Ez a fennállásának 150. évfordulóját idén ünneplő önálló magyar ügyészi szervezet jelmondata, és ez a címe annak a könyvnek is, amely az intézmény szerepét, feladatait, eredményeit és eredményességét elemzi.
Dr. Polt Péter legfőbb ügyész, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Büntetőjogi Tanszékének vezetője 2019 óta már a harmadik ciklusát tölti legfőbb ügyészként. Nemrég megjelent könyve egyszerre nyújt betekintést a legfőbb ügyészség működésének gyakorlati, szakmai és elméleti kérdéseibe.
Önálló alfejezetet kapott benne az ügyészség jogállamban betöltött szerepe, valamint a büntetőjog és a büntetőpolitika aktuális kérdései, de országgyűlési felszólalások és az ügyészség napja alkalmából elmondott ünnepi beszédek is megtalálhatók a könyvben. A függelékben pedig további, az ügyészség munkáját érintő releváns dokumentumok (AB határozat, etikai irányelvek) kaptak helyet.
A témák színesek: a magyar és angol nyelvű anyagokat egyaránt tartalmazó szöveggyűjteményben a korrupció elleni hazai és nemzetközi fellépésről, a számítógépes bűnözés elleni küzdelemről, vagy éppen a visegrádi négyekkel való együttműködésről is olvashatunk.
Források forrása
Habár az internet korában a kutatók könnyebben férnek hozzá elsődleges forrásokhoz, azok pont a modern technikai sajátosságai miatt is válhatnak olykor nehezebben elérhetővé. A sajtótermékek online archívumait tulajdonosváltáskor bezárhatják, a jogszabályi környezet változása miatt megszűnhet egyes anyagok nyilvános hozzáférése, és olykor sajnos technikai malőrök is előfordulnak. Már csak ezért is marad mindig elengedhetetlen szerepe a kézzelfogható – kézbe fogható – forrásgyűjteményeknek.
Ám ami ennél is lényegesebb, hogy ez a széles keresztmetszetet bemutató szöveggyűjtemény számos olyan korabeli dokumentumot tartalmaz, amelyek bár fontos adalékot jelenthetnek a korszak megértéséhez, máshol nem – vagy csak igen sok utánajárással – lennének fellelhetőek. Ilyen például a szerző első legfőbb ügyészi ciklusának végén, az Országos Vezetői Értekezleten elhangzott beszéde, illetve különböző videóüzenetek átiratai. Ebben a kötetben azonban mindezeket megtalálják az ügyészség rendszerváltás utáni korszakának jelen- és jövőbeli kutatói.
Múlt, jelen és jövő – tények személyes szemszögből
A különböző dokumentumokból jól nyomon követhetően kirajzolódik, miként jutottak kifejezésre az évek, évtizedek során a különböző új vagy éppen folyamatosan meglévő célkitűzések, miként értékelte a legfőbb ügyész a lezajlott szervezeti átalakításokat, vagy akár a saját szerepét. (A könyv forrásértékét mutatja, hogy megtudunk belőle olyan, máshol valószínűleg nehezen fellelhető adatokat is, miszerint 2003 végén az ügyészi állomány 43%-a, a titkárok 59%-a, a fogalmazóknak pedig 80%-a rendelkezett állami nyelvvizsgával.)
Az elméleti alapok és a múltbéli működés mellett érdekesek az ügyészi munka jövőbeni szerepének szentelt részek. Dr. Polt Péter az ügyészi szervezet előtt álló jelentős kihívásként és fejlődési irányként nevesíti az információs és kommunikációs technológiai eszközök büntetőeljárásban való alkalmazását, valamint az igazságszolgáltatási szervek közötti folyamatos, összehangolt elektronikus együttműködést. Minderre megítélése szerint nem csupán az egyre fontosabb területként említett számítógépes bűnözés elleni küzdelemben lesz szükség, hanem a korrupció elleni folyamatos fellépés vagy éppen a várható nemzetközi migrációs trendek nyomán kialakuló helyzet során is.
Az együttműködésben a hazai kontextus mellett fontos szerepet kap a nemzetközi – elsősorban európai – kitekintés is, mivel amint azt a szerző megjegyzi, „az egyre inkább nemzetközi jelleget öltő bűnözéssel szemben kizárólag rugalmas nemzetközi együttműködés segítségével lehet küzdeni”.
A rugalmas nemzetközi igazságügyi együttműködésről írva a legfőbb ügyész az „erős és hatékony hálózatos és decentralizált modellek” elsődlegességét hangsúlyozza a „centralizált és szupranacionális modellekkel” szemben, valamint azt, hogy az „alulról építkező fejlődést” nem pótolhatja semmilyen „felülről bevezetett eszköz”. Az ilyen együttműködés sikeres példájaként említi a 2015-ös „halálkamion” ügyét (amikor embercsempészek miatt 71 ember lelte halálát).
Kiderül a könyvből, hogy a közelmúlt koronavírus-járványa az ügyészség munkáját sem hagyta érintetlenül. Erre a periódusra reflektálva a szerző éppúgy említi a társadalomban és gazdaságban széleskörűen – ezáltal pedig az ügyészi szervezetben is – megjelenő változásokat (pl. digitális távmunka), mint az ezen időszak során szerzett specifikus szakmai tapasztalatokat és azok alkalmazhatóságát a továbbiakban.
