Zenész családból származik, számára természetes, hogy az irodalom és a zene összekapcsolódik egymással, nemcsak az opera műfajában vagy a nagy romantikus szimfonikus költeményekben, hanem a nappalijában is. Prőhle Gergely, az NKE Stratégiai Tanulmányok Intézetének igazgatója a nemzetközi szakirodalom mellett követi a német, angolszász és francia sajtó jelentősebb magazinjait, melyek a tudósításokon túl egyfajta intellektuális diskurzus élményével is megajándékozzák. A minket körülvevő világ mélyebb, pontosabb megértéséhez és a történelmi tudás elhalványulása ellen azonban hazai kiválóságaink műveit ajánlja. Szubjektív könyvajánló.
„Gyermekkorom óta karnyújtásnyira van tőlem az irodalom, a szüleimnek szerteágazó műveltségük és érdeklődésük volt. Nagyon hálás vagyok nekik a lehetőségekért, és hogy egészen természetes módon vezettek rá arra: ebben a nagy európai kulturális univerzumban minden mindennel összefügg, tehát érdemes foglalkozni nemcsak a komolyzenével, az irodalommal is. Gimnazista koromban a zenében áteveztem a könnyű műfajra, ennek köszönhetően ráébredtem, nemcsak a művészeti ágak, a különböző műfajok is békésen megférnek egymással az én kis horizontomon” – vallja.
A felejtés ellenszere: az irodalom
Ez a nagy látószögű hozzáállás jellemzi Prőhle Gergely könyvekhez való vonzódását is. A rövid műfajokat jobban kedveli, szereti, ha egy ültő helyében végig olvashat egy történetet, melynek íve van. Az élet egyébként gyakran úgy hozza, a könyvnek, melyet a kezébe vesz, aktualitása van. Az evangélikus egyház országos felügyelőjeként január végén aktívan működött közre az Esterházy házaspár több mint tizenkétezer kötetes, védett külön-gyűjteményét gondozó budapesti könyvtár avatásán, a gyűjtemény az evangélikus egyház országos központjának épületében kapott helyet. „Ezek a kötelezettségek ugyan az elaprózódás veszélyével is fenyegetnek, ugyanakkor frissen tartják a horizontot és motivációt nyújtanak. Az Esterházy Péter és Gitta Könyvtár ünnepélyes megnyitójára készülve, a magángyűjtemény egyedi, dedikált példányait böngészve meglepett, milyen szoros kapcsolat volt Szabó Magda és Esterházy Péter között. A köszöntőbeszéd jó értelemben vett kötelezettségén túl örömmel tallóztam újra a két író azon műveiben, melyeket ott találtam.” Az írások tanulmányozása közben elé tárultak a 20. század legfontosabb eseményei, ezúttal a két szépíró szemüvegén keresztül. „Egy ilyen feladatkörben, mint amiben én vagyok, az embernek a történeti tudását nemcsak, hogy fejlesztenie kell, hanem szinten is kell tartania, mert bizonyos dolgokat elfelejtünk. Idősödve egyre inkább.”
A V4-ek múltjának tükrében más lesz a jelenünk?
„Közép-Európában élünk. A térség történetével kapcsolatban szerintem veszélyes, de legalábbis nem szerencsés, ha jelentős hiányok alakulnak ki. Romsics Ignác: Nemzet, nemzetiség és állam – Kelet-Közép- és Délkelet-Európában a 19. és 20. században című kötete kiváló összefoglalója annak, amiről úgy gondolom, tudnunk kell” – vélekedik Prőhle Gergely. A közép-európai gondolat kapcsán gyakran hallunk a visegrádi négyekről. A négy ország kapcsolatának napjainkban van politikai aktualitása is, de a V4-ek múltja legalább olyan fontos, mint a jelene. „Annak idején, a ’70-es 80-as években merült fel hosszú évek után újra a közép-európai gondolat. Ez az értelmiségiek által megálmodott eszme a Kádár-rendszerben a velünk élő szocializmus szomorúságában, annak szürkeségében egy lehetséges alternatív valóság volt. Ebből az eszméből nőtt ki az a politikai szervezet, majd államközi együttműködés, amely először V3-má, majd Csehszlovákia felbomlásával V4-gyé alakult. Ennek a történetnek, a nemzetek és kultúrák közti összefüggéseknek a magyar történetírásban nagy apostolai vannak, de Romsics tanár úr könyve számomra mégis kiemelkedik. Nagyon pontosan – ugyanakkor nyelvileg helyenként már-már esszéisztikus módon – írja le a különböző közép-európai államok sorsának alakulását, magyarázza meg a máig fellelhető beidegződéseket, melyekből a saját történelemszemléletük és ezáltal a nemzettudatuk alakult. Ezért szerintem, ez a könyv a mai aktuálpolitikai valóságban nemcsak nélkülözhetetlen, hanem a tudás és a megértés egyik legfontosabb kulcsa.”
Szövetségbe forrt szabad köztársaságok?
Kukorelly Endre: Cé Cé Cé Pé avagy lassúdad haladás a kommunizmus felé című könyvét Prőhle Gergely a szerzőtől kapta ajándékba, ezért még inkább hatással volt rá Kukorelly személyes élményeire épülő szubjektív korképe, melyben a szerző polgári körülmények között alakuló gyerek- és fiatalkorát eleveníti fel. „Rengeteg tanulsággal és irodalmi leleménnyel megáldott mű, amit élvezettel olvasgatok, már csak azért is, mert az ember mindig örül, ha viszontláthatja önmagát ilyen-olyan körülmények között. Mintha régi fényképeket találtam volna, ahol rácsodálkozhattam az általam megért kor sajátos jellegére. Megláttam és megtaláltam magam és a fiatalságomat ebben a történetben, emlékek sokasága tört fel bennem, régóta szunnyadó, gyermekkori eseményeket idézett fel a regény. Én is megéltem azt, ahogy Kukorelly leírja a nagy családi együttlétek hangulatát a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években, amikor az ’56-ban kiment, nyugati rokonok hazajöttek. Mindez azért is érdekes, mert a rendszerváltás előtti időszak számomra döbbenetes sebességgel hull a feledésbe. A könyv tehát nemcsak különleges, de számomra – és gondolom a kortársaimnak is – érdekes élmény. Olyan, mint amikor az ember néz egy filmet, és abban viszontlátja azokat a helyszíneket, ahol maga oly sokszor járt.”
