Hazánkba látogatott Deborah Avant, a University of Denver professzora, a világ egyik legbefolyásosabb nemzetközi tanulmányokkal foglalkozó tudományos társasága, az International Studies Association (ISA) 2022–2023-as elnöke. Interjúnkban kutatási területéről, a katonai magánvállalatokról, illetve az eltérő nézőpontok pragmatikus összebékítéséről kérdeztük.
Jobban szereti a kérdéseket, mint a válaszokat – mondta nemrégiben az egyetemen megrendezett konferencián. Egyik könyvében, a The Market for Force címűben pedig a katonai és biztonsági magánvállalatok felemelkedéséről értekezik. Ezért hadd kezdjem így ezt az interjút: ön szerint melyek a legfontosabb kérdések e témával kapcsolatban?
Azt hiszem, számomra a legfontosabb kérdés minden katonai erővel kapcsolatban az, hogy milyen mértékben szolgálja a közös érdekeket, szemben az egyéni érdekekkel. Szerintem ez a kritikus kérdés a katonai vagy rendőri erőkkel kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy ugyanezt a kérdést fel kell tenni a magánbiztonsági cégekkel kapcsolatban is. Ez illeszkedik a civil–katonai kapcsolatok kutatásának hosszú hagyományaihoz, amelyek a könyvemben feltett kérdéseket is megalapozták: lehet-e ezeket a magáncégeket úgy irányítani, hogy azok a közös érdekekkel összhangban legyenek?
Szintén vizsgálta a nemállami szereplők (NGO) és a multinacionális vállalatok szerepét is a globális kormányzás alakításában. Hogy látja, miként befolyásolják ezek a szereplők a nemzetközi politikát?
Hatalmas hatásuk van. Befolyásuk növekedése az 1990-es években kezdődött, de azóta még erőteljesebbé vált. Szerzőtársaimmal 2010-ben szerkesztettünk egy kötetet, a Who Governs the Globe? címűt, amely éppen ezekre a kérdésekre reflektál. Ebben a kötetben először az egyes nemállami szereplők, például a vállalatok és a nemkormányzati szervezetek hatását vizsgáltuk. Kiderült, hogy a hatást nem magyarázza jól a szervezet típusa. A vállalatok, a nemkormányzati szervezetek (és a kormányok) néha hasonló módon befolyásolhatják a globális politikát. Sokkal fontosabb azt a kérdést feltenni, hogy ezek a szervezetek közös aggodalmakkal foglalkoznak-e, vagy lehetővé teszik-e az egyének vagy kis csoportok számára, hogy egyéni céljaik érdekében „foglyul ejtsék” a politikát. Úgy gondolom tehát, hogy az magánbiztonsági piacról feltett kérdésemet a nemállami szereplőkkel kapcsolatban is fontos feltenni.
E téma kapcsán kérdezem: mit tudunk a Wagner csoportról? Velük kapcsolatban melyek a legfontosabb kérdések?
A Wagner-csoport igazán bonyolult fejlemény azok számára, akik a katonai és biztonsági magánvállalatokat tanulmányozzák, mert nem úgy működik, mint egy nyugati típusú kereskedelmi cég. A magánbiztonsági erők még mindig illegálisak Oroszországban. Azáltal, hogy a Wagner-csoportnak engedélyezték a munkát – főleg a 2016–2020 közötti időszakban, amikor sokat dolgoztak Afrikában és Szíriában –, Putyin olyan helyzetet teremtett, ahol ez a csoport a lekötelezettje lett. A Wagnernek mindig azt kellett volna tennie, amit Putyin akart: ha megtagadná a parancsot, az orosz állam azonnal illegális erőnek nevezné. Az ukrajnai helyzet már kicsit más, hiszen nyilvánossá vált ennek az erőnek a használata. Ami számomra igazán érdekes, az orosz erők és a Wagner-csoport közötti feszültség. Prigozsin azt mondta, ki fogom vonni a Wagner-csoportot, lássuk, hogy az orosz csapatok hogyan teljesítenek. Azzal is vádolta a hadsereget, hogy nem adnak neki elég lőszert. Szóval úgy tűnik, mintha hatalmi harc zajlana. Ennek kapcsán sokat használtam egy elméletet, az úgynevezett megbízó–ügynök elméletet, hogy megértsük a polgári katonai kapcsolatokat. Sokszor azért veszel fel ügynököt, mert ő meg tud tenni valamit, amit a megbízó nem. De ha az ügynök elég erős jelenlétet biztosít, akkor úgymond önjáróvá válik. Nem vagyok az orosz politika szakértője, de az erős ügynökökkel kapcsolatban mindig az a nagy aggodalom, hogy hűségesek maradnak-e a megbízójukhoz. Nem világos, hogy Prigozsin kihez hűséges. Bár a kereskedelmi térben az emberek aggódtak amiatt, hogy egy cég átáll a legmagasabb ajánlattevő oldalára, ez nagyon ritkán történt meg. Talán azért, mert sokkal több érték és norma épült be a piaci döntéshozatalba, mint azt az emberek gondolták. Szerintem ez a Wagner esetében nagyobb aggodalomra ad okot. A kereskedelmi katonai szolgáltatók aggódnak amiatt, hogy a Wagner-csoporthoz hasonló erők, ha nem ellenőrzik őket, visszahúzhatják az iparágat a zsoldosok területére, és megkérdőjelezhetik az egész piac legitimitását.
Hogyan lehet kutatni az ilyen jellegű magánerőket? Hiszen már a nevükben is benne van, hogy a működésük privát.
Még mielőtt elkezdtem volna dolgozni az említett könyvön, az 1990-es években konferenciákon vettem részt, ahol különböző békemissziókat vizsgáltam, amelyekben az USA részt vett. Néhányan azok közül az emberek közül, akik ezeknek a cégeknek dolgoznak, ott voltak ezeken a konferenciákon. Így volt alkalmam találkozni velük, folytattam néhány olyan beszélgetést, amit egy konferencián szokás folytatni. Lassan felépült közöttünk egy kis bizalom. Azt hiszem, hogy bár néha kritikus tudok lenni, de a legtöbben bíznak abban, hogy tisztességes vagyok. Először tehát a konferenciákon keresztül találkoztam néhány emberrel, aztán írtam egy kicsit ezekről a vállalatokról, aztán többet foglalkoztam a témával olyan kezdeményezéseken keresztül, mint A Biztonsági és Emberi Jogi Önkéntes Alapelvek. Szerintem ez ugyanolyan, mintha bárhol máshol kutatnék. Kapcsolatokat kell kiépíteni, beszélni kell az emberekkel, és ha úgy gondolják, hogy tisztességes vagy, illetve, ha úgy gondolják, hogy tudod, miről beszélsz, akkor már hajlandók beszélni veled.
A konferencián azt is hangsúlyozta, hogy a döntéshozatali folyamatba be kell vonni a különböző nézőpontokat és hangokat. Hogyan tudjuk ezt az inkluzivitást elősegíteni?
Ma mindenki számára komoly nehézséget jelent, hogy a dolgok ennyire polarizáltak. Bizonyos esetekben az egyik nézőpont megkérdőjelezi a másik létjogosultságát. Van néhány filozófia, gondolkodási iskola, amit mostanában sokat használok. A pragmatista iskola például azon az elképzelésen alapul, hogy a mássággal való foglalkozás döntő fontosságú a kreativitás és az új ismeretek befogadása szempontjából. Ez az iskola szorosan kapcsolódik egy másik filozófiához, az agonizmushoz, amely a tiszteletteljes nézeteltérésről szól. Meg kell találnunk a módját annak, hogyan tudunk együttműködni más emberekkel, még akkor is, ha határozottan nem értünk velük egyet. Ez egyfajta tánc, hogy sikerüljön elérni ezt a perspektívát. Olyan tánc, amelyben megpróbáljuk a lehető legtöbb különböző nézőpontot bevonni a döntésbe. Engem ma nagyon érdekel az érdekelt felek bevonása és az, hogy hogyan lehet a különböző nézőpontokat összehozni. Kutatóként arra próbálom ösztönözni az embereket, hogy többet értsenek meg erről, és maguk fedezzék fel, hogyan tudják megérteni, tiszteletben tartani és feldolgozni a sajátjuktól eltérő perspektívákat.
Nyitókép: Szilágyi Dénes