Hol a határ?

Időről időre újabb és újabb szexuális bűncselekményről adnak hírt az újságok. Ez vajon növekvő trendet jelez? Mik az elkövetők motivációi?  Haller József egyetemi tanárt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Kriminálpszichológiai Tanszékének vezetőjét kérdeztük.

A híreket olvasva az az érzése támadhat az embernek, hogy egyre több a szexuális erőszak a világon. Elég csak az Indiában történt, vagy a nyár végi izraeli sokkoló bűnesetre gondolni. Tényleg emelkednek a számok?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy egyre nagyobb figyelmet kapnak az ilyen esetek, ami viszont véleményem szerint egyúttal visszaszorítja az elkövetők lehetőségeit. A nyilvántartásba kerülő bűncselekmények száma attól is függ, hogy egy adott ország hogyan definiálja a szexuális erőszakot. Egyes nemzetek ahhoz csak a súlyos zaklatást és a nemi erőszakot sorolják, míg más államokban már a szexuálisan terhelt viccek és a kitartó – a „nem”-et mint választ el nem fogadó – udvarlás is bűncselekménynek minősülhet. A megítélés még az Európai Unióban sem egységes. Svédországban például az utóbbi években többször is szigorították a nemi bűncselekménnyel foglalkozó törvényeket, amelynek eredményeként 2014-re 100 ezer lakosra 105 zaklatásos ügyet tartottak számon, míg egy évvel korábban ez a szám 13 volt. Nyilván nem a szokások változtak meg ilyen drasztikusan, hiszen az arányok azóta sem ugrottak ekkorát. A világ „élbolyában” 100 ezer lakosra számítva évente 600-700 zaklatás történik, míg azokban az országokban, ahol ez a fajta bűncselekmény a legritkább, mindössze 0-5 esetet regisztrálnak évente.

Másfelől a társadalom hozzáállása is meghatározza, hogyan alakulnak a statisztikák. A szexuális erőszak az egyik legrejtőzködőbb bűntett, sokszor nem derül ki, mert az áldozat sokk hatása alatt van, fél az esetleges bosszútól, szégyelli magát, vagy nem akarja átélni újra az eseményt a kihallgatások során. Ezért könnyen előfordulhat, hogy az esetek nem kerülnek nyilvánosságra, mert nem jelentik. Nemzetközi kutatások igazolják ugyanakkor, hogy gyakran a rendőrség és a bíróság is igyekszik szabadulni a szexuális bűntettektől, kétségbe vonják a feljelentők szavahihetőségét, igyekeznek mihamarabb lezárni az ügyet.

Magyarországon milyen trendek figyelhetők meg?

Nem elhanyagolható, de nem is tartozunk a veszélyes sávba. Uniós viszonylatban az alsó harmadban vagyunk, tehát a kevésbé veszélyeztetett országok között. A látencia nálunk is elég nagy, a szexuális bűncselekmények aránya viszont az utóbbi tíz évben nem változott jelentősen, sem összetételében (kik), sem az áldozatok (kik ellen) jellemzőiben.

Kiszúrhatók az elkövetők?

Jó lenne, de nem. Vannak statisztikai összefüggések, például aki a nemi élettől független életében erőszakos, az minden bizonnyal nemi élete vonatkozásában is az lesz, de ezek csak valószínűségek. Az Amerikai Egyesült Államok egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosa, Ted Bundy pályafutása során több mint 30 nővel végzett, miután nemi erőszakot követett el ellenük, pedig pszichológiai végzettsége volt, jogot tanult és egy képviselő kampányát is vezette. Vagy gondoljunk az amerikai tornászválogatott korábbi orvosára, Larry Nassar-ra, aki rengeteg fiatal lányt molesztált és végül 175 év börtönbüntetést kapott. Nagyon nehéz felismerni az elkövetőket. Egy pár évvel ezelőtti amerikai kutatásban részt vevő egyetemi diákok mintegy 25 százaléka azt vallotta, elkövetne szexuális erőszakot, ha nem fognák el, sőt ebből 2 százalék valószínűsítette, hogy élete során ilyesmit valamikor el is fog követni. Mindez azt mutatja, hogy a hajlam esetleg többekben benne van, de az elítélés lehetősége visszatartó erőt képez.

Ezek eléggé lehangoló számok, lehet változtatni az arányokon?

Azon, hogy ki mire hajlamos, talán neveléssel igen, máskülönben a lehetőséget lehet korlátozni. Ez nem csupán a büntetési tételek súlyosbodását jelenti, hanem annak a valószínűségnek a növelését, hogy ha valaki szexuális bűncselekményt követ el, büntetés járjon érte.  Ha az embert csak minden ötödik évben kapják el gyorshajtásért és a nyakába varrnak egy nagyobb összeget, a kocsi fenntartási költségéhez számolja majd. Azonban, ha minden egyes alkalommal, akár csak egy kisebb összegre megbüntetik, amikor átlépi a megengedett sebességet, nagyobb a valószínűsége, hogy idővel abbahagyja a szabálysértést.

Hogyan lehetséges, hogy a lehetőség megléte ilyen mértékben befolyásolja az embert? Nem vagyunk eléggé tudatosak?

A lehetőség megléte nagyon fontos a bűnelkövetés szempontjából. Ezt hangsúlyozza ki az egyik fontos kriminológiai elmélet, amelynek lényege, hogy a bűnelkövetéshez két dolog szükséges: egy motivált elkövető és olyan feltételek, amelyek az elkövetést lehetővé teszik. Ez egyáltalán nem zárja ki a tudatosságot, hiszen az elkövető tudatosan választ: olyan bűntettet követ el, amely minimális erőbefektetéssel és kockázattal maximális hasznot hoz. A szexuális bűnelkövetők jelentős része az ún. opportunista – tehát lehetőséget kihasználó – típusba tartozik.

Véleménye szerint van összefüggés a tavaly júliusi ciprusi és az idei augusztusi izraeli eset között?

Hasonlítanak az esetek, de kapcsolat nincs. Mindkét alkalommal fiatalok voltak az elkövetők, azonban míg a brit hölgy esetében 15-18 év körüliek a vádlottak, a másik esetben 19-21 éves fiatal férfiak az elkövetők. A kamaszoknak általában még problémájuk van a párkapcsolattal, szexualitással, egy felnőtt ember már viszont nem küzd hasonló szexuális kapcsolatépítési problémákkal. Mindkét eset az opportunista elkövetés kategóriájába esik. Nem egy bűnbandáról van szó, ami nőkre vadászik, hanem egy olyan alkalom adódott, amivel nem is számoltak és ezt kihasználták.

Ismét az alkalom kerül szóba, tehát ennyi elég is a szexuális bűntetthez?

Nem egészen. Minden eset egyedi, de az említett két példában az alkalom, a közösség nyomást gyakorló ereje és az alkohol együttesen vezethettek a bűntetthez. A szexuális erőszakot elkövetők két csoportra oszthatók. Egyik az antiszociális típus, aki minden környezetben erőszakos és tulajdonképpen bűntettekből él, az erőszak az egyénisége és így a nemi élete része is. A másik oldalon átlagos emberek állnak, akiket viszont valamilyen kielégületlen nemi vágy fűt, és amikor lehetőség adódik, nem tudnak ellenállni. Pszichológiai szempontból ez hasonló ahhoz, mint mikor egy szobában lévő pénztárcát csak úgy zsebre tesz valaki, hirtelen felindulásból és csak utána gondolkodik el rajta, hogy ez lopás volt. Az eddigi információk alapján valószínűsíthető, hogy az elkövetők az utóbbi csoportba tartoztak és kihasználták, hogy sokan voltak és az áldozat többé-kevésbé magatehetetlen. Tehát a lehetőség valószínűleg fontos volt, ugyanakkor a csoportdinamika is szerepet játszhatott.

Az áldozatok oldaláról nézve a történteket, mi zajlik le ilyenkor az emberi pszichében, lélekben? Tud egyáltalán védekezni?

Ha valaki ilyen mértékű támadásnak van kitéve, nem lehet azért felelőssé tenni, mert megadja magát a sorsnak. Egyfelől nagyon hamar fellép egyfajta fizikai kimerültség, semmilyen erőt nem tud kifejteni, egy idő után nem tudja hol van, hogy hívják, ki az, aki elkövet ellene bármit. Gyakori az is, hogy az áldozat ledermed. Az is egy alapvető, ősi emberi reakció, hogy ha veszély van, mozdulatlanná válunk, megvárjuk, míg elmúlik a veszély. Többnyire az érintett kivonja magát az események alól, lelkileg is; próbál a psziché úgy tenni, mintha meg sem történne, minimalizálva a sérülést, ami őt éri.

Lelkileg hasonlóan megviseli az érintetteket az is, ha tettlegesség nem történik, de szexuális zaklatás igen?

A látencia itt is nagyon magas. Amíg személyesen az ember nem érintett, sokszor el sem tudja képzelni, hogy férfiak (vagy éppen nők) füttyöngetnek, ajánlatokat súgdosnak hátulról, követnek. Mikor egy ismerősöm ezeket mesélte, több, a környezetben lévő hölgyet is megkérdeztem, tapasztaltak-e hasonló viselkedést férfiak részéről az utcán. Megerősítették, hogy nem ritka az ilyen. Magam is meg voltam döbbenve!  Ezzel is kéne foglalkozni, mert e tettek is súlyosan befolyásolhatják az „áldozat” pszichikai jóllétét, érzéseit, a másik nemhez fűződő viszonyát. Nem véletlen, hogy bizonyos – egyelőre meglehetősen kevés – országban egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az ilyen típusú viselkedésre, sőt, néhány országban beemelték ezeket a bűncselekmények közé.