A nemzetközi szervezetek monitoring mechanizmusainak elméleti és gyakorlati kérdései címmel szervezett tudományos eszmecserét a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar (ÁNTK) Nemzetközi Szervezetek Kutatóműhelye június 18-án, a Ludovika Főépület Zrínyi termében. A megjelenteket elsőként Varga Réka egyetemi docens, az NKE ÁNTK dékánja köszöntötte.
ENSZ 80: egy új lehetőség?
A nemzetközi szervezetekben szinte mindenhol jó ideje kiemelt téma az orosz–ukrán háború, illetve 2023. október 7-e után a közel-keleti helyzet – mondta el Kubatov Marcell, a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) főosztályvezetője a tudományos tanácskozás nyitó előadásában. E jelenség nem meglepő a Közgyűlésben, a Biztonsági Tanácsban vagy az EU Külügyminiszterek Tanácsában, ám különös, ha az ENSZ különböző szakosított szervezetei is e témák alapján működnek. A magyar kormányzat szerint e szervezeteknek nem dolga ez, sokkal helyesebb lenne, ha csakis szakpolitikai tevékenységükre koncentrálnának. Üdítő kivétel az OECD, amely megpróbál a szigorúan vett feladataira koncentrálni, s nem avatkozik be rá nem tartozó konfliktusokba. Az ENSZ egyébként is kritikus helyzetét meghatározza az USA álláspontjának radikális változása: az új adminisztráció a korábbi pénzügyi támogatás visszavonásával reformokat követel, azaz kimozdítja e szervezeteket eddigi komfortzónájukból. Az USA kilépésének (WHO), ellenérzésének oka, hogy szerinte a szervezetek eltértek eredeti tevékenységüktől, s ma szembe mennek Amerika érdekeivel. A tartalmi elemek szintjén ugyancsak fontos, hogy az új adminisztráció a békét és a háború lezárását támogatja. A korábbinál más nézőpontot, számos helyen a magyar kormány álláspontját képviseli a gender, az éghajlatváltozás vagy a migráció kérdésben is. Így ma komoly magyar törekvés az USA és az EU álláspontjának közelítése. Jó lehetőséget jelent az új, ENSZ 80 kezdeményezés: ezek voltaképpen a szervezet megalakulásának évfordulója kapcsán a hatékonyabb működésért megfogalmazott reformok. Fő céljuk a hatékonyság javítása, a strukturális változások összehangolása, valamint a mandátummal rendelkező feladatok végrehajtása. Az ENSZ legjelentősebb kihívásai közé tartozik ma a polarizáció – az ENSZ nemzetközi hitelességének csökkenése, a párbeszédre törekvés hiánya –, a pénzügyi nehézségek kezelése – például a donorok beleszólása az ENSZ aktivitásába –, valamint a hatékonyság hiánya. Az ENSZ alapvető tevékenységére természetesen a kormány szerint is szükség van, létrejöttének 80. évfordulója pedig komoly megújulási lehetőséget rejthet a nemzetközi szervezet számára.
Létrejön, de nem szűnik meg
A nyitó előadást követő, Varga Réka egyetemi docens, az NKE ÁNTK dékánja által moderált szakértői felszólalások központjában a Magyarország szempontjából releváns nemzetközi szervezetek (ENSZ, Európa Tanács és EU) működése, elsősorban az emberi jogok védelmére fókuszáló monitoring mechanizmusai szerepeltek. Jelenleg 46 tematikus és 14 országspecifikus mandátum létezik az ENSZ-ben. Ezeket könnyű létrehozni, de megszüntetni valamelyiket szinte soha nem sikerült – hangsúlyozta például Az Egyesült Nemzetek emberi jogi monitoring rendszerének evolúciója című előadásában Lakatos István nagykövet, a KKM emberi jogi szakértője. Mint azt elmondta, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 48 ország támogatásával 1948-ban született meg. Az Apartheiddel Foglalkozó Speciális Bizottság 1962-es megalakulásától vált lehetővé az egyéni panaszok vizsgálata, ami azért is volt fontos, mert pusztán 1947–57 között 65 ezer egyéni panasz érkezett be az ENSZ Emberi Jogi Bizottsághoz. Utóbbi ellenőrzési szerepének kialakulása 1967–1979 között zajlott le. Az ENSZ emberi jogi testületi rendszere kilenc alapvető nemzetközi emberi jogi szerződésen alapul. Csak a 2020-as években kezdődött meg e munka digitalizációja és általános modernizációja. Az ENSZ legfontosabb, alapokmányon alapuló mechanizmusa az Egyetemes Emberi Jogi Felülvizsgálati Mechanizmus. Ezt olyan munkacsoport végzi, amely 47 tagállam képviselőjéből áll. E mechanizmus három dokumentumon alapul: az adott kormány által készített országjelentés, a főbiztos hivatala által készített jelentés, illetve az egyéb érdekelt felek véleménye. A végső jelentést a plenáris ülés fogadja el. Emellett léteznek különleges eljárások is, mint a tematikus jelentés, a specifikus tanács, az országlátogatás – jelenleg például 46 mandátum létezik valamilyen különleges eljárásra.
Egymást monitorozni nemzetközi újdonság
Az Európa Tanács (ET) történeti hátteréről, a szervezet monitoring típusairól és a rendszer kihívásairól beszélt Kocsis Gergő, a KKM főosztályvezetője Az Európa Tanács monitoring mechanizmusai és azok aktuális kihívásai című előadásában. Az ET, bár 1949 óta létezik, monitoring rendszere csak 1993 óta, a rendszerváltó európai országok csatlakozása után alakult ki, így meglehetősen új fejlemény ez az államok közötti kapcsolatokban. Számos nemzeti érzékenység egyébként épp ebből fakad. Kezdetben az EU-hoz csatlakozni kívánó országoknak szükségük volt standardokra, ezért kezdte ez ET kidolgozni ezeknek a rendszerét. Ma összesen 220 ET-egyezmény létezik, s minden új egyezmény új monitoring folyamatot generál. Emellett többszintes, komplex rendszert jelent a Parlamenti Közgyűlés mechanizmusrendszere. A négy különböző eljárás egyikét, az úgynevezett periodikus eljárást például Magyarország ihlette. A párhuzamos, miniszteri bizottsági monitorrendszer inkább párbeszédalapú, s akciótervfókuszú. Kocsis Gergő hangsúlyozta, a tagállamok számára nagy leterheltséget okoz a párhuzamosan zajló, hasonló témájú monitoringok teljesítése, így kevés idő marad az ajánlások végrehajtására. A tagállamok ebbe hajlamosak belefáradni, azaz rendre elmaradnak a jelentésekkel. Szintén kihívást jelent az intézményrendszeren belüli kommunikáció hiánya – ez erőforrás-pazarlás egyfelől, ám másfelől így egymásnak ellentmondó ajánlások is születnek. Például a migráció kapcsán 72 testület vizsgálta a hazai déli határt – több, mint 50, egymástól is eltérő ajánlás született, s komoly gondot jelent az utókövetés hiánya. Szintén kihívást jelent, hogy az ET hogyan kezeli az EU jelentette problematikát. Az EU ugyanis politikai szervezetté vált 1993-tól, s saját mechanizmusokat épített, amelyek persze támaszkodnak az ET megállapításaira. Azt is érdemes látni, hogy az ET finanszírozását jórészt maga az EU biztosítja, miközben előbbi jogalkotó ereje csökken.
Mitől jogállam a jogállam?
Csak 1986-ban, és mindössze bírósági ítélkezési gyakorlatban jelent meg először a jogállamiság kifejezés az EU-ban – emelte ki Az EU jogállamisági eszköztárának fejlődése című előadásában Rácz Rita, az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának főosztályvezetője. Ennek oka, hogy az EU főként gazdasági célkitűzések mentén jött létre, így kezdetben nem foglalkozott e kérdéssel. A szó elsőként 1992-ben, a maastrichti szerződésben jelent meg. Ekkor még nem volt mögötte pontos tartalom, főként más nemzetközi szervetek gyakorlatát követte. Elsőként a koppenhágai kritériumok között jelent meg a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok megkövetelése, majd a lisszaboni szerződésben az uniós értékek kinyilvánítása. A jogállamisági eljárást mint politikai fegyvert elsőként Lengyelország és Magyarország ellen vetette be az EU. Kezdetben például súlyos aggályokat jelentett be a lengyel igazságszolgáltatással kapcsán, ám a kormányváltás után 5 hónappal a teljes eljárást megszüntette a Bizottság. Tehát ez az eljárás egy ördögi kör, amelyből aligha van kiút, csakis politikai – mondta el Rácz Rita. A 2020-ban évente kiadott bizottsági jogállami jelentés elődje egy 2014-ben létrehozott bizottsági ellenőrző mechanizmus. A Tanács reakciója erre egy jogállamisági párbeszédi mechanizmus lett, amely 2020-ig tematikus volt, ez után azonban már a jogállami jelentés szabja meg témáját.
Kölcsönhatások a mechanizmusokban
A konferencia folytatásában elhangzott előadások és az azt követő újabb panelbeszélgetés központi témáját szintén a Magyarországot érintő nemzetközi szervezetek által alkalmazott monitoring mechanizmusok, illetve a különféle nemzetközi gyakorlatok adták. Az Európa Tanács / Velencei Bizottság és az EU közötti együttműködés alakulása a 2005-ben kiadott varsói deklaráció óta címmel Tallódi Zoltán, az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetője; Kölcsönhatások az alapvető jogok védelmével kapcsolatos monitoring eljárásokban címmel Váradi Ágnes, az NKE ÁNTK Európai Köz-és Magánjogi Tanszékének közszolgálati egyetemi docense, korábbi helyettes államtitkár; Miért bizonyul sikeresebbnek az OECD és az IMF gazdaságpolitikai multilaterális felügyelete az európai szemeszterhez képest? címmel Balogh László, korábbi nagykövet, kormánybiztos és helyettes államtitkár (Pénzügyminisztérium) végül pedig Az Egyesült Nemzetek emberi jogi monitoring rendszerének működése a gyakorlatban: függetlenség vagy átpolitizálódás? címmel Turbék Zoltán, a KKM állandó ENSZ képviselő helyettese adott elő. Ezt követően az előadók rövid, összegző panelbeszélgetését a nemzetközi szervezetek standardjairól, együttműködéseiről és kölcsönhatásairól Zalai Csaba, az NKE ÁNTK közszolgálati egyetemi tanára, a Nemzetközi Szervezetek Kutatóműhely vezetője, korábbi helyettes államtitkár moderálta. Az eseményen zárszót Varga Réka egyetemi docens, az NKE ÁNTK dékánja mondott, aki szerint más régiókban szinte elképzelhetetlenek azok az emberi jogi pókhálók, amelyek ma átszövik Európa életét; ennek egyszerre vannak jó és vannak további fejlesztést igénylő oldalai.
Nyitókép forrása: United Nations Photo / Flickr
