Milyen elképzelések terjedtek az orosz közgondolkodásban a „rossz uralkodóról” abban a 125 évben, amely periódust Oroszország történetében a „nyugatosodás”, az „európaizáció”, illetve a „modernizáció” első nagy korszakaként szokás emlegetni? Kiderül egy nemrégiben megjelent monográfiából.
A Ludovika Egyetemi Kiadó által gondozott Államértelmezések című könyvsorozat a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen 2016-ban elkezdett és folyamatban levő állam- és kormányzáselméleti alapkutatási program, valamint a hozzá kapcsolódó, hasonló irányultságú és tematikájú államtudományi kutatások eredményeinek közlésére vállalkozik. A Cs. Kiss Lajos és Kis Norbert által szerkesztett könyvsorozatban az alapkutatás irányai szerint az állam- és kormányzáselméletek, a történelmi nemzetállamok és birodalmak „államtanai” témakörében létrehozott kutatói teljesítményeket, az államtudomány nagy gondolkodóit, nagy elméleteit, nagy vitáit elemző monográfiákat, tanulmányköteteket, valamint fordításokat adnak közre Gondolkodók, Elméletek, Viták szerinti tematikai csoportosításban.

Ludovika Egyetemi Kiadó, 2024.
A Gondolkodók sorozatban most megjelent új kötet a „birodalmi államtan” szerzőinek írásait elemzi, és az elsődleges források alapján annak bemutatására tesz kísérletet, hogy a „rossz uralkodó” mint gyűjtőfogalom milyen toposzokat fedett le a zsarnokság kérdésén kívül a nyugati keresztény kultúrkörben, illetve Oroszországban. A „rossz uralkodó” tematika azt is jelenti, hogy a monográfiában kisebb számban szerepelnek maguktól a hatalom gyakorlóitól származó dokumentumok, viszont túlsúlyban vannak azon források, amelyek az éppen aktuális hatalom kritikáját fogalmazták meg: ebből kifolyólag ez utóbbi írások túlnyomórészt szűk körben, sok esetben a hivatalos nyilvánosság mellőzésével terjedtek. Kivételt némiképp az ún. óhitű irodalom képezett, amely más társadalmi csoportokhoz jutott el, mivel ezek az emberek elsősorban a parasztságból, valamint a városi népesség alsóbb rétegeiből kerültek ki. Az ő köreikben a „rossz uralkodó” képe főként Nagy Péter alakjával forrt össze, és a cár–Antikrisztus eszmében realizálódott. A másik fő kivételt a korban Napóleon alakja jelentette: az ő esetében ugyanis a „rossz uralkodóról” szóló irodalom nemhogy tiltott, de kifejezetten publikus volt, azaz valamilyen formában az orosz társadalom minden szegmensét érintette – derül ki többek között Sashalmi Endre monográfiájából.
Nyitókép: Nagy Péter bronz lovasszobra Szentpéterváron. Forrás: l0da_ralta / Wikipédia