„Szép és dicsőséges dolog a hazáért meghalni. … Még szebb a hazáért élni!”

Kemény katona, érzékeny lélekkel. Az MTA doktora, az NKE professzora, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar legmagasabb rendfokozatú aktív tábornoka, aki rajong az irodalomért és Adyt idézi. Tekintete Charles Bronsoné, de vonásai ellágyulnak, ha a hadirégészetről mesél. Évekig úgy köszönt: „Jó szerencsét!”, ám a szorgalomban hisz, nem a jó szerencsében. Fáradhatatlan és nyughatatlan. Fegyelmezett. Szenvedélyes. Szíve örökre a családjáé, a költő-hadvezér Zrínyi Miklósé és az újpesti lila-fehéreké.

Mottó: „Nints hasonlatosság, a’ ki jobban edgyezzék egymással, mint a’ vitézség az órával.Bizonyára vitézségnek hasonlónak kell lenni a’ jó órához, mert valamint annak nyughatatlansága soha meg nem szűnik, soha forgása meg nem áll, úgy a’ vitéz ember szorgalmatosságának soha meg szűnni nem kell, és fáradságának nem kell meg állani.”  (Zrínyi Miklós)

Az MTA Hadtudományi Bizottság tagja, az NKE Katonai Műszaki Doktori Iskola vezetője, az Országos Tudományos Diákköri Tanács Had- és Rendészettudományi Szakmai Bizottság vezetője. 18 szakmai kitüntetés és 6 tudományos díj birtokosa, számos könyv, számtalan tanulmány szerzője, mégis a családjára a legbüszkébb. Géplakatosi végzettsége is van, a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán üzemmérnökként, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián harcászati hadműveleti képesítésű tisztként végzett. Szakmai karrierjének csúcsa az SFOR műszaki főnöki beosztása volt Szarajevóban, ám vezetői képességeit nem csak egyenruhában kamatoztatta. Rektorhelyettesként alapításától nyolc éven át meghatározó vezetője volt egyetemünknek, illetve jogelőd intézményének, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemnek rektorhelyettesként és rektorként. Életét végig kísérik a jelképek, ezek jelentőségére is megtanít. De nem csak tanít, tanul is minden pozícióban, minden szituációban. Igazi csapatjátékos. Neki és kollégáinak köszönhetjük Zrínyi-Újvár helyének megerősítését. Vallja, a legfontosabb az együttműködés, a magányos Don Quijote-k ideje lejárt, csapat kell!

„Kapitány a primum mobile és lelke a seregnek”

Vezetőnek lenni nem hálás feladat. Jó vezetőnek lenni különösen nehéz. Népszerű, ugyanakkor jó vezetőnek lenni lehetetlen. Nem létezik olyan döntés, amely mindenki számára kedvező. Ha az ember döntést hoz – mert dönteni kell –, akkor óhatatlanul érdekeket fog sérteni. Ez okozza a vezető magányosságát egyenruhában és öltönyben egyaránt – vallja Padányi tábornok. „Nem vagyok jobb vagy rosszabb vezető, mint más. Mindenkinek van erőssége és gyengéje. Ez személyiség, neveltetés, szocializáció kérdése is. Én katonaként szocializálódtam, az erősségeim közé sorolhatjuk, hogy jól vagy rosszul, de tudok dönteni, minket erre neveltek kadét korunk óta. Bármilyen posztot töltöttem be, nem féltem a – sokszor keserves – döntésektől sem, persze ezek elkísérnek, kísértenek életem végéig. Katonaként könnyebb, van egy szigorú hierarchia és szolgálati szabályzat. Véleménye lehet bárkinek, de a parancsot attól még végre kell hajtani.”

Egy katona legnagyobb ereje a lelkében van. Padányi tábornok sok mindent látott, tapasztalt, tanult, egyebek mellett kezelni a változásokat, (éles) váltásokat. „Egyszer minden vezetői poszt, minden misszió véget ér, ez a világ rendje. Tudni kell, mikor kell abbahagyni!” Az első missziója során tizenkét hónapig volt Boszniában. Egy pörgős, reggeltől-estig munkával teli időszak után itthon nem találta a helyét. Ha végigment a folyosón, a lendülettől lejött utána a tapéta. Egy hónap kellett, mire kezelni tudta a megváltozott helyzetet.

A rektorhelyettesi pozíció elhagyására már tudatosan készült. Igaz, az erőforrásokhoz és információkhoz való hozzáférése más volt rektorhelyettesként, mint most, a doktori iskola vezetőjeként, ugyanakkor protokolláris kötelezettségek már nem terhelik, több időt, nagyobb energiát fordíthat a Katonai Műszaki Doktori Iskola (KMDI) vezetésére, a tanításra – minden képzési formában – és az örök szerelemre, a Zrínyi-kutatásra. „A KMDI tavaly ünnepelte 20. évfordulóját. A munkát nem feladatom dicsérni, beszéljenek helyette a számok: 571 felvett hallgató, 373 kiadott abszolutórium, 234 eredményes védés. Az itt végzettek ma már a Magyar Honvédség, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság és az Országos Vízügyi Főigazgatóság szakembereiként töltenek be felelős beosztásokat” – sorolja.

Tanítani nagyon szeret, szívesen vállalja az ezzel járó kihívásokat is. „Mikor kiállsz a katedrára, szembenézel 20–50 hallgatóval, villámgyorsan kiderül, mennyit érsz. Ha a hallgató az ötödik percben a telefonját nyomkodja vagy szundikál, akkor nem vagy jó. Ha sikerül a figyelmüket fenntartani, sikerül őket vitára ingerelni, adott esetben provokálni, akkor válik igazán hatékonnyá az oktatás és nevelés.”

„Fegyver kévántatik, és jó vitézi resolutio!”

Műszaki tisztként végzett, építőgépészként szolgált különböző alakulatoknál, szakmai pályájának csúcsa az 1999-ben Szarajevóban eltöltött félév, az SFOR műszaki főnöki beosztása. „Egy nemzetközi törzset vezettem, amelyben tizenhét különböző országból közel ötven tapasztalt ember szolgált, volt, aki háborúból jött. Más-más kulturális háttér, habitus, megközelítés, testbeszéd. Ezeket kellett összefésülni úgy, hogy hatékony törzs alakuljon ki. Fantasztikusan szép munka volt, elfogadtak, barátságban váltunk el. Ott a műszaki tervek nem a fióknak készültek. Ha építettünk egy hidat, azon átment az autó, ha fölszedtük az aknákat egy területen, arra rámentek az emberek, nem lehetett hibázni. Rendkívül hasznos volt, rengeteget tanultam, külön kihívást jelentett, hogy angolul kellett kommunikálni. Előtte a Magyar Műszaki Kontingensnél szolgáltam Boszniában törzsfőnökként, majd parancsnokhelyettesként, az elöljáróim a munkám alapján gondolhatták, el fogom tudni látni a műszaki főnöki posztot is. A kinevezés már önmagában megtiszteltetés, szakmai elismerés volt, a küldetés végrehajtása pedig sikerélmény és motiváció a továbbiakhoz. Nem titok, az MTA doktori dolgozatom jelentős része azokon a tapasztalatokon alapszik, amelyeket Boszniában szereztem.”  

„Jó szerencse, semmi más!”

Nyolcadik után a gépipari szakközepet (a salgótarjáni Stromfeld Aurél Gépipari és Gépgyártás-technológiai Szakközépiskolát) választotta. A haverok nagy része oda ment, ezzel el is dőlt a dolog. Innen érettségivel és géplakatos szakmunkásbizonyítvánnyal indult tovább. „Nem bántam meg, nagyon jó iskola volt. Rengeteget tanultam, rengeteget neveltek rajtam. A szaktudás erős tartást adott, büszkeséggel töltött el, hogy tudok bánni a fémmel, a fával, a gépekkel, emellett semmi jónak elrontója nem voltam…” Osztályfőnökétől negyedik év végén Exupéry A kis herceg című regényét kapta ajándékba, Egy kedves, de problémás tanítványomnak mondattal. „Jobban örültem volna, ha azt írja: Egy problémás, de kedves tanítványomnak. Nyilván volt velem baj bőven, de akkor a kedves jelzőn lett volna a hangsúly.”

A lazább középiskolás éveket szigorú általános iskola előzte meg Salgótarjánban, ahol – a bányászvárosi tradíciók miatt – Jó szerencsét!-tel kellett köszönni. A jó szerencse nem is hagyta el egy pillanatra sem, de Zrínyitől azt is megtanulta, mit kell tennie érte.

Zrínyi Miklós költő-hadvezér a magyar történelem és irodalom, valamint a katonai vezetéstudomány kiemelkedő alakja. Az 1664-es téli hadjárata után egész Európa megsüvegelte teljesítményét. Egyszerre van jelen benne a katona keménysége és a költő érzékeny lelke, mindez írásaiban is visszaköszön. „Zrínyi Miklós nem csak ma, de 2053-ban is fontos lesz. Katonaként kutya kötelességünk foglalkozni vele.”

„Jó szerencse, semmi más! – így szól Zrínyi jelmondata, ám ő sokkal szofisztikáltabb véleménnyel volt a szerencséről. A szerencse mindig ott van (a csatatéren), de ha nem felkészülten várjuk, elmegy mellettünk. Ezt a saját életemben is számtalanszor tapasztaltam.” Amikor például megszerezte a felsőfokú angol nyelvvizsgát a Rigó utcában, felhívták a figyelmét az ARMA és a NATO STANAG katonai szaknyelvvizsgák jelentőségére. Letette azokat is, mindkettőből felsőfokút szerzett. „Ami abban a pillanatban nem tűnt szükségszerűnek, később nagyon is jól jött. Nem tudom, mi ez, szorgalom vagy munkamánia, de nálam működik. A mai napig tanulok.” Felkészülten várja a szerencsét.

„Féket nem vetsz zabolával”

Bevallja, nehezen viseli, ha bántják. „Ha igazságos a bántás, az sem esik jól, de az ember azt mondja, elszúrtam, jogos. De ha igazságtalan, az szerintem senkinek sem esik jól. Ma már a bántások döntő többsége, nem azt mondom, hogy lepereg – mert nem, főleg, ha igazságtalan –, de ezt is meg kell tanulni kezelni, vezetőként különösen.”  

Fegyelmezett. Szenvedélyes és néha indulatos. „Fiatalkoromban előbb lőttem, aztán kérdeztem, persze nem szó szerint. Emlékszem, amikor indulatból mondtam valamit, szinte mindig éreztem, nem kellett volna. Ezek bevésődtek, összeadódtak. Azzal is szembesültem többször, hogy azt hittem, marha vicces vagyok, de a másik nem érezte annak. Ezek a szituációk is bölcsebbé tettek. Az ember a saját kárán bölcsül.”

A fegyelmet az általános iskolában, a Katonai Főiskolán és a Katonai Akadémián is erősítették benne, de az alapokat a szülői házból hozta. Édesapja rendőr volt, édesanyja adminisztrátor. „Szigorúak voltak, de azt gondolom, így volt helyes. A szigorúság mellett azonban mindent megkaptam, amit lehetett. 12 éves lehettem, Vadászati Világkiállítást rendeztek Budapesten, ment az egész osztály. Nagyon szerettem volna én is elmenni, de apám azt mondta, nem állunk valami jól anyagilag. Romokban hevertem, de a kedvemért valahogy megoldották. Aznap viszont elaludtunk, és lekéstem a vonatot. Apám erre azt mondta, nem baj, üljünk be a Trabantba, megyünk Budapestre. Gondot okozott a szüleimnek előteremteni 30 forintot a belépőre, de nem sajnáltak pénzt, paripát, fegyvert, ha úgy adódott.” A pályaválasztásnál nem követte édesapja példáját, nem erőltették. Katona lett, és a szülei nagyon büszkék voltak rá. Katonai szolgálatát 1981-ben, Hatvanban kezdte meg, ma is ott él a feleségével.

„Adj nekem tanulékony szívet”

A Kossuth Lajos Katonai Főiskola, majd Zrínyi Miklós Katonai Akadémia után rövid időn belül bekerült a Magyar Honvédség vezérkarához, a szárazföldi főcsoportfőnökséghez az akkori műszaki főnök segítőjeként. „Onnantól elképesztő tempó kezdődött az életemben. Állandóan külföldön voltam, ezért meg kellett tanulnom angolul. Az is előfordult, hogy Ferihegyre megérkezve csak bőröndöt cseréltem, és indultam tovább. Rengeteget utaztam, nagyon fárasztó volt. Ezután pedig kezdődött a missziós világ… Mindezekkel úgy gondolom, az életemben az elmélet és a gyakorlat nagyjából egyensúlyba került, nemigen mondhatják a hallgatók, hogy olyan dolgokról beszélek, amit nem tapasztaltam.”

A katonai pálya és a Zrínyi-kutatások kapcsán bejárta a világot, de ma is rendszeresen utazik. Naponta. Lassan harminc éve Hatvanból ingázik. „Ötkor kelek, hatra bent vagyok a Zrínyi Campuson, fél héttől fél nyolcig foci. Utána munka és haza.” Ha elmarad az egyérintős foci, megérzi, másképp indul a reggel, kevésbé lesz kiegyensúlyozott a napja, más lesz a hozzáállása a problémákhoz.

„Misszióban két évet töltöttem távol. A feleségem, bár óvónő, de addig egyedül nevelte a gyerekeket. Mindennek ára van, és ezt az árat akkor mi bemértük. Előtte hónapról hónapra éltünk, a missziós fizetés viszont megduplázta a jövedelmem. Cserébe nem voltam itthon.”

A gyerekei mára felnőttek, lánya egy fejlesztőházban dolgozik logopédusként, fia informatikus. „Mindketten nagyon szeretik, amit csinálnak. Ha annyit sikerült megtanítanom nekik, hogy azzal foglalkoznak, amit szeretnek, akkor nem éltem hiába. Az életben vannak szabályok, de ez nem zárja ki, hogy élvezzük az életet.” Egy öt, egy négy és egy két éves csöppség büszke nagypapája. „Szülőként és nagyszülőként is ugyanazt érzem. Az önzetlen, oda és visszaáramló szeretet minden pénzt megér, új lendületet ad a mindennapokhoz!”

Az újpesti lila-fehérek iránti rajongás témája megkerülhetetlen. E szenvedélyes elköteleződés története a következő. A hatvanas évek közepén édesapjától kapott egy forintot ajándékba, vegyen rajta jelvényt. A jelvényárus bácsi véletlenszerűen egy Fradi jelvényt adott a hét éves kisfiúnak, mire édesapja azt javasolta, cserélje ki. Másodjára egy újpesti dózsásat kapott, megtartotta. „Ha az ember elkötelezte magát gyerekkorában valami mellett, akkor az örökre vele marad.” Így lett csapata az UTE, színe a lila. Egyetemi szobájában pedig a könyvek armadája; a Zrínyi-szablya hiteles másolata és a 17. századi muskétagolyók békésen megférnek a lila illatgyertyával és a lila egészségügyi maszkok diszkrét garmadájával.

A cím és alcím idézetei a költő-hadvezér Zrínyi Miklóstól származnak.

Nyitókép: 150 éves a nemzeti honvédtisztképzés című konferencián, 2022. (Fotó: NKE)