Székely Levente, a Mathias Corvinus Collegium Ifjúságkutató Intézet igazgatója tartott előadást a Ludovika Szabadegyetemen március 11-én. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem ismeretterjesztő rendezvénysorozatának eseményén a Történelemtudományi Iskola Szociológia Műhelyét is vezető szakember a generációk oktatásban betöltött szerepéről fejtette ki gondolatait.
„Mostani előadónk sok tekintetben kapcsolódik ahhoz, amit mi, a Nemeskürty István Tanárképző Karon (NITK) fontosnak tartunk, mert elkötelezett az értékalapú, korszerű oktatás és tanítás mellett” – fogalmazott bevezetőjében Blankó Miklós. A NITK dékáni kabinetvezetője az előadóról kifejtette: szociológusként azzal foglalkozik, a legfiatalabb nemzedék hogyan találhatja meg a helyét abban a generációs hálóban, amely körül veszi.
A fiatalok élethelyzetének, életmódjának vizsgálatával foglalkozó szakember előadásának központi témája azt volt, akarnak-e még a fiatalok tanulni. Székely Levente egy 2020-as kutatást idézett, amely szerint akkor a 15-29 éves korosztályból minden második fiatal dolgozott, és 2008-hoz képest csökkent azok száma, akik tanultak. Beszélt a vizsgált korcsoport továbbtanulási szándékáról is: 2020-ban minden negyedik fiatal szeretett volna még tanulni valamit, de minden második azt mondta, hogy már nem. Székely Levente kiemelte: folyamatosan csökken a tanulási kedv, még a külföldi továbbtanulás sem mozgatja ezt a korosztályt. Hozzátette ugyanakkor, hogy az elmúlt néhány évtizedben nem nőtt a kivándorlási kedv, és ha van is ilyen, annak oka a munkavállalás. Felhívta a figyelmet arra, míg 2020-ban a fiatalok inkább voltak elégedettek az életükkel és a továbbtanulási lehetőségeikkel, a korcsoport 2023-as válaszaiban már éreztette hatását a koronavírus-járvány, a gazdasági válság és az orosz-ukrán háború. Mivel ezek negatívan befolyásolták a baráti kapcsolataikat is, ez az elégedetlenség felé mozdította őket – tette hozzá.
Székely Levente szerint a generációs előadások és cikkek divatosak és félreértettek, hiszen még az ezzel foglalkozó szakértők is túlzásnak nevezik azt, milyen gyakran foglalkoznak az emberek a generációkkal. Hangsúlyozta: a generációs megközelítés előnyeit főként a piackutatással és a marketinggel foglalkozó szakemberek igyekeznek kihasználni. Kitért arra is, hogy a megélt szociális tapasztalat különíti el egymástól a generációkat, mivel a szociális térben (család, iskola, kortárs csoport, média) sajátítjuk el az értékeket és a viselkedési normákat. Rámutatott: a generációk közötti kommunikációs zavarok és az ellentétek a szocializációs közegek különbözőségéből fakadnak, mivel a mai digitális társadalom világa merőben más, mint a korábbi.
Székely Levente kifejtette: a mai generáció párhuzamosan és sokkal gyorsabban dolgozza fel az információkat, mint a korábbiak. Példaként említette az osztott képernyős videónézést és a mémeket, illetve az élménykeresést, amely az információk sokasága miatt nem tartós a fiataloknál, ezért sokszor van szükségük digitális detoxra. Úgy fogalmazott: azért fontosak ennek a generációnak az influenszerek, mert a közvetlen hangot keresi, de tőlük is csak látszólag kap visszacsatolást. Hangsúlyozta: a digitális világ másként működik mint a fizikai, mások a törvényszerűségek, összeolvad benne a szóbeliség és az írásbeliség, képlékeny a tér és az idő, emellett egyszerre van jelen benne az egyszerűség és a komplexivitás. A szakértő szerint utóbbira a mesterséges intelligencia a legjobb példa, amely egyszerre jelent lehetőséget és kihívást is az oktatásban.
„A cél az, hogy megtaláljuk egymással a kapcsolódási lehetőséget, mert megvannak a közös kapcsolódási pontok, hiszen nem egymás ellentétei, hanem egymás kiegészítői vagyunk” – zárta előadását Székely Levente.
Az előadás az alábbi linken megtekinthető:
