Ugrás a tartalomhoz
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Hörcher Ferenc

Mi az alkotmányos konzervativizmus?

A konzervativizmus sem engedheti meg magának, hogy kimaradjon a versenyből.

Hörcher Ferenc 2025.05.20.
Tóth Kálmán

A huszadik század női gondolkodója

Egy napjainkban is aktuális gondolkodó szellemi öröksége.

Tóth Kálmán 2025.05.13.
Schvéd Brigitta

Felkelések és politikai kultúra a XVIII. századi Nagy-Britanniában

Kísérlet a brit történelem újragondolására.

Schvéd Brigitta 2025.04.07.
Pető Zoltán

A nemzet „tiszta idealitás”

Joó Tibor a magyar történelem szellemtörténeti felfogásáról.

Pető Zoltán 2025.03.26.
Smrcz Ádám

A tulajdonjog politikai, gazdasági és normatív megközelítései

Jacob Blumenfeld elveti a tulajdonjog bevett politikai és gazdasági megalapozásait.

Smrcz Ádám 2025.03.19.
CONTINUUM BLOG
Novák Attila
Novák Attila
tudományos főmunkatárs, NKE Molnár Tamás Kutatóintézet
  • 2020.03.30.
  • 2020.03.30.

Milyen volt a kommunista országok zsidópolitikája?

Kovács András értékes és érdekes kötetet publikált, amely magyarul is megjelent (A Kádár-rendszer és a zsidók, Budapest, Corvina, 2019.). Az általunk angolul olvasott könyv a magyar történettudomány és történeti nyilvánosság egyik szisztematikus mivoltában hiányzó témáját, a zsidóság és kommunista pártok, rendszerek viszonyát taglalja, az 1956 és 1989 közötti időre koncentrálva. A kötetben közölt dokumentumanyag túlnyomó része magyar levéltárakból került elő. Bár a könyv bevallottan Csehszlovákiával és Lengyelországgal is foglalkozik, ezek az országok inkább a kötetben megfogalmazott koncepció hatályának földrajzi hatótávolságát adják meg, a  magyaréhoz hasonló sajátosságokkal leginkább itt találkozhatunk.

A holland kiadónál megjelentetett és angolra fordított magyar anyagok mellett magyar relációjú szovjet (orosz) és az egykori Csehszlovákiából származó források is bekerültek a válogatásba. A kötet bevezető tanulmánya mellett 5 nagy fejezetből áll, amely – rövid kifejtő rész mellett – tartalmazza a releváns levéltári dokumentumokat is. A fejezetek (1. Kommunista politikák és a zsidó állam. 2. Az Eichmann-ügy. 3. A Hatnapos háború és következményei. 4. A nemzetközi zsidó szervezetek, a zsidó hitközség és az állam. 5. Az elnyomás gépezete és a zsidók) kronologikus és tematikus rendben tárgyalják az eseményeket, nagyjából az előkerült levéltári anyagok adta lehetőségekkel élve, így kialakítva a könyv szerkezetét. A különféle fejezetekhez tartozó levéltári anyagok: az elsőhöz az izraeli kivándorlással kapcsolatos ügyek és az izraeli-magyar gazdasági kapcsolatok alakulása 1967-ig. A másodikban magyar és csehszlovákiai dokumentumokat találunk az Eichmann-akcióról. A harmadik fejezetben az 1967-es háborúval kapcsolatos magyar anyagok, illetve olyanok szerepelnek, amelyeket a szovjetek megosztottak a magyarokkal. A negyedik fejezetben az egyházakat, így a zsidó felekezetet is hivatalosan 1951-től kontrolláló Állami Egyházügyi Hivatal anyagait találjuk – a hivatalos zsidósággal kapcsolatosan, valamint az állami szervek és a zsidó hitközség levelezéseit. Az ötödik fejezetben a belbiztonsági szolgálatok dokumentumai olvashatóak.

A szerző álláspontját leginkább a Bevezető (A „zsidó ügy” és a kelet-közép-európai kommunista rendszerek”) hordozza. Indító gondolata az, hogy a rendszerváltás után – főleg Lengyelországban, Magyarországon és Szlovákiában – visszatért a közszereplők által is hangoztatott antiszemitizmus (szerző a magyarországi antiszemitizmus prominens kutatója), amit az is megerősít, hogy a korai 1990-es években történt felmérés alapján ezen országok lakosságának (a felmérésben reprezentált lakosságról beszélünk) 10 százaléka hangoztatott kemény antiszemita nézeteket. Kovács András e nézetek megjelenése alapján teszi fel a kérdést, hogy ugyan mi biztosította a kontinuitást a szocialista évtizedek alatt? A folyamatosságot három szempontból lehet vizsgálni: a mindennapi élet diskurzusai, a  háború előtti antiszemitizmusra vonatkozó eltérő zsidó és nem zsidó percepciók és a háború utáni társadalomba történő zsidó integráció szempontjából.

A szerző konstatálja, hogy a számos magyar politikai rendőrségi dokumentum az antiszemita előítéletek tovább éleséről árulkodik. Háború előtti narratívak keltek életre, és még évtizedekkel a háború után is az egymással szembenálló rivális értelmiségi és középosztályi csoportok ezzel, mármint vagy a „zsidó befolyással”, vagy a létező vagy imaginárius antiszemitizmussal magyarázták szembenállásukat. Az elemzés górcső alá helyezett három országban olyan kérdések körül volt vita, mint például a két háború közötti antiszemitizmus, a zsidóüldözésekért való felelősség, az ezért való jogi számonkérés, a kárpótlás, az ún. gazdátlan zsidó javak ügye és még hosszan lehetne sorolni. Magyarországon ehhez még hozzá tevődött az úgynevezett zsidó bosszú kérdése, amelynek a lényege az, hogy a nem zsidó többségi társadalomban elterjedt az a vélekedés, hogy az új hatalom (és ez már 1945-től így volt) zsidó származású bírái és a politikai rendőrség zsidó származású kihallgató tisztjei – kvázi – bosszút állnak és álltak a zsidóüldözésekért. (Ezt a témát klasszikus, a zsidókérdésről írott nagy művében Bibó István is érintette.) A zsidók háború utáni felfelé történő mobilitása is feszültséget keltett a nem zsidók körében. A harmadik faktor (amely hozzájárult az antiszemita diskurzusok tovább éleséhez) a kommunista pártok politikája volt – a szerző szerint. Kovács András meggyőződése az, hogy e pártok politikája hozzájárult ahhoz, hogy az úgynevezett „zsidó kérdés” fennmaradjon a társadalom szélesebb rétegeiben.

Sok helyi tényező is befolyásolta a kommunista országok „zsidó politikáját”, ezek pedig a zsidók társadalmi és gazdasági helyzetének történelmi alapjai, a helyi antiszemita tradíciók és az ország szerepe a második világháborúban. Ezen kívül a Holokauszt helyi történései, a zsidó túlélők helyzete és a kommunista pártok társadalmi beágyazottsága is a háború előtti és után. Ezzel magyarázható az, hogy a különböző „zsidó politikák” alakultak ki az érintett országokban. Ugyanakkor a szerző nem felejti el megemlíteni azt, hogy közös jegyek is kialakultak, hiszen a „zsidó politika” az egyházakkal szemben folytatott általános politika egyik aspektusa volt, a kommunisták ideológiai és politikai ellenfelet láttak az egyházakban. A másik az, hogy a zsidó túlélőknek realizálniuk kellett azt, hogy a kommunista országok teljesen vagy részben, de elutasították a nemzeti vagy kisebbségi identitás intézményi, ideológiai vagy kulturális reprezentációját, és ahol ebből valami megmaradt, ott is el kellett fogadni a kommunista államhatalom által oktrojált szabályokat. Azokban az országokban, ahol a vallásin kívül más identitásformákat is megpróbáltak fenntartani a zsidók, plusz elnyomás lett a következménye (lásd a cionista szervezetek betiltását).

Egy további fontos tényező volt a szovjet politikai és katonai blokkban való részvétel, ez is hasonlóvá tette a különféle a keleti blokkon belül működő kommunista állampártok viselkedését. Amelyek amúgy tisztában voltak az erős antiszemita tradíciókkal és ugyan nyíltan nem támogatták ezt, de a zsidó túlélők – igazságtételre és anyagi jóvátételre való – legitim követeléseit ignorálták. Az érintett kommunista pártok nyilvános szóhasználata kerülte a „zsidó” szó használatát, helyette a „cionista”, „kozmopolita”, „városi burzsoá” és „megbízhatatlan kispolgári elemek, akik behatoltak a Pártba” kifejezéseket használták, míg a belső dokumentumok már nem finomkodtak ennyire: kettős beszéd alakult ki.

A kommunista politikában beállott anticionista fordulat nagy csalódás volt az új hatalommal és a kommunista fordulattal amúgy nem ellenséges zsidók számára. A hatalom pedig – elutasítva például a „zsidó hatalom” sztereotípiáját – vissza akarta szorítani a zsidó származású káderek számát, például Magyarországon.

Sztálin halála után elültek az anticionista kampányok, a direkt szovjet beavatkozás pedig némileg csökkent 1956 után. Az Izraellel és a zsidó hitközségekkel, illetve a nemzetközi zsidó szervezetekkel való viszony javulásától (ez megfigyelhető 1967-ig, illetve a diplomáciai kapcsolatfelvétel idején, az 1980-as években) a keleti blokk országai sokszor gazdasági helyzetük javulását remélték, valamint (az 1970-es évektől kezdve) Izraellel és az Egyesült Államokkal való viszony pozitívabbá válását. Ahogyan a nyugati blokkban lévő Izrael miatt a kommunista/szocialista országokban lévő zsidó szervezetek lojalitása kérdéses volt mindig az állam számára, az amerikai adminisztráció követelései (emigráció megkönnyítése, jó kapcsolat a helyi zsidósággal) egyre komolyabban hangzottak, sajátos nyomást helyezve az érintett országokra. Az 1970-es évektől kezdve tehát nőtt a nyomás a kelet-európai kormányokra és – Kovács András szerint – a „zsidó politika” belügyi és külügyi szálai is összekeveredtek emiatt. Az amerikai külpolitika (amely diplomáciai képviselet híján az izraelit is – kvázi – „képviselte”), állandóan szót emelt a szovjet zsidók izraeli kivándorlása érdekében és szóvá tette a refúznyikok (szovjet zsidók, akiknek nem adták meg a kivándorlási lehetőséget) helyzetét.

Kovács András leszögezi, hogy nem szisztematikus analízist végez, hanem dokumentumgyűjteményt mutat be, amire annál inkább is szükség van, hogy Magyarországon – pedig itt van a legtöbb holokauszttúlélő – alig történtek komolyabb kutatások.

Ha mélyfúrást akarunk végezni a korszakban – amely ebben a könyvben 1989-ig tart – rendkívül jó példát ad számunkra a zsidó összeírások problémája, amelyet Kovács András az utolsó fejezet elé szánt mikroelőszóban tárgyal, illetve amelyhez a Függelékben biztosít forrást. A kommunista állami szervek – több országban is – többször is megpróbálták összeírni a zsidó lakosok számát, illetve azoknak a zsidóknak a neveit, akik – általában valamilyen okból – nem voltak a rendszer számára pozitív preferenciával bírók. Magyarországon bizonyos budapesti közösségek, illetve a zsidó elemi iskola és tanulóinak listája maradt fenn – 1965 és 1977 közötti időkből. Érdekesebb az a lista, amelyet a csehszlovákiai titkosrendőrség készített („Pók Akció”). Az 1950-es évek elején megindult összeállítás – kis szünetekkel – az egész korszakban folytatódott és 1988-ban közel 10 ezer nevet tartalmazott. Egy a cseh belügyminisztérium archívumában talált – és 1972 júliusára visszamenő – irat szerint abból a célból született meg a regisztráció gondolata, hogy „ezeknek a személyeknek társadalmunk legmagasabb köreiben való eloszlását, illetve koncentrációját” tanulmányozzák. Az, hogy ezt a listát mire akarták használni, megoszlanak a vélemények: egyesek szerint kizárólag az arab terroristák potenciális célpontjait szedték össze, míg mások szerint az ötlet alapvetően a szovjet vezetés köreiből indult ki és arra szolgált, hogy az 1968-ban elfojtott Prágai Tavasz után a Slánsky-perhez (1952 vége) hasonló anticionista pert alapozzon meg. Egyes kutatók viszont azon a véleményen vannak, hogy a titkosszolgálatoknál dolgozó antiszemita funkcionáriusok újították fel a kampányt. Akárhogyan is volt, hátborzongató dokumentumot tarthatunk a kezünkben.

A Kovács András által szerkesztett és bevezető tanulmányokkal, lábjegyzetekkel ellátott unikális forrásgyűjtemény egyedülálló lehetőséget biztosít a szovjet blokk zsidósága, illetve zsidósággal kapcsolatos állami politika (vagy politikák) iránt érdeklődő szélesebb és szakmai közvélemény számára, és a történészek számára is feladja a leckét, hogy nagy elemző műveket készítsenek a korszakról, még jobban kifejtve (és részletesen elemezve) a korban lévő mini-korszakok jelentette különbségeket és ezek viszonyát a nagyobb egészhez.

András Kovács (Ed.): Communism’s Jewish Question. Jewish issues in Communist Archives. Edited and introduced by András Kovács. De Gruyter Oldenburg. 2017.

Témakörök: kommunizmus, recenzió, történeti nyilvánosság, történettudomány, zsidóság
nke-cimer

LUDOVIKA.hu

KAPCSOLAT

1083 Budapest, Ludovika tér 2.
E-mail:
Kéziratokkal, könyv- és folyóirat-kiadással kapcsolatos ügyek: kiadvanyok@uni-nke.hu
Blogokkal és a magazinnal kapcsolatos ügyek: szerkesztoseg@uni-nke.hu

IMPRESSZUM

Ez a weboldal sütiket használ. Ha Ön ezzel egyetért, kérjük fogadja el az adatkezelési szabályzatunkat. Süti beállításokElfogad
Adatvédemi és süti beállítások

Adatvédelmi áttekintés

This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these cookies, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may have an effect on your browsing experience.
Necessary
Always Enabled
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Non-necessary
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
SAVE & ACCEPT