„Motiválni és érdekeltté tenni a hallgatókat – ez hajt!”

Az Ipoly folyó közelsége már gyerekkorában kijelölte Cimer Zsolt szakmai útját. A környezet iránti elkötelezettsége révén mára munkája és hobbija összeforrtak: a szakmai beszélgetések inspirálják és feltöltik a szabadidejében is. Bemutatjuk a Víztudományi Kar dékánját, aki számos lehetőséget lát a Kar jövője kapcsán.

„Ideális gyerekkorom volt: Balassagyarmat szülötte vagyok, a környékünkön szép, mesterséges tavak voltak, ott nőttem fel. Máig meghatározó hobbijaim, a tájfutás, a foci, a horgászat iránti vonzalom mind-mind ekkoriban alakultak ki, és a környezet iránti elkötelezettségem is ide vezethető vissza” – idézi fel a VTK nemrégiben megválasztott dékánja. A természetben, horgászat közben ugyanis nagyon sokszor tanúja volt annak, hogy folyamatos probléma a vízszennyezés. Különösen így volt ez fiatalkorában, a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején, amikor a környezetvédelmi szabályozás még gyerekcipőben járt itthon. Az Ipolyba gyakorlatilag mindent beleengedtek, ennek hatását a horgászok folyamatosan megtapasztalták. Talán ez volt az első olyan élmény, amelynek nyomán felmerült benne: lehetne ezt másképp is csinálni.

Védeni, megelőzni, segíteni

A katonai gimnáziumot Balassagyarmaton kezdte, majd az intézmény áthelyezését követően Székesfehérváron fejezte be. Főképp a történelem, a biológia és a kémia ragadta meg, álma az volt, hogy orvos lesz. Elsőre azonban nem vették fel, így elkezdte a vegyészmérnöki kart, akkor még azzal a gondolattal, hogy egy év múlva ismét felvételizik. Ám annyira megszerette a vegyészetet, hogy az orvosira másodszorra nem nyújtotta be jelentkezését. A másokon való segítségnyújtás motiválta elsődlegesen az orvosi szakma választásában, de időközben felismerte, hogy az általa nagyon megkedvelt vegyészet révén is hasznos tud lenni a társadalom számára. „Nagyon gyakorlatorientált képzést kaptunk. Irgalmatlan sok laborunk volt az első évben, napokat töltöttünk bent, és imádtam azt, hogy láttam a folyamatoknak a lefolyását. Azaz volt egy kezdő állapot, utána végigmentünk egy-egy teljes kísérleti cikluson, engem pedig megragadott, hogy ilyen gyorsan és ilyen eredményesen is lehet dolgozni”.

Az egyetemi évek alatt számos kutatásban vett részt, Országos Tudományos Diákköri Konferencia Műszaki Tudományi szekcióban III. helyezést ért el. A tanuláshoz, kutatáshoz aztán később is visszatért.

A katonai gimnázium után is megmaradt a kötődés a Magyar Honvédséghez (MH): a Műegyetemet katonai ösztöndíjjal végezte el. S bár az egyetemi évek alatt műanyagot előállító gazdálkodó szervezeteknél dolgozott, frissdiplomásként ismét a Magyar Honvédség kötelékében, az MH Görgei Artúr Vegyivédelmi Információs Központnál helyezkedett el. Itt vegyi, nukleáris, illetve biológiai védelemmel foglalkozott, s itt érte az első komoly szakmai kihívás is: a 2000-es tiszai cianidszennyezés; részt vett a kapcsolódó elemzésben, környezeti vizsgálatokban. „Alapvetően két oldalról lehet nézni ezeket az eseményeket, beavatkozásban vagy megelőzésben részt vevőként. Én mindig utóbbi területen dolgoztam, azért igyekeztem tenni, hogy megelőzzük az ilyesfajta baleseteket kockázatelemzéssel, plusz információk átadásával az üzemeltetők számára, amelyek révén gyorsan reagálhatnak a balesetekre, csökkentve a környezeti károkat”. A Magyar Honvédségnél, teszi hozzá, a vegyvédelem, a biológiai, illetve a nukleáris védelem rendkívül magas szinten művelt tevékenységek, az ott eltöltött évek alatt nagyon-nagyon sok tapasztalatra tett szert.

Eszmecserék

2001-ben aztán váltott a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságra, ahol a vegyi anyagot gyártó, felhasználó, gazdálkodó szervezetekhez kapcsolódó, súlyos balesetek megelőzésével foglalkozott. Mindeközben felismerte: ahhoz, hogy valami mérnökileg megvalósítható legyen, gazdasági ismeretek is szükségesek, ezért úgy döntött, elvégzi a mérnök-közgazdász képzést a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen.

Szakmai példaképeként három nevet említ. Az egyik mentorának Szakál Béla professzor urat, a korábbi Ybl Miklós Műszaki Főiskola Építéstudományi Karának egykori dékánhelyettesét tartja, akivel egy veszélyes anyagokkal kapcsolatos ipari balesetek megelőzésével és szakmai tanácsadással foglalkozó közös vállalkozásban jó ideje együtt is dolgoznak. Másik meghatározó személy Cimer Zsolt számára a 2021-ben elhunyt Hoffmann Imre tűzoltó altábornagy, akivel nagyon sok meghatározó eszmecseréjük volt szakmai és oktatási témakörben egyaránt. A Víztudományi Karon oktatási dékánhelyettesi tevékenységét Szlávik Lajos professzor úr mentorálta, aki a vízügyi ágazat egyik ikonikus alakja.

Vissza a tudományhoz

A Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karán elvégezte a tűz- és katasztrófavédelmi mérnökképzést, majd ezt követően, 2008-ban jelentkezett doktori képzésre is az NKE Katonai Műszaki Doktori Iskola jogelőd intézményébe. Kutatási témája a veszélyes anyagokkal kapcsolatos balesetek megelőzése volt. „Azt gondolom, hogy Magyarország ezen a téren rendkívül komoly kultúrával rendelkezik. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy itthon nagyon jó szabályozási és felügyeleti rendszert alakítottak ki, amelyet jelenleg a katasztrófavédelem végez. Én azt gondolom, hogy a jogszabályok és az elmúlt húsz évben felhalmozott tapasztalatok harmonizálása megtörtént, a szigorú szabályozás garantálja azt, hogy Magyarországon jelentős kárral járó ipari baleset ne következzen be.”

2012-ben indult a hivatalos, főállású oktatói karrierje, de óraadóként korábban is tanított a Rendészettudományi Kar jogelődjénél. „Ahhoz, hogy a környezetkárosítással, különböző engedélyeztetési eljárásokkal kapcsolatos tantárgyak hiteles oktatójává váljon az ember, megfelelő tapasztalattal kell rendelkezni. Én pedig olyan gazdálkodó szervezeteknek dolgoztam tanácsadóként, ahol megismerhettem az elérhető legjobb technológiát, azokról véleményt tudtam alkotni, és ez így támogatta saját fejlődésemet is. Nemzetközi szakirodalomnak kellett utánanézni, számos új, érdekes kihívás jelent meg” – sorolja. Az oktatásban a változatosságot és az önfejlesztés igényét szereti a legjobban. Igyekszik az éppen aktuális hallgatóságára szabni az oktatási anyagot élő példák, újdonságok bevonásával. Bár sok tekintetben van különbség az oktatott generációk között és a technika is sokat fejlődött, Cimer Zsolt szerint a lényeg nem változott: azt kell oktatóként elérnie, hogy a hallgató lássa a gyakorlati hasznát, alkalmazhatóságát az átadott tudásnak. „Azt gondolom, hogy a fiatalok azért jelentkeznek erre a pályára, mert a későbbiek során ezen a területen szeretnének elhelyezkedni. Amennyiben a hallgató látja a szakmai terület napi valós kihívásait, a tudás értékét, akkor az motivációként szolgál számára, szívesen látogatja az órákat.”

Inspiráció

Cimer Zsolt elsődleges célja, hogy Bíró Tibor prodékán által elért hazai és nemzetközi ismertséget, egyben szakmai és tudományos elismertséget továbbra is fenntartsa és erősítse mind a hazai, mind a nemzetközi vízgazdálkodás területén.

Az elmúlt években a Víztudományi Karon jelentős intézményfejlesztés valósult meg, melynek eredményeként immár rendelkezésre áll a korszerű kutatáshoz és oktatáshoz szükséges eszközpark. Ennek hatékony üzemeltetése, további fejlesztése a nemzetközi kutatási-oktatási platformon való megjelenés záloga – véli a dékán, aki a folyamatos fejlesztés mellett fontosnak tartja azt is, hogy a kar korábbi hagyományait megőrizze és továbbvigye. Önmagával szemben felállított cél pedig a kari „brand” fenntartása, továbbvitele, valamint a hallgatók és oktatók szakmai elkötelezettségéhez szükséges motiváció és inspiráció biztosítása.

Cimer Zsoltnak, mint mondja, a munkája a hobbija: nem okoz nehézséget számára, hogy késő este még egy ösztönző szakmai beszélgetést folytasson kollégáival, illetve a hallgatókkal egyeztessen, felmerülő kérdéseikre válasszal szolgáljon, oktatói és szakmai segítséget nyújtson részükre. Rekreálódásához, feltöltődéséhez emellett nagyban hozzájárulnak a szabadtéri sportok: a futás és kerékpározás, a téli időszakban a Hallgatói Önkormányzat által szervezett jégkorcsolyázásokon is szívesen részt vesz.

Baján pedig – mondja örömmel – ismét előtérbe tudott kerülni a gyerekkori szerelme: a horgászat.