Be kell kapcsolódni a kutatói vérkeringésbe!

A Tanév embere kitüntetést a tavalyi szemeszterekben végzett munkájáért a Vízépítési Tanszék vezetője kapta. Karches Tamás kutatásai mellett szívügyének tekinti az oktatást, és szívvel-lélekkel támogatja hallgatóit.

„A tanév emberének egy olyan kollégát választottunk, aki szorgalmával és tudományos munkáival kiemelkedő példát mutat a Kar többi munkatársának”– hangzott a méltatásban. Karches Tamás szerint az elismerés a hatékonyságát díjazza: igyekszik mindig célorientáltan, minél előbb megoldani feladatait. „Nagyon megtisztelő az elismerés, mert nemcsak visszaigazolása az elért eredményeimnek, hanem bizalom is felém, hogy a sikeresség irányába viszem a Víztudományi Kart.”

Karches Tamás példaképeit követve szerette meg a reáltantárgyakat, így egyenes út vezette a Műszaki Egyetem felé, ahol környezetmérnök hallgatóként számos tudományterületből kapott ízelítőt. „Szerencsésnek tartom magam, hogy a pályámat olyan kiváló professzorok egyengették, mint Lajos Tamás áramlástan professzor, Somlyódy László, aki PhD témavezetőm volt és Józsa János jelenlegi BME rektor, de a többi oktatóm/kollégám által meghatározott tudományos közeg is inspiráló volt számomra.”

Fiatal egyetemi kutatóként részt vett tudományos és szakértői projektekben, majd egy szennyvíztisztítási technológiákra szakosodott cégnél dolgozott a versenyszférában, így szerezve „életszagú” tapasztalatokat, amelyeket az oktatásban azóta is hasznosít.

Kutatás, tervezés és oktatás

Számos dolog érdekli, ami a víziparhoz kötődik, de elsősorban a víz- és szennyvíztisztítási technológiák fejlesztése, optimalizációja van a középpontban. „Különösen izgalmas az áramlás szerepe a kémiai, biológiai folyamatokra nézve. Szennyvíztisztításban nem elég biztosítani a megfelelő mennyiségű biomasszát, vagyis a nekünk segítő parányi élőlények tömegét, hanem garantálni kell, hogy a szennyezőanyag, ami nekik táplálék, oda is jusson hozzájuk. Ehhez pedig részletekbe menő hidrodinamikai számításokra, modellekre is szükség lehet” – fogalmaz a szakember. Az IT és mérnöki tudás összekapcsolásával lehetővé válik a tervezésben az előrejelzés, vagyis a különböző tervváltozatok tesztelése, így már csak a technológiai szempontból optimális változat valósul meg, költséghatékonyan. „A kutatásaim szorosan összefüggnek az aktuális tervezési feladatokkal, hiszen az az elmélet gyakorlatba ültetését és próbáját jelenti. Sokan gondolhatják úgy, hogy a típustervek birodalmában szellemileg kevésbé kielégítőek a mindennapi tervezési feladatok, de a helyi adottságok specialitásai miatt minden egyes terv egyedivé válik a végén.”

Véleménye szerint a műszaki felsőoktatás olyan résztvevőket követel meg, akiknél – egyénenként változó arányban – az oktatói, kutatói és mérnöki szerepkör is megvan. Karches Tamás a PhD fokozat megszerzése után tervezőként dolgozott, hogy az ott megszerzett gyakorlattal „életszagúbban” tudja oktatni a tantárgyakat. „Számomra a középpontban mindig is az oktatás állt. A kutatás abban segít, hogy olyan ismereteket tudjak átadni, ami korszerű és a frissen végzett hallgató versenypiaci előnyét növeli. Az oktatás szépsége abban is áll, hogy van valamekkora ráhatásom a jövő mérnökeinek képességeire, vagyis olyan hallgatókat neveljünk, akikkel aztán a későbbiekben mérnöki feladatokon együtt dolgozhatunk.”

Kollegiális viszony

A jó oktató sosem hiszi magáról, hogy az – vallja a szakember -, hanem folyamatosan keresi a fejlődési lehetőséget, amelyben a hallgatói visszajelzéseknek nagy szerepe van. Fontos, hogy az oktató olyan viszonyt alakítson ki a hallgatókkal, amelyben el merik mondani, hogy számukra mi lenne hatékonyabb, az oktatónak pedig reagálnia kell erre. „A hallgatói és az oktatói cél alapvetően ugyanaz: a tudás sikeres átadása-megszerzése, és ennek segítségével a társadalmat szolgáló mérnöki alkotások létrehozása. Ehhez pedig kölcsönös tiszteleten alapuló, kollegiális viszony kell. Gyakran emlegetett frázis, hogy szigorúnak, de igazságosnak kell lenni, és ezzel maximálisan egyet is értek.”

A nevelés szerepe a felsőoktatásban sem halványul el, habár módszereiben merőben eltér attól, ami a közoktatásban tapasztalható. „Nemcsak tehetséges szakemberek képzése a cél, hanem az is, hogy a hallgatókból tisztességes, csapatmunkára képes, szakmai elhivatottsággal rendelkező mérnökök legyenek.” Fontos az absztrakciós képesség – a problémák matematikai nyelven való megfogalmazása és megoldása-, valamint az, hogy „ne csak sémákban gondolkodjanak, hanem abból kizökkenve kreatív, újszerű megoldásokat is be tudjanak mutatni a hallgatók. Természetesen ez nem megy egyik napról a másikra, a tapasztalatra nagy hangsúly kerül.”  

Nemzetközi vizeken

Egy nemzetközi együttműködés sikerességét nagyon nehéz mérni. Vannak azonnal hasznot hozó, és hosszú távú, később vagy közvetlenül nem is realizálható kapcsolatok. A tanszékvezető legnagyobb eredménynek mindig az egymástól való tanulást tekinti, hiszen másfajta nézőpontot, gyakorlatot lehet megismerni, amely aztán adaptálható a saját kutatásokra is. A pandémiás helyzet beállta előtt többször járt Belaruszban, ahol komoly érdeklődés mutatkozik a Kar kutatásai és infrastruktúrája iránt, az ottani digitális technológiákon keresztül biotechnológiai kutatások terén pedig a hazai Kar profitálhat az együttműködésből. Stipendium Hungaricum ösztöndíj keretében jelenleg is több évfolyamban tanulnak hallgatók a belarusz egyetemen.

Karches Tamás segítségével a tavalyi tanévben egy alapszakos hallgatója Q minősítésű publikációt tudott megjelentetni. „A kutatás középpontjában mindig egy mérnöki problémafelvetés áll, amelyre, ha nincs egy jól kidolgozott recept, akkor elkezdünk kutakodni, hátha valaki más már adott rá választ. Ha nincs  ilyen, akkor a problémát próbáljuk mélyebben megérteni, a folyamatokat feltérképezni. A kutatás célja a megoldás, amely természetesen csak bizonyos körülmények, kikötések mellett érvényes, de semmiképpen sem az a kutatás célja, hogy Q-s cikket írjunk belőle. Az csupán egy eszköz ahhoz, hogy nagyobb közönséghez eljuthasson az eredményünk.”

Meglátása szerint erre a gondolatvilágra számos egyetemista nyitott, de ritka, hogy alapszakos hallgatóként valaki ilyen eredményt érjen el. Nagy segítség volt, hogy az említett, Q-s publikációt megjelentető hallgató duális képzés keretében olyan gyakorló helyen volt, ahol értékelték az elhivatottságát és aktívan részt vehetett a mindennapi mérnöki munkában. „Egy cikk elkészítése a kutatás megkoronázása, de ismétlem, az igazi kutatót elsősorban nem ez motiválja. Ellenkezőleg:  az olykor nélkülözhetetlen, néha kellemetlenségnek megélt eleme a folyamatnak; amit egyesek a mérnöki közösségben adminisztrálásnak élnek meg, holott az egy szisztematikus összefoglaló jellegű dokumentáció, amely akár az addig elvégzett (akár többéves munkát) új kontextusba is helyezheti.”

A szakember hangsúlyozza a sorrendiség fontosságát. Első az úttörő téma kijelölése. A profi kidolgozás az alap, de amint megvan az eredmény, azt marketingelni is kell. „Nem szeretem az általánosítást, de azért tények is alátámasztják, hogy hazánkban a kutatók visszafogottabbak e tekintetben a nemzetközi porondon ténykedő kollégáiknál. A kutatói vérkeringésbe be kell kapcsolódni, ehhez egy ResearchGate profil, és a nemzetközi konferenciákon való részvétel elengedhetetlen. És persze bírni kell a szakmai kritikát, mert abból csak fejlődhetünk. A hallgatóknak pedig motiválásra és irányításra van szükségük, hogy ami iránt érdeklődnek, abban elmélyedjenek, teljesítsenek többet, mint a kötelező tananyag, mert az csak a javukra válhat.”