Lehet-e kereskedni Kínával az euroatlanti szövetség tagjaként? E címmel rendezett szakmai fórumot az NKE Gazdasági és Versenyképesség Kutatóintézete (GVKI) február 4-én. A kerekasztalbeszélgetésre a Miniszterelnöki Hivatal és az Európai Ügyek Minisztériuma kezdeményezésre indult Gazdasági semlegesség kerekasztal sorozat részeként került sor.
Kutasi Gábor, a GVKI intézetvezetője, a rendezvény moderátora bevezetőjében emlékeztetett: a gazdasági semlegességről szóló beszélgetéssorozat második szakmai eseményére kerül sor. A résztvevőket elsőként arról kérdezte, milyen előnyei vannak egy régiónkbeli ország számára Kína kiemelt partnerének lenni.
„Akik először jöttek, azok többet tudtak nyerni” – fogalmazott Matus Tibor, a Makronóm Intézet elemzője történelmi párhuzamként említve azokat az időket, amikor Orániai Vilmos detronizálta a Habsburgokat, és a termelést a spanyoloktól a hollandokhoz helyezte át. Kivel volt érdemes üzletelni akkoriban? – tette fel a költői kérdést.
P. Szabó Sándor az NKE ÁNTK Kína-tanulmányok Tanszékének vezetője azt emelte ki, hogy a globális gazdasági növekedés közel 70 százaléka ma Ázsiából, elsősorban Kínából ered, s bár a kontinensnyi állam is nehézségekkel küzd, még gyengébb éveiben is óriási tempóban bővül a gazdasága. A 2010-es években indult keleti nyitás hosszú ideje tartó lemaradásunk pótlása is: hazánk éppen a rendszerváltáskor fordult el Kínától, akkor, amikor sok nyugati állam elkezdett odafigyelni. A nyitáskor megfogalmazott két cél a kínai export minél nagyobb mértékű növelése, és az onnan érkező működőtőke-beáramlás dinamikussá tétele egyaránt teljesült, azaz sikeres volt e projekt – vélte a tanszékvezető.
Kollai István, a Budapesti Corvinus Egyetem Világgazdasági Tanszékének oktatója a diverzifikáció jelentőségét emelte ki a kínai gazdasági kapcsolatok nyomán, és emlékeztetett: régiónkban például a csehek óvatosak a távol-keleti nagyhatalommal való üzletelés során. Itthon is kérdés, van-e kockázata ennek, mennyire érdemes elővigyázatosnak lenni. Régiós összevetésben szerencsés lenne arra törekedni, hogy „olvashatóbb” legyen a magyar gazdaságpolitika.
Matus Tibor szerint komoly beruházásokat aligha lehet más irányból várni. P. Szabó Sándor pedig azt húzta alá, hogy jóllehet 2010 óta a kínai exportunk megduplázódott, még így is roppant kis számról van szó, a kivitelünk jelentős része az EU-ba megy.
Kutasi Gábor felvetésére, mely szerint a geopolitika kezdi felülírni a gazdasági racionalitást, és a kereskedelmi háború erősebbnek tűnik, mint a szabadkereskedelem, Kollai istván úgy fogalmazott: Kína témája nem fekete-fehér, olyan is előfordul, hogy a kínai gazdasági kapcsolatok erősödése uniós pozíció javulást eredményez. Magyarország például együtt szavazott Németországgal a Kína elleni szankciók ellen, még ha eredménytelenül is. Magyarország a negyedik legnagyobb akkumulátorgyártó világszinten, ami komoly gazdasági fegyvertény lehet – a kérdés az, hogy milyen áron.
Matus Tibor arra emlékeztetett, hogy az ellátási láncok esetében már nem az ár, hanem a biztonsági szempontok váltak meghatározóvá. A vámháborúk kapcsán elmondta: Kína ügyesen taktikázik, köztes államok beiktatásával éri el célját. Vietnámba, Mexikóba szállít alkatrészeket, onnan megy az USA-ba a késztermék.
P. Szabó Sándor szerint új hidegháború felé sodródunk, változik a világrend, s ennek motorja Kína, amelynek az erőforrásai is megvannak a változtatáshoz. Két blokk lesz, a kínai és az amerikai, és mi az utóbbihoz fogunk tartozni – mondta. Ám a kínai terv szerint 2035-ig erőforrás felhalmozási időszak zajlik, addig nyugodt marad a nemzetközi környezet, tette hozzá. A fő kérdés, hogy katonai biztonságunkat ki és miképpen tudja szavatolni. Az unió a „nagyfiúk játékában” azért nem tud megjelenni, mert nincs saját hadserege és nukleáris fegyverarzenálja. Magyarországnak tehát szüksége van a NATO-ra, annak pedig az USA-ra. Ám azt látni kell, hogy Amerika jelenleg a távol-keleti régióra fókuszál, nem Európára.
