Száz esztendeje született Molnár Tamás. A magyar származású filozófus-eszmetörténész munkásságát Pető Zoltánnal, az Eötvös József Kutatóközpont Molnár Tamás Kutatóinézetének tudományos munkatársának segítségével idéztük fel.
Mennyire ismert Molnár Tamás munkássága itthon?
Kétségkívül ismertebb az Egyesült Államokban és Franciaországban, mint hazánkban. Ez abból is következik, hogy életének leghosszabb szakaszát idegen országokban, külföldi egyetemeken tanítva élte le, könyvei pedig első kiadásban többnyire angol nyelven jelentek meg. Amerikában viszonylag hosszú ideig munkatársa volt a National Review-nek, az egyik legtekintélyesebb konzervatív lapnak. Ennek ellenére külföldön sem mondható, hogy Molnár Tamás egy nagyon ismert filozófus lenne. Ennek oka véleményem szerint mindenekelőtt az, hogy a Molnárnak egy olyan közegben kellett érvényesülnie – ez mindenekelőtt az angolszász-amerikai egyetemek és értelmiség világa –, amely döntően pozitív fényben látja a modernitás kialakulását és hisz az emberiség lineáris haladásában. A modernitás kritikusai pedig eleve kisebbségben vannak.
Eszerint Molnár Tamás e kritikus gondolkodók közé tartozott.
Igen, egyik kedvelt témája volt a magaskultúra hanyatlása a modern civilizációban, illetve kemény bírálattal illette a társadalom széles rétegeiben elterjedt haladás-hitet. Az általa közvetített filozófiai üzenetet a többségi társadalom talán kevéssé érezte magáénak. Az, hogy Magyarországon Molnár Tamás neve inkább csak a szűkebb szakma köreiben ismert, nem csak az említett kulturális atmoszférából, hanem abból is következhet, hogy hogy ő elsősorban filozófus volt, így legtöbb művének megközelítése lehet, hogy túlságosan elvontnak tűnhet az átlagos műveltségű olvasók számára.
Hol van Molnár Tamás helye a filozófusok között?
Molnár Tamás mindenekelőtt katolikus filozófus volt – magát előszeretettel nevezte így, és nem szerette a „konzervatív” jelzőt – habár, mi, mint Molnár Tamás munkásságának utólagos értékelői, szerintem ma már kijelenthetjük, hogy munkássága fontos alapkővé vált a konzervatív filozófiai és politikai gondolkodás számára. Molnár célja mindenekelőtt az volt, hogy a XX. század filozófiai és világnézeti káoszában – ő legalábbis egyfajta káoszként érzékelte az egymásnak feszülő eszmék harcát – az egykor hitelesként elfogadott értékrendek relativizálódásának, a szilárd álláspontok felbomlásának korában a keresztény spiritualitást meghatározza, és szembe állítsa egyrészt, a szerinte „nem hiteles” spiritualitással, másrészt pedig a világi ideológiákkal, általa utópikusként értékelt megváltástanokkal.
Mi volt fő kutatási területe?
Filozófiai érdeklődésének középpontjában mindenekelőtt a felvilágosodás (és részben a német romantika) kritikája állt, a vallási eszmékhez szorosan kapcsolódó régi világkép és a modern Zeitgeist ütközése. Molnár pozitívan hivatkozik a neotomizmus – főképpen francia – képviselőire, mint például Étienne Gilsonra, emellett Eric Voegelin, az emigráns német filozófus történetmetafizikai elgondolásai is közel álltak hozzá. Éppúgy támadta a felvilágosodás racionalizmusát, mint a filozófiai idealizmust, elvetett mindenféle a monizmust, a materialistát éppúgy, mint az objektív és szubjektív idealista monizmusokat. (Azokat a metafizikai elképzeléseket nevezzük monistáknak (az egy, egyetlen jelentésű görög monosz szóból), amelyek csak egyféle szubsztancia létezését fogadják el. – A Szerk.) Éppúgy szemben állt Kanttal, mint Heideggerrel. Szeretett volna egy olyan „mérsékelt realista” ismeretelméleti álláspontot kialakítani, amely leginkább a középkori skolasztika érett korszakában, az Aquinói Szent Tamás által megfogalmazott episztemológiai és ontológiai pozíciókat hangsúlyozza, vagyis az ember teremtményi mivoltát, a tudás korlátozott voltát és a tudattól független objektivitás – a teremtett világ – megismerhetőségét.
Miben rejlik fő szakmai érdeme, eredménye?
Azt a kérdést, hogy Molnár mennyire jelentős filozófus, véleményem szerint nehéz lenne egyértelműen megítélni – az ilyen ítéletek elkerülhetetlen szubjektivitása mellett nem biztos az sem, hogy a legolvasottabb filozófusok a legjelentősebbek. Molnár megközelítéséinek eredetiségét, filozófiai mélységét, terminológiai precizitását, argumentumainak kidolgozottságát ugyan lehet vitatni, kétségtelen azonban, hogy műveit jó olvasni, az általa felvetett problémák releváns és érdekes kérdések. Ezt a tényt sokan még ellenfelei között is elismerik.
Alap-és középfokú tanulmányait Erdélyben végezte, majd Belgiumban élt. Internált külföldi állampolgárként megjárta a dachaui koncentrációs tábort is, végül Amerikában talált hazára. Életrajzi élményei miképpen hatottak munkásságára?
Életeseményei mélységesen hatottak gondolkodására és írásaira, magát hangsúlyozottan „frankofónnak” tartotta, a francia kultúrában jelölve meg „igazi szellemi hazáját”. Műkődési területe mégis jobbára az Egyesült Államok volt – az olyan közép-európai emigránsokhoz hasonlóan, mint John Lukács, John Kekes, Ludwig von Mises, vagy Erik von Kuehnelt-Leddihn. Érdekes, hogy igen kritikusan viszonyult az USA sajátos politikai kultúrájához, számos művében bírálta az Egyesült Államokat, ugyanakkor mégis értékelt valamit ebben az országban – ezt bizonyítja amerikai barátainak hosszú listája is. Keveset tudunk arról, hogy mennyire hatottak rá gyermekkori illetve ifjúkori élményei. Annyit talán elmondhatunk, hogy Molnár, aki egy válságoktól oly mélyen érintett korszakban élt, mint amilyen a XX. század, és aki megtapasztalta a második világháború és a hidegháború krízisét is, minden bizonnyal beépítette ezeket a tapasztalatokat abba a történelemszemléletbe, amelyet érett gondolkodóként kialakított.
Ez mit jelent pontosan?
Az emberi természet szkeptikus-realista megítélése vagy a progresszió ideológiájának elvetése valószínűleg következhetett az efféle élettapasztalatokból is. Kétségtelen, hogy gondolkodásában – habár leginkább a francia kultúrával azonosult – találunk valami sajátosan közép-európait is. Talán ebből is fakad a „szkeptikus kívülálló” pozíciója, amelyet – legalábbis retorikailag – szívesen foglalt el műveinek többségében.
Felnőttként fedezte fel a katolikus hitet. Ez miképpen hatott gondolkodásmódjára?
Helen Casey nővér, egy ír származású apáca személyes hatása volt az, amely Molnár – már korábban is meglévő – katolikus hitét megerősítette. Ekkor Molnár Tamás 33 éves volt. Innentől veszi kezdetét műveiben a vallás apologetikus védelme – és a katolikus egyháznak mint intézménynek a védelme. Ugyanakkor nem szimpatizált a katolikus modernizmussal és a II. vatikáni zsinattal, amelyet a „Vatikán 1789-ének” nevezett. A katolicizmus mindazonáltal – dacára annak, hogy a modernizmus a zsinatot követően az egyházban is vezető szerephez jutott – élete végéig meghatározó maradt Molnár számára. Az egyház és a vallás központi szerepet kap más, nem kifejezetten vallási témájú írásaiban is, ezért is tekintett magára Molnár mindenekelőtt „katolikus filozófusként.”
Mi az értelmiséget illető kritikájának fő eleme?
Molnár Tamás első könyveinek egyikét éppen az értelmiség alkonyával kapcsolatosan írta. Szerinte a modern értelmiség bizonyos értelemben egy olyan „művi osztály” amely a szellemi elit hagyományos funkcióját bitorolja. A modern értelmiség Molnár szerint nem véletlenül kötődik az utópisztikus gondolkodáshoz: az ész, amelyre hivatkozik, összefüggésben áll a racionalizmussal, a modern értelmiségi – hangsúlyozottan megkülönböztetve a régi korok „értelmiségétől” : Platóntól, Cicerótól és Szent Tamástól – a világi kultúra főpapja, a harmadik rend lázadásának szimbóluma, intellektuális előkészítője és „láthatatlan hadoszlopa.” Az általa képviselt ráció Molnár szerint nincs megalapozva egy olyan mélyebb, a racionalitáson túlmutató bölcsességben, amelyet csak egy olyan, mindent átható világnézet biztosíthat, mint amilyen szerinte, például a középkori keresztény kultúra volt. Vagyis hiányzik az a fundamentum, amely a civilizáció fejlődését pozitívan befolyásolhatná.
Műveiben javasolt- e megoldást?
Nem igazán javasolt konkrét kiutat – ahogyan általában szívesebben vállalta a krónikás szerepét az ideológusénál. Szerinte – ahogyan Spengler szerint is – a modern civilizáció hanyatlása elkerülhetetlen, ugyanakkor az emberiség végső sorsa nem pusztán az embertől, hanem a Gondviselésétől is függ, így Molnár gondolatai talán kevéssé sugallanak a német gondolkodóéhoz hasonlóan pesszimista végkifejletet. Habár Molnár a jövőt illetően nem szívesen fogalmazott meg jóslatokat.
Hogyan értékelné vajon Molnár Tamás az értelmiség és a média jelenlegi szerepét?
Valószínűleg kritikusan viszonyulna a média és az értelmiség szerepéhez, ugyanakkor sohasem személyeskedve. A Molnár által megfogalmazott paradigmát pedig szerintem nem érdemes általánosítani: elvégre nagyon nem mindegy, hogy egy úgynevezett értelmiségi milyen értékeket hangsúlyoz vagy egy médium milyen tartalmakat közvetít.
Felmerült-e, hogy a rendszerváltozás után végleg hazatelepül? Végül a „kétlakiságot” választotta.
Én magam nem tudok arról, hogy Molnár gondolkodott-e végleges hazaköltözésen. Valószínűnek tartom, hogy azért maradt Amerikában, mert személyes kapcsolatai oda kötötték, lehetséges azonban, hogy valamiféle érzelmi indíttatás is szerepet játszott abban, hogy ott telepedett le. Annak ellenére, hogy mélységesen kritizálta az amerikai szellemiséget, látott valami pozitívumot is Amerikában. Ezt azonban szintén nem tudhatjuk biztosan.
Milyen ember volt?
Erre a kérdésre is azok tudnának megfelelően válaszolni, akik személyesen is ismerték, én csupán néhány benyomásra hagyatkozhatok. A vele készített interjúk alapján Molnár Tamás egy végtelenük finom és intelligens úriembernek tűnik, a beszélgetések hangulata arra enged következtetni, hogy nem hagyta, hogy a kulturális dekadencia általa érzékelt és megfogalmazott jelenségei nyomot hagyjanak a hangulatán. Azonban kellőképpen határozott tudott lenni, ha az általa igaznak tartott dolgok védelméről van szó és ebben a vonatkozásban biztosan nem állt tőle távol egyfajta harciasság sem.
Miért Molnár Tamás nevét vette fel az intézet, mi ennek az üzenete?
Az intézet kutatásai leginkább a 19. és 20. századi egyetemes és magyar eszmetörténet, illetve a politikai gondolkodás kutatására fókuszálnak. Mindkét terület közel állt Molnár Tamáshoz, aki, habár mindenekelőtt filozófus volt élénken érdeklődött a politikai eszmetörténet és általában a politika jelenségei iránt. Ez az érdeklődés hangsúlyosan megjelenik az olyan műveiben, mint például a Liberális hegemónia, Az ellenforradalom, A hatalom két arca, vagy A modernség politikai elvei. Magyar származású filozófusként és politikai gondolkodóként Molnár Tamás nemzetközi színtéren is képviselte a magyar tudományt.
