Monográfiában foglalta össze közel tucatnyi szakértő az elmúlt 15 év azon közösségi rendészeti programjait, melyeknek akcióterülete a Józsefváros, ezen belül a Magdolna és a Magdolna–Orczy negyedek voltak. A tanulmánykötetben publikált eredményeket egyetemi kerekasztal-beszélgetésen ismertették a szerzők.
Szomszédság – körzet – közösség(?). Tizenöt év a biztonságosabb Józsefvárosért. Tanulmánykötet a Magdolna és Magdolna–Orczy Negyed Programok problémaorientált közösségi rendészeti alprogramjairól címmel szervezte meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Rendészettudományi Kar (RTK) Rendészeti Magatartástudományi és Kriminálpszichológia Tanszéke egy nemrégiben megjelent tanulmánykötet bemutatóját a Ludovika Szárnyépület John Lukacs Társalgójában, december 10-én.
Nem csak járókelő
A résztvevőket Molnár Katalin, a szervező tanszék egyetemi docense, a monográfia szerkesztője köszöntötte. Elmondta, a kerületet nem csupán messziről ismeri, hiszen naponta erre jár dolgozni, s ma már egészen más, mint 2008-ban volt. Hozzátette, a tanulmánykötet elsődlegesen digitális könyvként jelent meg, mindössze tíz fizikai mutatványpéldány érhető el. A tanulmánykötet első bemutatóját autentikusan a Mátyás téri Kesztyűgyár Közösségi Házban, míg a másodikat most, az egyetemen szervezték meg.
Rendőr és színész a szerzők között
Az Ifj. Erdősi Sándor közgazdász, szociológus által moderált pódiumbeszélgetésen rajta és a monográfia szerkesztőjén túl a kötet néhány szerzője, így Hegedűs Judit, a szervező tanszék tanszékvezető egyetemi docense, Krémer Ferenc történész, szociológus és Oláh Attila intézkedéstaktikai kiképző vett részt. Megemlítették természetesen a többi szerzőt is, aki nem tudott jelen lenni, így Németh Zoltán rendőr alezredest, Perjési Tamást, a kerületben évtizedek óta dolgozó rendőrt, Bajusz Ferenc korábbi rendőrt, a kerületi Közterület-felügyeleti Ügyosztály jelenlegi vezetőjét, Takács Flórát, az önkormányzat korábbi közbiztonsági referensét, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Karának adjunktusát, valamint Patonay Anita és Bori Viktor színész-drámapedagógusokat.
Vasbeton és bűnmegelőzés
A kötetbemutatón elsőként Ifj. Erdősi Sándor mutatta be a kezdetben a kerület igazán problémás részéhez, a Mátyás és Teleki terek tágabb környezetéhez kapcsolódó, az ott élők életlehetőségeinek javítását célzó városrehabilitációs programot. A projektet a kerületi önkormányzat RÉV8 nevű városfejlesztési társasága menedzselte. Ennek része volt a bérházak felújítása, a közterület-felújítások, illetve a kötetben tárgyalt szociális, gazdaságfejlesztési és bűnmegelőzési alprogramok, amelyeknek a kötetbemutató moderátora a szakmai vezetője volt. A projekt 2005–2023 között mindösszesen 8,7 milliárd forint támogatást kapott az EU-tól, a fővárostól és a kerülettől. Az összeg 13%-ból gazdálkodtak az említett társadalmi programok.
Lehet a bűnözést csökkenteni?
Mint azt Molnár Katalin elmondta, ő a korábban Pécsett megvalósított Mi rendőrünk projekt miatt „keveredett bele” a fővárosi programba 2008-ban. Azt a célt tűzték ki itt is, hogy képzésekkel készítsék fel a rendőröket egy másfajta szerepre. A szomszédság – körzet – közösség szavak pedig azt fejezik ki, hogy a kerületben élők éppen milyen kapcsolatrendszerben lehetnek egymással és a rendőrökkel, akik rájuk vigyáznak és velük együttműködve teremtenek biztonságot. A feladat ugyanis közös, tehát szükséges az együttműködés, a partnerség.
A három szó három korszakot is jelöl, a szomszédsági rendőrök, a körzeti, majd a közösségi rendészek idejét. Bár a szándék a közösségépítés volt, a kérdőjel a harmadik szó végén a szerzők és szerkesztők bizonytalanságát tükrözi, hiszen erős aggályaik vannak, hogy valóban sikerült-e, sikerülhet-e egyáltalán. Molnár Katalin hozzátette, a programba eleinte 30 olyan rendőrt kívántak bevonni, akik stabilan, a saját szabadidejük terhére vesznek részt a feladatban, ám ez végül nem így valósult meg. Később bekerültek a körbe az önkormányzati vagyonkezelők, a szociális munkatársak és a társasházkezelők is. Hegedűs Judit is először egy, a pedagógusokat célzó, a gyermekbántalmazás megelőzését célzó projektrészbe került bele. A tanszékvezető azt hangsúlyozta, fontos volt megértetni, hogy nem kell mindig büntető paradigmában gondolkodni, lehet és kell is a segítő attitűdöt működtetni, hiszen nem lehet minden problémát csakis rendőri módszerekkel kezelni. A képzés természetesen nem csak elméletben zajlott, hiszen a projektben közreműködtek a szociális szféra gyakorlati szakemberei is, hogy a rendőrök jobban megértsék a veszélyeztetett társadalmi csoportok életét, igényeit.
Kísérlet a buszok pacifikálására
Oláh Attila a „haláljáratnak” is nevezett 99-es busz sofőrjeinek adott intézkedéstaktikai képzést azokra az esetekre, amikor már nem segít a szelíd kommunikáció. Az ezen résztvevők az elmélet mellett gyakorlati megoldásokat, sőt önvédelmi fogásokat is tanultak színészek segítségével, akik a foglalkozások során megjelenítettek egy-egy adott viselkedésformát. Oláh Attila kiemelte, ebben a szerepben a rendőrök nem elég erősek, ám a civilként gondolkodó és viselkedő drámapedagógus színészek számára is nagyon jó visszajelzéseket adtak. A buszokon egy időben emellett szociális munkások is utaztak, akik szintén igyekeztek enyhíteni a felmerülő konfliktusokat.
Bevonni a közösséget
Hegedűs Judit arról is beszélt, mennyire kiemelt cél volt, hogy személyre, csoportra szabott legyen a képzés. Az első szakaszban kérdőíves kutatást vezettek a kerületben dolgozó rendőrök körében, ami alacsony részvétellel zárult sajnos. A második szakaszban már célzottan, fókuszcsoportos beszélgetéseken és vezetői interjúkon keresztül nézték meg, mi jellemző a kerületi rendőrökre, milyen attitűdjük és tapasztalatuk van. Ez a módszer sikeresebb volt. Fontos volt azt is követni, mi változott a képzéssel, hol vannak még tudáshiányok. Lényeges elem az is, hogy az érintettek minél inkább bevonódjanak a tanulási folyamatba, ehhez az kellett, hogy a képzésvezetők is ott legyenek körülöttük, ismerjék meg a problémáikat.
Hogyan tovább?
Krémer Ferenc, mint elmondta, elsősorban problémafelvetésekkel, a kétségeivel és az azokra adott válaszokkal vett részt a kötetben. Az új kerületi önkormányzat kérésére született is egy közös javaslat – ez a kötet esszenciája – a folytatásra. Krémer Ferenc emlékeztetett, a bűnmegelőzés fogalma Nyugaton már a hetvenes években megjelenik, nálunk csak a kilencvenes években. Ebből fakadóan más a bűnüldöző és más a bűnmegelőző szervezet jellege. Utóbbi komplex megközelítést igényel, amiben az egészségügy, a szociális szféra, az önkormányzat és az egyházak is részt vesznek, közös programot alakítanak ki. E rendszerben mindenkinek megvan a saját feladata. Lényeges a kölcsönös együttműködés és a tevékenységek folyamatos monitorozása.
Molnár Katalin hozzátette, a projekt természetesen folytatható lenne, hiszen a gondok nem tűntek el végleg, a problémák újrakeletkeznek, változnak. Sajnos a lakók között még nem történt meg az áttörés, amit a szakemberek a képzéstől reméltek. Fontos lenne a párbeszéd fenntartása, a feszültségek megbeszélése, enyhítése. Szerencsére létrejött néhány olyan közösségi hely, ahol ma is lehet találkozni, a fölösleges energiákat felügyelet mellett levezetni. Jó lenne továbbra is megbízni egymásban, ám a lakók összetétele időközben jelentősen megváltozott. Szerencsére az új betelepülők vágya szintén komoly a közösségteremtésre. A legfontosabb összetevő ugyanis a bizalmuk, bizalmuk a rendőrségben és más intézményekben. Hegedűs Judit mindezt azzal egészítette ki, hogy szinte bármilyen közösségi eseményen megjelenik egy stabil, 10–15 fős mag, amitől néhány megmozdulás egy rossz szülői értekezletre kezd hasonlítani. Fontos kérdés, hogy lehet-e olyan programot szervezni, amelyen további emberek is megjelennek. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy sikerül-e megszólítani másokat is a kerületben élők közül.
Elhangzott, a társadalmi szokásokon változtatni tömérdek munka és pénz. Ezért lenne fontos megtartani az eredményeket, nem hagyni szétmállani a projektet, ehelyett mérni és követni kellene az új jelenségeket. Például drámai változások történtek azóta a kábítószerfronton: a szerek olcsók, könnyen elérhetők, nagyrészük nincs még tiltólistán. Ezt a problémát csak a rendőrség egyedül nem fogja tudni megoldani.
Molnár Katalin (szerk.): Szomszédság – körzet – közösség(?). Tizenöt év a biztonságosabb Józsefvárosért. Tanulmánykötet a Magdolna és a Magdolna–Orczy Negyed Programok problémaorientált közösségi rendészeti alprogramjairól, 2024. (szakmai lektor: Ifj. Erdősi Sándor; szerzők: Bajusz Ferenc, Bori Viktor, Ifj. Erdősi Sándor, Hegedűs Judit, Krémer Ferenc, Molnár Katalin, Németh Zoltán, Oláh Attila, Patonay Anita, Perjési Tamás, Takács Flóra). A tanulmánykötet ingyenesen letölthető e linken keresztül.
Nyitókép: Józsefváros, Népszínház utca, forrás: Istvan / Flickr
