Hogyan kerültek 1950-ben magyar orvosok Észak-Koreába? Milyen feladattal érkeztek, és sikerült-e elvégezniük? Közben miként építettek kulturális kapcsolatokat? Egy közelmúltban megjelent kötet a korabeli forrásokra támaszkodva igyekszik megválaszolni e kérdéseket.
A Távol-Kelet egyik legrégebbi múltra visszatekintő területe a Koreai-félsziget. A világ egyik legelzártabb, távoli és titokzatos országa 1945. augusztus 15-én szabadult fel a japán megszállás alól. A terület sorsáról a szövetséges hatalmak addigra már megállapodtak: a 38. szélességi foktól északra szovjet, délre pedig amerikai megszállási övezetet hoztak létre – azaz két, egymással rivális hatalmi központ jött létre. Mivel mindkét fél igényt tartott az egész félsziget birtoklására, ez hamar háborús konfliktushoz vezetett.
A háború kitörése után egy hónappal, 1950 nyarán magyar orvosok utaztak a hadszíntérre, hogy munkájukkal segítsék a fegyveres harcok észak-koreai sebesültjeinek gyógyítását. A koreai kiküldetést a kalandvágy, az ismeretlen iránti érdeklődés, az anyagiak vagy éppen a szakmai kihívás motiválhatta. A jelentkezőket természetesen vizsgálták párttagságuk, politikai és katonai képzettségük, szolgálati beosztásuk és jellemvonásaik alapján. Az akkori ideológiai testvériség jegyében összesen nyolc magyar csoport dolgozott több helyszínen is, gyakran borzalmas háborús körülmények közepette a félszigeten. Az egymást váltó turnusokban több mint 200 magyar orvos, nővér és egészségügyi munkatárs vett részt egészen 1957-ig. A Koreába utazó magyar orvosok között az orvosi szakma majd minden szakterülete megjelent. Intézményüket először Rákosi Mátyás Kórháznak nevezték, majd 1956-ot követően Koreai Magyar Kórházként emlegették a hivatalos iratokban. A magyar orvosok munkájának emlékét egy kétnyelvű emlékoszlop máig őrzi a kórház kertjében.
Csoma Mózes Korea-kutató, jelenleg Magyarország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a Koreai Köztársaságban és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban. Ebben a nemrégiben megjelent kötetében arra vállalkozik, hogy az elérhető források alapján rekonstruálja a magyar orvoscsoportok koreai tevékenységét. Könyvének fontos része az a képanyag is, amelyet részben az egykori csoporttagok hagyatékaiból sikerült felkutatnia. A monográfia egy olyan történetről lebbenti fel a fátylat, amelynek részleteiről eddig nem sokat tudtunk.
Csoma Mózes: Rákosi Mátyás Kórház, Észak-Korea – Magyar orvoscsoportok a Koreai-félszigeten, 1950–1957 (Pro Militum Artibus sorozat, sorozatszerkesztő: Padányi József), Ludovika Egyetemi Kiadó, 2021.
A cikk eredetileg a Bonum Publicum szeptemberi számában jelent meg.
Nyitókép: Fortepan / Archiv für Zeitgeschichte ETH Zürich / Agnes Hirschi
