A nemzetközi kapcsolatok mostani időszakát nemcsak a nagyhatalmak, hanem bizonyos közéleti narratívák versenye is jól jellemzi. Ezek az éles viták válságközeli állapotba taszították a tudomány és a közélet kapcsolatát világszerte. E válságjelenségről folyt tudományos eszmecsere az egyetemen.
A Tudomány és Közélet című konferencián megjelenteket Mártonffy Balázs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) Amerika Kutatóintézetének (AK) intézetvezetője köszöntötte. Kiemelte: tudósként az ember a valóságképzés origójában áll, hiszen definíciói, kijelentései rendre eljutnak a közéletbe is. Utóbbi azonban mindig könnyű értelmezési lehetőségeket keres, ám a tudomány válasza nem lehet mindig egyértelmű. Annak ellenére, hogy bizonyos kérdésekre lehetetlen egyszerű válaszokat adni, mégis fontos időt szánni a párbeszédre a társadalom e két kiemelt területe között.
Szintén a párbeszédek jelentőségét emelte ki Deborah Avant, a University of Denver professzora is. Úgy is, mint a világ egyik legbefolyásosabb nemzetközi tanulmányokkal foglalkozó tudományos társasága, az International Studies Association (ISA) 2022–2023-as elnöke elmondta, a társaságban komoly vitát váltott ki, hogy hogyan reagáljanak az orosz–ukrán háborúra. Koncentráljanak közleményükben csak a tudományos életre, annak megsértett szabadságára? Fejezzék ki aggodalmukat a civil áldozatok iránt? De valóban ismerjük a történetet teljes egészében?
Fenntartani a hidakat
Ami lényeges a professzor szerint, hogy legyenek hidak a tudomány és a közélet között, így a kutatók ne csak elméleti, hanem gyakorlati témákkal is foglalkozzanak. Ennek érdekében számos konzultációban és több projektben vett rész az utóbbi időben. Ekkor vette észre, hogy egyetlen témáról több, tudományosan érvényes, racionális perspektíva is lehet. Ezeket ugyanúgy fontos ismerni, nem szabad, hogy az ellenvéleményeket elhallgattassuk. Lehet, hogy nem a nyilatkozatok számítanak, amelyek bár megszülettek, de aligha oldottak meg ügyeket, hanem az, hogy a tudósok párbeszédben maradjanak. Az ellentétes elképzelés végül az erősségünk lehet, hiszen az egysíkú gondolkodás megnehezítheti a problémák megoldását, míg a párbeszéd serkenti a kreativitást.
Ehhez azonban nélkülözhetetlen a tudomány szabadsága. Ennek lényege, hogy ne legyen kockázata annak, ha kimondjuk véleményünket és meglátásainkat a tudományos életben. Azért is fontos, hogy ez védelmet élvezzen, mert ez közjót teremt az innováció, a kreativitás és a kíváncsiság révén. A tudomány szabadságát ma több helyről támadják. Közhely, hogy a kormányzatok felől érkezik. Valójában érkezhetnek támadások magából a tudományos közösségből is. Hiszen bizonyos kutatói módszerek előnyt élveznek, és van, ahol az sem mindegy, milyen a kutató neme vagy származása.
A tekintélyek alkonya
Az előadást követkő kerekasztal-beszélgetésen a denveri professzoron kívül részt vett Deli Gergely, az NKE rektora, Oberfrank Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi igazgatója, Stumpf István, az NKE EJKK AK emeritus professzora, valamint Török Bernát, az NKE EJKK igazgatója. Első kérdésében Török Bernát arra volt kíváncsi, tekintély-e még a társadalomban a tudós, a tudomány? Deborah Avant szerint a tudomány nem tehet úgy, mintha mindenre tudná a választ, sőt néha fontosabb lenne visszakérdeznie. Deli Gergely arról szólt, a tekintélyt a tudomány eredményessége alapozza meg. Ez a természettudományok területén mérhető és objektív. A társadalomtudományok területén azonban inkább az uralkodó narratívákhoz való alkalmazkodást várják el, ami veszélyes tendencia. Oberfrank Ferenc megemlítette, az akadémia folyamatosan figyeli a hivatásrendek és szakmák társadalmi hitelességét. A bizalmi lista élén ma a tudósok, intézményi szinten pedig az egyetemek és a kutatóintézetek állnak. Stumpf István ugyanakkor egy kitapintható trendváltozásról számolt be, korábban egyértelmű volt a tisztelet és az alázat a tudomány képviselői felé, de a digitális korban egyre többen képesen megkérdőjelezni az igazságokat, és arra a meggyőződésre jutni, hogy a tudomány nem a társadalmat szolgálja elsősorban.
Mi az intézmények szerepe?
Török Bernát az intézmények szerepére is rákérdezett a közélet és a tudomány kapcsolatában. Deli Gergely kiemelte, fontos lenne az egyetemek lángőrző szerepe, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az alternatív valóságoknak is képes kiépülni a saját intézményrendszerük. A rektor úgy vélte, az agóra, a közélet természetes terepe mára megszűnt, ennek ellenére az egyetem képes – akár a páratlan demokratikus felhatalmazással rendelkező kormányzattal vállvetve, mint az NKE – törekedni a közjóra. Ezért „egyetemünket a közjó és a tudomány metszéspontjába tenném” – mondta a rektor. Szintén az egyetemek, a kutatóintézetek stabil szerepét emelte ki Oberfrank Ferenc, hiszen ezek az intézmények a folyton változó környezetben is rendre megtalálják az akadémiai szabadság biztosításának lehetőségét. Stumpf István hozzátette, mindig a kormányzatok felelőssége, hogyan kezelik azt a tudástömeget, amelyet az akadémiai szféra összegyűjt.
„A tudós legfontosabb fegyvere a megalapozott érvelés”
Arra a kérdésre, hogy be kell-e vonódnia a tudomány képviselőinek a kormányzati döntéselőkészítésbe, Oberfrank Ferenc hangsúlyozta, az akadémia a pandémia alatt már formalizálta a tudományos tanácsadást. Képviselőjük havonta egyszer részt vesz a belügyminiszteri értekezleten. Emellett pedig tudásanyagokat tettek elérhetővé a döntéshozók számára. Stumpf István ennek kapcsán egy amerikai példát említett. A Biden-adminisztráció annak érdekében, hogy bővíthesse a Legfelsőbb Bíróság tagjainak számát, egy 34 tagú jogtudós csoporttól kért tudományos véleményt. A végeredmény tudományos szempontból nagyon fontos látlelete az amerikai alkotmányos gondolkodásnak, ugyanakkor a törvényt az elnöknek ennek ellenére sem sikerült átvinnie a Kongresszuson. Deli Gergely arra figyelmeztette a tudományos élet szereplőit, hogy az egyetem falain túl nem ők írják a játékszabályokat. Az igazi, szuverén nagy tudósok a saját politikájukat viszik, ami persze senkinek nem fog tetszeni. Ezért érdemes átgondolnia a tudósnak, mi az a személyiségéből fakadó erő, ami miatt politizálni akar, illetve mi az a mondanivaló, amit politikai térbe akar mindenképpen helyezni. Ennek kapcsán Deborah Avant azt hangsúlyozta, a politika elsősorban a nyereségre, míg a tudomány az érvekre törekszik – ehhez pedig a végsőkig kell ragaszkodnia. „A tudós legfontosabb fegyvere a megalapozott érvelés, ez különbözteti meg a politikától” – jelentette ki.
Arra a kérdésre, hogy van-e nemzeti és nemzetközi tudomány, Stumpf István elmondta, a pénzvilág mellett a tudomány hálózatosodik a leggyorsabban, a kutatóknak muszáj jelen lenni a nemzetközi porondon. Sok dolog azonban még mindig csak nemzeti szinten kezelhető, ezt például a COVID-járvány is megmutatta. Húsz évvel ezelőtt már temették a nemzetállamokat, ám a vita még ma is tart. Oberfrank Ferenc arról beszélt, minden tudomány megegyezik abban, hogy a rációt, a gondolkodást állítja a középpontjába. Nem csak identitáskérdés azonban a saját társadalmunk vizsgálata, hiszen globális érdekké vált a helyi sajátosságok minél pontosabb ismerete. Deli Gergely a kérdésre azt hangsúlyozta, a tudomány nem értelmezhető ebben a kategóriában, nincs női, férfi vagy eszkimó tudomány. Ehelyett magyar tudósok vannak, akik tudományos életműveket tesznek le az asztalra. Ha a tudományt nemzetinek nevezik, akkor gyakran eszközként tekintenek rá. Ha azonban racionális érvelésként, megindokolt beszédként használjuk a tudományt, jó és hasznos eszköze lehet mind a magyar, mind a többi nemzet társadalmának.
Nyitókép: owp.org