Kötetben az Engländer-per története

A sztálini orvosper magyar változatát tervezte Rákosi a társaival megvalósítani, amikor többek között börtönbe küldtek néhány, a holokausztot túlélt fiatalt. A hosszú börtönéveket valószínűleg csak azért kerülték el, mert időközben Sztálin meghalt. E csoportnak és vezetőjüknek állít emléket Novák Attila legújabb könyve.

A Rákosi-diktatúra államvédelmi hatósága 1953-ban vette őrizetbe egy apró illegális mozgalom tagjait. Vezetőjük, Engländer Tibor később az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének tudományos igazgatóhelyettese, 1989 után a Magyarországi Cionista Szövetség elnöke lett. Novák Attilának, az NKE Molnár Tamás Kutatóintézet tudományos főmunkatársának 2020-ban megjelent könyve, az Ideológia és önazonosság – Az 1953-as budapesti cionista per című kötet mikrotörténeti alapossággal mutatja be Engländer Tibor és társainak történetén keresztül a diktatúra paranoid működésének részleteit.

Ahogyan az a Nemzeti Emlékezet Bizottsága által gondozott kiadványban is olvasható, az Államvédelmi Hatóság Budapesti Osztálya 1953. január 29-én őrizetbe vette Engländer Tibort. Másnap letartóztatták Forgács Jánost, Fényes Istvánt és Radó Miklóst, majd február 26-án Kovácsi Editet, Pollák Tibort és Schmelzer Kornélt. Utóbbi kivételével a letartóztatottak egy apró baloldali cionista szervezet vezető munkatársai. Engländert elsőfokon négy, másodfokon két évre ítélték. Ebből egy évet börtönben, egyet pedig munkatáborban kellett töltenie. Hogy miért pont őket szemelte ki a hatalom, milyen hazai és nemzetközi környezetben éltek, hogyan kerültek a hatóságok célkeresztjébe, mit gondoltak a világról és végül milyen életutat futottak be – erről szól Novák Attila könyve.

Kik a cionisták?

A cionizmus – egyszerűen fogalmazva – zsidó mozgalom a világon szétszórtan élő zsidók egy hazába, a Sion körüli Izraelbe való összegyűjtésére. A magyarországi cionisták tevékenységét meghatározta, hogy nagyon kevesen csatlakoztak a mozgalomhoz, és szerepük minden szempontból marginális volt. A kommunista hatalomátvétel után, 1949 márciusában közvetlen pártállami nyomásra feloszlott a cionista szövetség, így a cionista szervezetek is beszüntették működésüket. Ennek ellenére az 1950-es évek kezdetén a belügyi szervek az „illegális cionista szervezkedést” továbbra is meghatározó, nemzetközi dimenziókkal is rendelkező, megfigyelendő ügyként tartották számon. Valójában az történt, hogy a Magyarországon élő zsidó emberek egy része az embercsempészet díját saját vagyonával fedezve igyekezett eljutni Palesztina területére, Izraelbe – erre pedig többféle, jórészt illegális üzleti tevékenység is ráépült.

Cionista perek a „béketáborban”

Rákosi és társai 1953-ban a sztálini orvosper mintájával terveztek koncepciós pereket. Az élete végén járó Sztálin ugyanis ekkor az egyébként hozzá lojális zsidó orvosokat szemelte ki arra, hogy újabb tisztogatást hajtson végre a kommunista pártban. A kiindulópontot a béketábor, így Rákosi számára is az 1953. január 13-án a Pravdában megjelent hír adta, amely szerint Moszkvában letartóztattak egy „terrorista orvoscsoportot”. Ahhoz azonban, hogy a cionista „összeesküvés” legalább hihető legyen, nemcsak zsidó származású elvtársakat, hanem „zsidó zsidókat” is le kellett tartóztatni. Hosszú megfigyelésük után a hatóságok éppen ezért csaptak le Engländer Tiborra és társaira.

A csoport óriási szerencséjére a „nemzetközi helyzet” rövid idő alatt megfordult. Sztálin halála után, Nagy Imre első miniszterelnöksége idején már nem volt szükség erre a nagy cionista koncepciós perre. Az ítéletek viszonylagos enyhesége is ennek köszönhető, noha például Engländer Tibor végül majd két évet töltött fogságban.

A kötet nem zárul le a bírósági ítéleteknél, ezek után még röviden bemutatja a csoport tagjainak életútját, illetőleg fogalomtárral és alapos forrásjegyzékkel segíti a témában elmélyedni kívánó olvasó dolgát.

Nyitókép: A Kazinczy utcai orthodox központ udvara, hüpe (menyegzői baldachin) a zsinagógánál. Fortepan/ Hámori Gyula.