A klasszikus kor századfordulójának politikai gondolkodása, kiemelten pedig a nemzetteremtő hazafiságról alkotott akkori koncepciók álltak az idei első, az egyetemen megrendezett könyvbemutató fókuszában.
„A hazafiság kérdései” címmel szervezett kötetbemutatót a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) Molnár Tamás Kutatóintézete (MTKI) január 18-án, csütörtökön a Ludovika Szárnyépület John Lukacs Társalgójában.
A rendezvény keretei között az előzetes tervek szerint a résztvevők tudományos igénnyel méltatták volna két, az NKE EJKK MTKI tudományos munkatársaként dolgozó szerző, egyrészt Nagy Ágoston Kisfaludy Sándor: Hazafiúi Szózat a’ Magyar Nemességhez [1809.] című művének kritikai forráskiadását, másrészt Hőnich Henrik a Ludovika Egyetemi Kiadó gondozásában megjelent, Ki az igaz hazafi? Közösségfogalmak és patriotizmus a 18. század végi Magyarországon: egy politikai értekezés és kontextusai című monográfiáját. Utóbbi szerző váratlan betegsége miatt könyve bemutatóját egy későbbi időpontra halasztották a szervezők.
Nemzetek ébredése
A kötetbemutatót Molnár Attila Károly eszmetörténész, az NKE EJKK MTKI vezetője nyitotta meg. Mint elmondta, Nagy Ágostont pontosan tíz évvel ezelőtt ismerte meg és invitálta a kutatóintézetbe, amelynek alkotó légkörében védte meg a PhD-értekezését. A forráskiadás mostani megjelentetése munkásságának fontos eredménye, amellyel kiérdemelte a tudományos közösség gratulációját.
Nagy Ágoston kötetét történészként Tóth Kálmán, az NKE EJKK Politika- és Államelméleti Kutatóintézetének (PÁK) tudományos munkatársa méltatta. Szintén kiemelte, Kisfaludy Hazafiúi Szózatának kritikai kiadása fontos mérföldkő a klasszikus századforduló politikai eszmetörténetének kutatásában. A kötet tartalmazza a mű valamennyi szövegváltozatát, egy német nyelvű összefoglalót, valamint a bevezető tanulmányt, amely történelmi kontextusba helyezi a modern nacionalizmus gyökerei iránt érdeklődők számára Kisfaludy írását. A tanulmány ugyanis feltárja a korra jellemző, a nemzetek ébredését célzó birodalmi propaganda működését, illetve ennek sajátos magyar esetét, a patrióta nemzetiidentitás-képzés ideológiáját.
A magyarországi szisztéma követte a birodalmi mechanizmust, mely szerint a főbb kormányzati és hadi szereplők mellett egy-egy hivatásos írástudó működött a propagandatevékenység ellátására. József nádor mellett ezért két író, Verseghy Ferenc és Kisfaludy Sándor működött. Utóbbit hadászati és hadelméleti jártassága, műveltsége, franciatudása és magyar írói népszerűsége emelte a nádor mellé. Tóth Kálmán előadásában hangsúlyozta: a Hazafiúi Szózat kritikai forráskiadása komoly kutatói teljesítmény, amely jelentősen hozzájárul a kor tudományos megértéséhez. A könyv egyébként bárki számára ingyenesen elérhető online formában a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Reciti kiadójának honlapjáról.
A háborúk alkotta nemzet
A bemutató második részében a szerzővel Lajtai László, az NKE EJKK MTKI tudományos munkatársa, a szerző a kötetben is felhasznált PhD-értekezésének egyik opponense beszélgetett. Felidézte Hutchinson a nacionalizmus és a háború kapcsán az egyetemen tartott előadását, amely szerint a háború, még a vesztes is, nagyon fontos eleme a nemzetek megalakulásának, akár még a nacionalizmus modern eszméjének kialakulása előtt is. Nagy Ágoston ehhez hozzátette, hogy a nemzeti eszme felemelkedésének klasszikus kori gyökere az a felismerés, hogy birodalmi keretben a Habsburgok már nem lehetnek sikeresek a franciák ellen. Ezért jelenik meg az össznémet és a tartományi nemzeti ideológia, illetve propaganda. Ennek elsődleges célja, hogy a magyar nemességet meggyőzze arról, hogy a franciák elleni háború legitim, ezért minél többet adakozzanak és vegyenek részt a nemesi felkelésben.
A beszélgetés során elhangzott: a magyar nacionalizmus kezdetei a történészek szerint II. József 1790-ben bekövetkezett halála körül keresendők, ám jóval ismertebb és elismertebb korszaka az ideológiának a reformkor. Kisfaludy Sándor – például Kazinczyval vagy Kölcseyvel szemben – mindössze kulturális értelemben nacionalista, azaz bár a magyar nyelvben gondolkodik, ám a nemzetet csakis rendi keretben, a nemesség kizárólagos részvételével tudta elképzelni.
Az akkori társadalomban az általa alkotott Himfy-strófa nagyon népszerű volt, hiszen a vármegyei nemesség saját tapasztalatait látta viszont a szerelmes–háborús sztoriban. E versekkel megszerzett hírnevét Kisfaludy a kormányzat háborús propagandájának terjesztésére használta fel.
Bár ma már kevesen olvassák műveit, életművéből a következő kor nagy szerzői építkeznek, e mellett pedig a kulturális nacionalizmus nála megjelenő gondolata, illetve a kultúraszervező munkája Kisfaludyt eszmetörténeti szempontból is a kiemelkedő hazai szerzők közé emeli.
Nyitókép: Eduard Kaiser (1820–1895): Az 1809. június 14-i győri csata, forrás: Wikipédia / Magyar Elektronikus Könyvtár
