti az Oroszországgal szembeni további szankciók kezelését, különösen az energiaszektorban. Az Egyesült Államoknak ezt szem előtt kell tartania, amikor bármilyen drákói intézkedést említ.
Mindezek miatt, amennyiben Oroszország betörne, továbbra is a célzott szankciók, különösen Putyin elnök belső politikai körében jelentenék a legjobb megoldást. Emellett a keleti határvidéken (elsősorban Romániában, Lengyelországban és a Baltikumban) állandóan állomásozó NATO-erők számának növelését is meg kell tenni. Ezt a két válaszlépést szükséges előre lefektetni, valamint minden érintett országgal leegyeztetni, így Putyin tisztában lesz azzal, hogy egy ilyen döntésnek milyen következményei lesznek.
Egy dolog biztos: a következő néhány nap a hidegháború vége óta a legnagyobb politikai és diplomáciai próbatétel az Egyesült Államok és nyugati partnerei között. Egységes, pragmatikus választ kell adni Oroszországnak a megszállással és a fennálló helyzettel kapcsolatban. Ha ez nem sikerül, akkor Moszkva még inkább felbátorodik, miközben a Nyugatba vetett bizalom tovább romlik. Pontosan ez az, amit Putyin szeretne.
Jogi nyilatkozat: a szövegben kifejtett nézetek, gondolatok és vélemények kizárólag a szerzőt illetik, és nem feltétlenül tükrözik az Amerika Kutatóintézet, a szerző munkáltatója, szervezete, bizottsága vagy más csoportok és személyek nézeteit.
Fordította: Mikula Fanni
Felhasznált források
Murphy, Francois; Boyle, Jon: „Russia has massed up to 190,000 personnel in and near Ukraine, U.S. says”. Reuters, 2022. február 18. – (utolsó letöltés ideje: 2022. február 21.)
Choi, Joseph: „Russia, Belarus extending military exercises”. The Hill, 2022. február 20. – (utolsó letöltés ideje: 2022. február 21.)
Trevithick, Joseph: „Russian Artillery Moving Into “Attack Positions” Along Ukraine Border: Report (Updated)”. The Drive, 2022. február 14. – (utolsó letöltés ideje: 2022. február 21.)
Wise, Alana: „Biden ‘convinced’ Russia will invade Ukraine, but still hopes diplomacy will prevail”. National Public Radio, 2022. február 18. – (utolsó letöltés ideje: 2022. február 21.)
