Nyelvtervezés és nyelvpolitika Közép-Európában: korunk dilemmái címmel rendezett nemzetközi konferenciát a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Nemeskürty István Tanárképző Kar (NITK) Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke (MNYIT) december 2-án, a Ludovika Főépület Széchenyi Dísztermében.
Párbeszéd a tudományterületek között
E konferencia nem csupán tudományos szakértők találkozása, hanem szimbolikus tér, ahol múlt, a jelen és jövő találkozik – emelte ki köszöntőjében Veszelszki Ágnes, az NKE NITK dékánja. A felvetett dilemma szerinte ugyanis nem pusztán nyelvészeti, benne számos tudományos terület fonódik össze, így elengedhetetlen az együttműködés. A kar szívesen ad teret e párbeszédnek, ami hosszú távú értékeket teremthet. A dékán hozzátette, a történelemben a Kárpát-medence nyelvileg sokszínű hely volt, a kultúrák találkozóhelye – amit a politika gyakran megkérdőjelezett. Ennek ellenére tény, hogy a soknyelvűség a kulturális gazdaságot is szolgálja, s a békés nyelvi együttélés stabil és virágzó társadalmat hoz létre. A kérdés továbbra is az, hogyan lehet a nyelvek sokféleségét, a békés társadalmi együttélést és a kisebbségi nyelveket megőrizni. A digitalizáció és a technológia fejlődése új tereket nyit meg, melyekben erősödhet, de akár el is bizonytalanodhat a nyelvi identitás. A veszélyeztetett nyelvek itt sem maradhatnak hátrányban. A konferencia abban hisz, hogy a múlt vizsgálatával kialakítható egy olyan politika, amely biztosítja a nyelvhasználatot mindenki számára. Az oktatás ebben kulcsterület, hiszen intézményei a nyelvi szocializáció és kulturális identitás bölcsői. Az anyanyelvi oktatás hozzájárul a jobb tanulói eredményhez, ugyanakkor a többnyelvűség szintén pedagógia érték.
Készüljön leltár és stratégiai terv!
Az első negyedszázad végén járunk a XXI. században, érdemes tehát leltárt készítenünk arról, hogyan állunk a XX. század kihívásaival ma, illetve egy javaslatcsomagot arról, melyek a jövő legfontosabb nyelvpolitikai feladatai – mondta el megnyitójában Szili Katalin, a Kárpát-medencei autonómiatörekvésekért felelős miniszterelnöki főtanácsadó, a konferencia fővédnöke. A földrajzi értelemben vett Európában 220 nyelvet beszélnek, melynek 40 százaléka veszélyeztetettnek számít. Sajátos helyzetben vagyunk, miközben a nemzetek a többségi nyelveket védik, mi a kisebbségi nyelvek őrzéséről beszélünk. Ráadásul a nyelv Közép-Európában nem kommunikációs eszköz elsősorban, hanem identitásképző erő. Fontos e határokat védeni, ám átjárhatóvá is tenni. Az egyes nyelvek mellett fontos a kialakult nyelvmozaik megőrzése is a globalizáció, a digitalizáció és a migráció kihívásaival együtt is. Ehhez stratégiára van szükség. Fontos lenne, hogy az EU nagyobb figyelmet fordítson az őshonos és a bevándorló kisebbségekre. Ezzel elkerülhetők lennének a konfliktusok, illetőleg a stabilitási kihívások. A nyelvpolitika mellett kiemelkedő a nyelvtervezés szerepe, amely a stratégia megvalósításának útját jelöli ki – mondta a főtanácsadó. Szili Katalin arra kérte a konferenciát, hogy készítsen el egy praktikus javaslatcsomagot, ami ahhoz szükséges, hogy a közösségek továbbra is szabadon használhassák saját nyelvüket, így még könnyebb legyen az együttélés.
Az anyanyelv tudományos szolgálata
Mi más is lehetne egy tanárképző kar feladata a haza szolgálatában, mint az anyanyelv szolgálata? – tette fel a kérdést Pomozi Péter, az NKE NITK MNYIT tanszékvezetője megnyitójában. Azt ígérte, a kar célkitűzéséből fakadóan is gyakorlatias lesz a konferencia. Széchenyit idézte, aki 1842-ben azt mondta, „nyelvünk körül forogna nemzeti létünk”. Pomozi Péter kiemelte, a nyelvtervezés mint tudomány és a nyelvpolitika mint közszolgálat csak együtt tudnak hatékonyan működni. Ígéretet tett arra, hogy a konferencia végén világos cselekvési tervet fog átadni, így segítve a tudomány eszközeivel a politikát.
Kisebbségek: van jó hír?
A Pomozi Péter moderálásával megrendezett Kárpát-medencei magyar kerekasztalon Nyelvpolitika, nyelvi jog és autonómiakérdések címmel Kalmár Ferenc rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztésért felelős miniszteri különmegbízott, Gyurcsík Iván egyetemi tanár, az NKE korábbi rektori tanácsadója, valamint Hajnal Jenő, a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács korábbi elnöke beszélgetett. Elsőként arról, vannak-e pozitív fejlemények a határ túloldalán.
Gyurcsík Iván arról szólt, hogy Szlovákiában alakulóban van a magyar többségű önkormányzatok szövetsége, ami garantálni tudja, hogy a nyelv a közigazgatásban és az oktatásban is használható legyen. Kalmár Ferenc szerint jó hír, hogy Romániában kormányon van az RMDSZ, újraindulhatott a marosvásárhelyi katolikus gimnázium, illetőleg 35 év után Maros megyének magyar prefektusa van. Hajnal Jenő oktatási eredményeket sorolt Szerbiából, egyfelől a bácskai magyar iskolák új, szabadkai központhoz tartoznak majd, ami megkönnyíti a munkájukat. Emellett elfogadott a parlament egy tankönyvmódosítást, ennek eredményeként kilenc tantárgy esetében a kisebbségek önálló tankönyveket kapnak, azaz a legfontosabb tantárgyak magyarul is elérhetők lesznek. Ráadásul új olvasókönyv készül a szerb kultúra bemutatásához, ebben mind a 23 nemzeti tanács mint közösség megjelenik, így a magyarság is.
Honnan indultunk?
Gyurcsík Iván a panelbeszélgetésen egy történeti kérdésre válaszolva elmondta, Csehszlovákia létrejöttekor egy korábban nem létező ország legitimációját próbálták megteremteni, melynek területén például 3 millió német is élt. A teljes jogfosztottság állapotát csak az 1961-es szocialista alkotmány, majd a 1968-as prágai tavasz oldotta. Ekkor jelent meg a jogban az államalkotó nemzetiség fogalma, amibe a német, a lengyel, az ukrán, a ruszin és természetesen a magyar nemzetiséget sorolták. Az év augusztusában azonban a Varsói Szerződés csapatai megszállták az országot, a reform pedig leállt. A már szabad országban, 1991-ben inkább a nemzetiségi és etnikai kisebbség fogalmát használták, ami jóval hátrányosabb jogilag. Kalmár Ferenc ehhez hozzátette, Romániában nincs ilyen történet, hiszen az ország egységes nemzetállamnak nyilvánította magát, s kifejezte: örüljenek a kisebbségek, hogy itt élhetnek. Ugyanakkor nyilvánvaló volt már akkor is, hogy ahol nemzeti kisebbségek éltek együtt évszázadokig, több kultúrát teremtettek együtt, mint külön-külön. Nehéz lenne azt mondani, hogy e területeken minden a román kultúra része.
Hajnal Jenő arról beszélt, hogy a legfontosabb változás a magyarság életében Vajdaság 1968-ban elnyert autonómiája. Ezt persze igyekeztek többször is csorbítani, ám mégis a mindenkori tárgyalások alapját jelentette. A Milošević-rendszer bukása után megalakulhatott a Magyar Nemzeti Tanács, ami lehetőséget adott autonómia-lépésekre az oktatás, a kultúra, a hivatalos nyelv- és íráshasználat és a média területén. E partneri viszonynak ma haszonélvezői a délvidéki magyarok, legfontosabb stratégiai eleme pedig a helyben megtartott oktatás, hiszen kulcskérdés a szórványmagyarság erősítése.
A kisebbségvédelem uniós lehetőségei
A nyelvpolitika megértéséhez Kalmár Ferenc A nemzeti kisebbségek védelme az Európai Unióban című könyvet ajánlotta. A miniszteri különmegbízott beszélt arról az öt szakpolitikai alapelvről, amelyet Szili Katalinnal dolgoztak ki a kisebbségvédelemmel kapcsolatban. Első alapelvként kifejtette: az Uniónak el kell fogadnia, hogy a kisebbségek védelme nem bel-, hanem európai ügy, ezért nem elég tagállami szinten kezelni. A második alapelv, hogy a kisebbségvédelem identitásvédelmet is jelent, hiszen létezik egyéni és kollektív identitás is. Ebből következik a harmadik irányelv: az identitásvédelem érdekében szükség van egyéni és kollektív jogokra. Negyedik irányelvként leszögezte: a nemzeti identitásnak nem feltétlenül kell követnie az állampolgárságot. Az utolsó irányelv az, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó közösségeket az adott országnak államalkotó tényezőnek kell tekintenie. Gyurcsík Iván a teendők kapcsán még kiemelte, nem érdemes álmokat kergetni, hanem a realitásból kell kiindulni, s megnézni, hogy mások, mint például Dél-Tirol, hogyan szereztek autonómiát. Fontos, hogy meg tudjuk fogalmazni igényeinket, emellett pedig, ahol lehet, érvényesítsük érdekeinket.
Magyaros keresztnevek és kétnyelvű táblák
Ezt követően Nyelvpolitika és kisebbségi nyelvhasználat Szlovákiában címmel tartotta meg előadását Baukó János habilitált egyetemi docens, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kar Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének intézetvezetője. Kifejtette, a névpolitika a nyelvpolitika részterülete, emellett kifejezi a többség-kisebbség közti hatalmi viszonyt, hiszen megjelennek benne a nyelvi ideológiák. Csehszlovákiában kezdetben nem volt anyanyelvi anyakönyvezés, a településeket pedig a csehszlovák standard szerint nevezték meg. Később, Szlovákiában név- és táblaháború tört ki. E névdiszkrimináció hatására egyesek negatívan ítélték meg a másik embert. Végül 1999-ben törvények oldották fel a konfliktust, s támogatták újra a kisebbségi nyelvhasználatot. Keresztnévlistának egy 1998-as kiadványt, illetve internetes forrásokat használnak ma az anyakönyvi hivatalokban. Baukó emellett 2024-ben könyvet jelentett meg a kétnyelvűségről, ebben 3673 utónév szótárszerű módon jelenik meg. A kötet segítséget kíván nyújtani a nyelvhasználóknak a keresztnévválasztáshoz, hiszen bemutatja a párhuzamosan használható utónévpárokat is, segítve ezzel vegyes házasságok esetén a megegyezést. Szlovákia ma támogatja a helység- és utcanevek szabad elnevezését kisebbségi nyelven ott, ahol a kisebbség eléri a lakosság legalább 15%-át. A települések határán túl a vasút- és buszállomásokon megjelentek, az útjelzőkön viszont még ritkák a kétnyelvű feliratok. Mindösszesen 300 településrész-név szerepel a kormányrendeletben, az egyes utcaneveket pedig a helyi önkormányzatok kezelik. Intézménynevek esetén szintén vannak kétnyelvű feliratok, elnevezések. Mindez pedig hozzájárul a diszkrimináció visszaszorításához, valamint erősíti az identitást.
Nyelvpolitika és nyelvtervezés
A nemzetközi tudományos konferencia folytatásában, két szekcióülés összesen nyolc előadásában a hazai és külföldről érkező szakértők egyfelől a közép-európai nyelvi és nyelvpolitikai kérdésekről, másfelől pedig a nyelvtervezés és nyelvpolitika távlatairól cseréltek eszmét.
Nyitókép forrása: ChiccoDodiFC / depositphotos.com
