Az európai államok evolúciója – Államszervezési paradigmák, illetve angol nyelvű kiadása, a The Evolution of the European States – Paradigms of State Organisation című, a Ludovika Egyetemi Könyvkiadó által gondozott új köteteknek szervezett közösen könyvbemutatót a kiadó és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) október 29-én, a Ludovika Főépület Zrínyi termében.
Deli Gergely, az NKE rektorának köszöntője után az eseményen a résztvevő szerkesztők és szerzők, így Deli Gergely rektor, Máthé Gábor, az NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar (ÁNTK) professor emeritusa, Kis Norbert, az NKE ÁNTK egyetemi tanára, Horváth Attila, az NKE ÁNTK tanszékvezető egyetemi tanára, valamint Béli Gábor egyetemi tanár, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának volt oktatója ismertették a kötetbe foglalt kutatási eredményeiket Kukorelli István, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának professor emeritusa moderálásával. Utóbbi kiemelte, a könyv számos olyan új szempontot tartalmaz, amit más szerzők nem mernek kimondani vagy egészen másképpen mondják ki – különösen az örök nagy kérdés kapcsán, mégpedig, hogy a történelmet az érdekek és a meghatározó személyek irányítják-e.
Az arisztokratikus magyar állam
– Mióta van magyar állam és az milyen jellemzőkkel ragadható meg? – tette fel a kérdés Béli Gábor a bemutatón, illetve tanulmányában is. A legtöbb forrás szerint Zsigmond uralkodása után beszélhetünk rendi államról. Sok szerző szerint azonban ez sem valódi állam, így a kérdés sem valóságos. Ám az is tény, hogy magyar jogtörténet Szent Istvánig nyúlik vissza, éppen ezért mégis érdemes ezzel a kérdéssel foglalkozni. Hiszen az első magyar király tevékenysége alapján már látszik az államszerű működés: pénzt veret, oklevelet ad ki, jogot alkot, egyházat, várakat épít, megyéket szervez. E működésben fontos a hatalmi tényező, azaz a király és tanácsának működése, szerepe. Béli Gábor szerint e szűk kör, az akkori elit által meghatározott állam arisztokratikus. Az elit belső viszonyai válnak később általános viszonyrendszerré, így a szabad tulajdonosok, a nemesség válik államszervező tényezővé a későbbi rendi átalakulásban.
Birodalmak alkonya
– Az antik Római Birodalom agóniája mögött fölsejlik a mai EU. Ám ezt az analógiát érdemes óvatosan kezelni – kezdte előadását Deli Gergely. A hasonlóságokat nem nehéz észrevenni: a birodalom krízisekkel, járványokkal szembesül, gazdasági válság alakul ki. Minden akarat ellenére egyre nehezebb központilag kormányozni, politikai káosz alakul ki, amelyben lobbicsoportok küzdenek a hegemóniáért (előbb a szenátorok a lovagrenddel, majd katonaság a központi hatalommal). A régi értékek eközben elvesznek, kikopnak a napi gyakorlatból.
A mítosz szerint a modern Európa alapja a római jog, a görög filozófia és a kereszténység. Ám Európa történelmét a valóságban inkább irányítja a franko-germán törzsiség, amely az említett hármaskultúra mázát főként legitimációs céllal ölti magára – mondta el Deli Gergely. E kettősség a mai Európai Unióban is megvan. A hatalmi hegemóniáért folyó harc háttérbe szorítja a hármas pillért, illetve kicsontozza azt a saját céljaira. A rektor emlékeztetett, sok szerző az EU-t a köztársaságkori Róma végével veti össze, amivel arra is utalnak, hogy az EU fényes jövő elé néz, az új Pax Romana csak most következik. Az analógia ugyanakkor pontosabb, ha a jelent az i.sz. II. század végével hasonlítjuk össze. Itt káoszt, folyamatos, lassú hanyatlást, járványokat találunk, ami után már nincs semmilyen aranykor. Deli Gergely kiemelte, a két lehetséges analógia közti választás politikai értékválasztás. Van azonban egy fontos ellenérv a köztársaságkori Rómával szemben: akkor nem voltak számottevő külső veszélyek, amelyek veszélyeztették a rómaiak határát. Ez ma nincs így, az EU közvetlen határában háború zajlik. Emellett a II. században az alapításkori állami szervek fennállnak ugyan, de tartalmuk már teljesen más, már csak egyeduralmi törekvéseket lepleznek. Ez is hasonlít arra, hogy az EU régi intézményei kiüresednek.
Mi lesz az új valláspótlék?
Abban a korban Ulpianus Domitius próbált választ találni az értékek hanyatlására, valahogyan rehabilitálni az erkölcsöket. Azt vallotta, a jog lehet olyan valláspótlék, amely racionális értékközvetítő a birodalom valamennyi népe számára. Nem lett igaza, hiszen a kereszténység zárójelbe tette a jogot. Ma, egy hasonló helyzetben, vajon mi lesz az a valláspótlék köntösében jelentkező új erő, amely megszervezi az EU-t? A kérdést persze csak a jövő dönti el.
Egy közép-európai államrendszer öröksége
– „Az emberiség gazdasági fejlődésének micsoda rendkívüli epizódja ért véget 1914 augusztusában!” – idézte fel John Maynard Keynesnek, a modern közgazdaságtan egyik legnagyobb alakjának gondolatait az Osztrák–Magyar Monarchiáról Máthé Gábor. Előadásában Közép-Európa összetett államrendszeréről, a magyar korona országaiból és az osztrák örökös tartományokból összeállt Habsburg birodalomról mesélt. Kiemelte, I. Ferdinánd mindössze négy évtized alatt teremtett kompromisszumokkal szilárd alapokat a következő századokra, s tette közép-európai államát egész Európa kulturális identitásának meghatározó részévé. Ekkoriban alapozták meg őseink a történeti alkotmányt és a magyar királyság jogfolytonosságát. Hozzátette, a Habsburg dinasztia nevéhez fűződik a világ első multinacionális konszernje is, amihez a szükséges pénzügyi hátteret elsőként a Fugger, majd a Rothschild család biztosította a Monarchiának. Ma nagyon hiányoznak Európának az ilyen befektetők – tette hozzá. 1749–1848-ig a Monarchia a differenciált föderalizmus alapján működik, amelyben állammá válnak a tartományok identitásuk megőrzése mellett. Az 1848-as forradalom pedig francia mintára a népszuverenitással egészíti ki a fennálló rendet. A birodalomban példaértékű multikulturalizmus alakul ki, amely egészen 1918-ig tart.
Élet szuverenitás nélkül
– Hazánk csak 1990. május 2-án nyerte vissza szuverenitását a XX. században – emelte ki eladásában Horváth Attila. Az őszirózsás forradalom idején még a békeszerződés aláírása előtt állunk, nemzeti szuverenitásunk kérdőjeles. Hiába tesz Károlyi engedményeket, ezzel voltaképpen gyengeséget mutat abban a nemzetközi politikában, ahol csak az erő és a hatalom számít. Ráadásul mindig jobb tárgyalási pozícióban van az, aki birtokon belül van. A Károlyi-kormány után következő Tanácsköztársaságnak viszont már kimondott célja a nemzeti szuverenitás abszolút feladása, illetve a beolvadás a Szovjetunióba a többi megalakuló tagköztársasággal együtt.
Horthy Miklós sem kerül sokkal könnyebb helyzetbe, hiszen az aláírt békeszerződés a nemzeti szuverenitást korlátozó elemekkel van tele – például korlátozza a hadsereg maximális létszámát. Emellett a hazánk körül létrejött kisantant igyekszik megakadályozni, hogy szövetségeseink legyenek a világban, ebben váratlan segítségre lelnek olyan magyar politikusokban, akik Magyarország ellen dolgoznak. Az 1930-as évek végétől pedig érthető okokból egyre kevesebb tér marad az önálló döntésekre. A német megszállás megszünteti a magyar szuverenitást, amelyet csak 1990-ben nyerünk vissza. Nem véletlen, hogy az 1956-os forradalom legfőbb követelése a szovjet csapatok kivonása volt a finn és az osztrák példa alapján. Hiába ajánlja fel 1958-ban Hruscsov, hogy kivonja haderejét hazánkból, Kádár ragaszkodik hozzájuk, hiszen helytartóként a szovjet csapatok jelenléte a legfőbb legitimációja.
Evolúciós módszertan
– Az ismétlődő mintázatok, mint például az érdekcsoportok küzdelmének felismerése izgalmas pillanatokat szerezhet a történelem vizsgálata során – emelte ki Kis Norbert. Hozzátette, szerkesztőként egy alternatív módszert, egy új látószöget kínált fel a szerzők számára a kötetben. Ennek lényege, hogy a történelmi változásokat az általános evolúció Csányi Vilmos által bevezetett fogalmának felhasználásával az érdekcsoportok küzdelmeként írta le. Kis Norbert hozzátette, a módszer nem csupán e kötetben, de más tanulmányok írása során is hasznos eszköz lehet.
