Az NKE Környezeti Fenntarthatósági Intézetének (KFI) Baku után – merre tart a nemzetközi klímapolitika? című rendezvényén kiemelt figyelmet kapott a fiatalok szerepe és bevonása a klímatárgyalásokba.
Az NKE Környezeti Fenntarthatósági Intézetének (KFI) Baku után – merre tart a nemzetközi klímapolitika? című rendezvényén Botos Barbara, az Energiaügyi Minisztérium Klímaügyekért és Klímadiplomáciáért Felelős Utazó Nagykövete, Schaffhauser Tibor szenior klímapolitikai tanácsadó és Ürge Boróka korábbi magyarországi Eu-elnökségi ifjúsági klímanagykövete áttekintették a COP29 főbb eredményeit. A rövidítés az ENSZ 29. Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) részes feleinek konferenciájára utal. Ez egy évente megrendezett globális csúcstalálkozó, ahol a világ országai összegyűlnek, hogy megvitassák és megállapodjanak a klímaváltozás elleni küzdelemre irányuló lépésekről. A találkozón szó volt továbbá a COP30 várható kihívásairól, valamint megvitatták a magyar EU-elnökség szerepét a nemzetközi klímatárgyalások során. Az eseményen, amelyet Czippán Katalin szenior fenntarthatósági tanácsadó, a KFI munkatársa moderált, kiemelt figyelmet kapott a fiatalok szerepe és bevonása a klímatárgyalásokba.
Most kell cselekedni
Bíró Tibor, az NKE Környezeti Fenntarthatósági Intézetének vezetője köszöntőjében hangsúlyozta: Magyarország is fokozottan kitett a klímaváltozás hatásainak, a vízhiány és az aszályok egyre súlyosabb problémát jelentenek. A KFI vezetője elmondta, hogy a 2022-es aszály 1000 milliárd forintos kárt okozott az agrárszektorban, s ez a GDP-n is meglátszott. A szakértő szerint a Kárpát-medencében tárolt vízkészlet kevés: a Körös és a Maros folyókon vészesen alacsony a vízszint. Sürgős intézkedésekre van szükség a vízkészletek megőrzése és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében.
Bíró Tibor szerint a világ figyelme gyakran elterelődik a klímaváltozásról, ami pedig a legsúlyosabb kihívásunk. „A világjárványok, háborúk és gazdasági válságok mind fontos problémák, amelyekkel foglalkoznunk kell. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a klímaváltozás a jövőnket fenyegeti, és ha nem cselekszünk most, a következmények katasztrofálisak lehetnek.” Ezzel arra utalt, hogy bár a napi krízisek azonnali figyelmet igényelnek, nem szabad, hogy elvonják a figyelmet a klímaváltozás hosszú távú, de annál súlyosabb következményeiről.
Matematika
Botos Barbara előadásában a klímatárgyalások diplomáciai aspektusát emelte ki, utalva a nemrégiben megjelent tiszta ipari megállapodásra és a megfizethető energia akciótervére, melyek az Európai Bizottság honlapján jelentek meg. Rámutatott, hogy a geopolitikai események, mint az amerikai és német választások, átformálták az európai gondolkodást. Az Energiaügyi Minisztérium Klímaügyekért és Klímadiplomáciáért Felelős Utazó Nagyköveteként a szakember a klímaváltozás matematikáját öt egyszerű szabályban foglalta össze: a globális kibocsátások növekedésével a felmelegedés is gyorsul; a kibocsátások tetőzésekor a felmelegedés konstanssá válik; a kibocsátások csökkentése lassítja a felmelegedést; a nulla kibocsátás megállítja a felmelegedést; a negatív kibocsátás csökkenti a felmelegedést.
A klímaszakértő hangsúlyozta, hogy a párizsi klímacél eléréséhez globálisan 2 tonna/fő/év kibocsátásra van szükség, miközben Magyarországon ez az érték jelenleg 5,65 tonna/fő/év, az EU-ban 7,3 tonna/fő/év, az USA-ban 18 tonna/fő/év, Oroszországban 19 tonna/fő/év, Kínában pedig 11 tonna/fő/év. A történelmi kibocsátási adatok alapján az Egyesült Államokat (300 gigatonna) és Kínát (szintén 300 gigatonna) nevezte meg a legnagyobb károsanyag kibocsátóknak, de felhívta a figyelmet India növekvő kibocsátására is (83 gigatonna), melynek lakossága 1,42 milliárd fő, és energiafogyasztása évente 15 %-kal növekszik. A COP29 eseményeiről szólva megemlítette, hogy a rendezvényen 60-70 ezer résztvevő volt jelen, köztük az afganisztáni tálibok. Kiemelte a nemzetközi klímafinanszírozási eredményeket, különös tekintettel a 2025 és 2035 közötti 300 milliárd és 1,3 billió dollár közötti forrásmobilizációs célokra. Rámutatott, hogy a BRICS-országok bővülése 22 %-kal növelte a globális olajtermelést.
Rekordmeleg
Botos Barbara aggodalmát fejezte ki az EU versenyképességével kapcsolatban, utalva arra, hogy a világ szabadalmi kérelmeinek felét Kína adja be, az USA 518 ezret a 3,6 millióból, míg az EU csak 300 ezer kérelmet. Kiemelte, hogy az EU-nak vissza kell szereznie versenyképességét, mivel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség jelentése szerint az Európai Zöld Megállapodás „28 csomagjából 8 jó úton halad, 11 majdnem jó úton, 57 valószínűleg félre fog siklani, 14 pedig abszolút nincs jó úton”. A szakértő rámutatott az EU gyengeségeire a mesterséges intelligencia és a felhőalapú technológia területén, ahol adataink 74 %-a külföldi szervereken van.
Botos Barbara végül a magyarországi klímaadatok elemzésével zárta mondandóját, kiemelve a 2023-as év rekordmelegét, amikor 14 forró nap és 18 trópusi éjszaka volt. Augusztus 11-én az ország több mint felét aszály sújtotta, szeptember 11-17 között pedig 422 mm eső esett Ausztriában és a felvízi területeken, miközben Magyarországon egyes területeken egy csepp eső sem esett. A kibocsátás 2022-ben 37 %-kal, 2023-ban 43 %-kal csökkent, ami biztató a 2030-as 50 %-os cél eléréséhez.
Előtérben a finanszírozás
Schaffhauser Tibor előadásában egyebek mellett kitért arra, hogy a bakui COP29 azért is kapott különös hangsúlyt a finanszírozási kérdésekben, mert a két évvel korábbi, COP28-as klímacsúcs elsősorban a kibocsátáscsökkentés témáival foglalkozott. Mint mondta, a COP28 történelmi jelentőségű volt, mivel számos olyan megállapodás született, amely megalapozta a későbbi munkát. Ekkor fogadtak el olyan döntéseket a kibocsátáscsökkentés terén, amelyek konkrét lépéseket irányoztak elő, például a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetését, és ehhez kapcsolódóan forrásokat is rendeltek. Éppen ezért a tavalyi klímacsúcs egyik fő célja az volt, hogy ezekhez a vállalásokhoz pénzügyi forrásokat is biztosítsanak. Schaffhauser Tibor kiemelte, hogy a fejlett országoknak évente 100 milliárd dollárnyi forrást kell mozgósítaniuk a fejlődő országok számára, hogy azok finanszírozni tudják a különböző klímavédelmi tevékenységeket.
Veszélyben az egészségünk
Ürge Boróka a fiatalok szerepét és bevonását hangsúlyozta a klímatárgyalásokon, remélve, hogy inspirálhatja a jelenlévő fiatalokat. Felvetette a kérdést, hogy miért fontos a fiatalok bevonása, hiszen a klímatárgyalások hagyományosan a tapasztalt szakemberek terepe. Az előadó hangsúlyozta, hogy a fiatalok bevonása a klímatárgyalásokba elengedhetetlen, mivel az ő jövőjüket is nagyban befolyásolják a ma születő döntések.
Ürge Boróka hangsúlyozta, hogy az éghajlatváltozás nem csupán a jövő generációit érinti, hanem a jelenlegi társadalmat is. Példaként említette a 2023 júliusi hőhullámok miatti 2000 halálesetet Magyarországon, valamint a nyugat-nílusi láz terjedését, amely az éghajlatváltozás következménye. Rámutatott, hogy a klímaváltozás hatásai, mint a hőhullámok miatti halálozások, 2050-ig akár 370 %-kal is növekedhetnek. Kiemelte, hogy a fiatalok mentális egészségére különösen negatív hatással van a klímaszorongás, amely már a táplálkozási zavarokhoz hasonló tüneteket is okozhat.
Bemutatta a lehetséges jövőbeli forgatókönyveket, hangsúlyozva, hogy a jelenlegi döntések nagyban befolyásolják a jövőbeli éghajlati viszonyokat. Kiemelte, hogy a fiatalok életét nagymértékben meghatározzák a ma születő döntések, ezért fontos, hogy ők is részt vegyenek a tárgyalásokon. Rámutatott, hogy a jelenlegi döntések nemcsak a negatív hatásokat, hanem a jövő generációinak felelősségét is meghatározzák. Kiemelete, hogy ha most nem csökkentjük a károsanyagkibocsátásokat, akkor a jövőben hirtelen és drasztikus csökkentésre, valamint negatív kibocsátású technológiák alkalmazására lesz szükség, ami egészségügyi és gazdasági problémákat okozhat.
Mit tehetnek a fiatalok?
Az előadásokat követő panelbeszélgetésen Czippán Katalin felvetette a kérdést, hogy az NKE hallgatói és oktatói hogyan járulhatnának hozzá a klímatárgyalások sikeréhez és a kitűzött célok megvalósításához. Ürge Boróka hangsúlyozta, hogy a fiatalok a szakmai úton keresztül tudnak a legtöbbet tenni az ügy érdekében, és javasolta, hogy az NKE hallgatói olyan szakmákat válasszanak, amelyek kapcsolódnak a klímaváltozás témájához. Emellett kiemelte a gyakornoki programok fontosságát, különösen a releváns minisztériumokban és szervezeteknél. A gyakorlati tapasztalatok mellett javasolta, hogy a hallgatók keressék fel azokat az egyetemi oktatókat, akik szakértők a klímaváltozás területén, és folytassanak velük szakmai beszélgetésekben.
Schaffhauser Tibor szerint az NKE kiváló hely a jövő közszolgálati szakembereinek képzésére, akiknek számos kihívással kell szembenézniük, beleértve a klímaváltozás hatásait is. Rámutatott, hogy minél több területen jelenik meg a klímaváltozással kapcsolatos gondolkodás, annál hatékonyabban lehet kezelni a különböző kihívásokat. Példaként említette a vízügyi problémák kezelését, a katasztrófavédelmi intézkedéseket, valamint a honvédelmi szempontokat, mint például a megváltozó talajviszonyok hatását a katonai járművekre.
Apátia, tagadás, mohóság
Bíró Tibor kiemelte: az egyetemen már folynak olyan projektek, amelyek a különböző kihívásokat vizsgálják, és amelyekben számos oktató és tanszék vesz részt. Példaként említett egy tavalyi projektet, amely pontosan ezt a célt szolgálta. Hangsúlyozta, hogy fontos olyan területeket is bevonni a klímaváltozással kapcsolatos gondolkodásba, amelyek elsőre nem tűnnek relevánsnak. Ilyen az államigazgatás, ahol a klímaváltozás nem csupán szakpolitikai kérdés, hanem minden területet érint, hiszen a klímaváltozás hatással van a mezőgazdaságra, a közigazgatásra és számos más területre. A KFI vezetője szerint a legfontosabb az, hogy a klímaváltozással kapcsolatos témákat „be tudják csatornázni a különböző egyetemi szakokba”. Ezáltal a hallgatók szélesebb körű ismereteket szerezhetnek a klímaváltozás hatásairól és a lehetséges megoldásokról.
Botos Barbara felidézett egy tudóst, aki szerint az emberiség által okozott problémákat az emberiségnek kell megoldania. Tudományos pályáját a biodiverzitás csökkenésének és a környezetszennyezésnek a megoldásán való gondolkodással kezdte, de rájött, hogy a problémák gyökere máshol keresendő: az apátiában, a tagadásban és a mohóságban. Ezekre a problémákra tudósként nem tudott megoldást találni. Ennek analógiájára említette a szakértő, hogy a klímaváltozás az élet minden területét áthatja, és a megoldások is itt találhatók: pszichológusok, szociális munkások, jogászok, közgazdászok és mindenki más bevonására van szükség. „Ha nem tanulunk meg újra együttműködni, akkor nagy bajban leszünk” – emelete ki Botos Barbara.
nyitókép: depositohotos.com
