Összeköt-e minket a közös múlt? – A 48-as honvédegyleti mozgalom sajátosságai címmel szervezett szakmai programot a Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszék január 24-én. A Görgey-kör idei első alkalmát Németh Balázs egyetemi adjunktus nyitotta meg, majd Farkas Katalin és Ress-Wimmer Zoltán történészek közös előadása következett.
Elsőként a mozgalom kezdeteit elevenítették fel a szakértők. Elhangzott: a dualizmus egyleti életében egyedülálló szervezetek közül az elsőt 1860 karácsonyán alapították, ez a Bereg megyei honvédegylet volt. A következő időszakban aztán több, mint 40 ezer igazolt 1848-as honvédról lehetett tudni. Az első tömörülés Pesten jött létre, ezt követték a vidékiek. A mozgalom fő célja a segélyezés és a hagyományápolás volt. Az egyleti tagság feltételéül az igazolt honvédi múltat és az erkölcsi feddhetetlenséget szabták. A szerveződések szociális és politikai jellegűek voltak, a tagságot erős Kossuth-kultusz jellemezte. Egymástól függetlenül, helyi kezdeményezésre alakultak meg a honvédegyletek, sok esetben a pesti szervezet alapszabályát tekintették sorvezetőnek.
Változó célok
A honvédtisztek tiszti okmányaik bemutatásával, és a kinevezést közlő iratokkal igazolták magukat, az altiszti és legénységi állomány pedig az elöljárók felsorolásával, csaták, ütközetek felelevenítésével tette ezt, illetve két már igazolt honvédnek is tanúskodnia kellett a ’48-as katonai múltról. Sok volt ugyanakkor a visszaélés.
A mozgalom célja a politikai környezet alakulása nyomán folyamatosan változott – jelezték az előadók. Kezdetben, 1860 körül a honvédsegélyezés, az özvegyek és árvák támogatása, az álhonvédek kiszűrése és a hadra fogható katonák névsorának összeírása volt fókuszban. Ekkoriban besúgókkal is számolni kellett; sok esetben a bécsi udvar igencsak jól informált lehetett a honi történésekről. 1961-ben aztán betiltották az egyleteket, ám volt, ahol ezután illegalitásban is működött.
Emlékezet
A kiegyezést követő időszakban aztán ismét fel lehetett vállalni a honvéd múltat, ám az uralkodóra – a forradalmat leverő Ferenc Józsefre – „tekintettel kellett lenni”; ez egy neuralgikus pont volt. Elindult a Honvéd című lap, majd 1872-ben megalakult a Honvédmenház is. Ezekben az években előtérbe került a forradalom és szabadságharc emlékezetének ápolása.
Ami a mindenkori kormányokkal való viszonyt illeti, az egyleteknek alapszabályaik elfogadásához a Belügyminisztérium jóváhagyását kellett kérniük, számukra a politizálás nem volt megengedett, csak segélyezés céljából jöhettek létre. A kiegyezés évében még megtiltották, hogy Aradon tartsák országos gyűlésüket, 1874-ben ugyanezt már lehetővé tették.
Az előadásban elhangzott: a kormány a mozgalmat tekintélyes honvédtiszteken keresztül igyekezett ellenőrzése alatt tartani, ilyen volt például Perczel Mór vagy Klapka György tábornok – ám rövid időn belül mindketten lemondtak az egyleten belüli személyi és politikai konfliktusok miatt. 1868-ban, a Magyar Királyi Honvédség létrejöttekor a kormányhoz lojális honvédek a „régi honvédek” mozgalmának feloszlatását kezdeményezták, sikertelenül. A kormány csak 1883-ban tudta ellenőrzése alá vonni a mozgalmat. Ekkor Tisza László százados, Tisza Kálmán miniszterelnök rokona lett az Országos Honvédegylet vezetője, aki új életet lehelt a szervezetbe, amelynek nyomán emelkedett is a taglétszám.
Az utolsó évtizedek
Az 1890-es éveket a honvédek nyugdíjának, segélyezésének rendezése, valamint az emlékmű-állítások és megemlékezések szervezése jellemezte. A huszadik század első évtizedében aztán mind gyakoribbá vált a ’48-as honvédek képviselete a nagy állami rendezvényeken is. 1882-ben a Honvédmenház állami igazgatásba került, kihasználatlanság miatt, majd a Nagy Háború után a világháborús hadirokkantak házává válik az intézmény. A szervezet utolsó nagy seregszemléjére 1920-ban kerül sor, majd négy évvel később megszűnik az egylet.
Érdekes pontja a mozgalom történetének a Görgeihez való viszony. 1884-ben történt kezdeményezés a rehabilitálására, s ennek nyomán új impulzust is kapott a honvédegyleti mozgalom. Az egyes egyletek ekkor egymástól eltérően vélekedtek Görgei szerepéről: voltak, amelyek ítéletet mondtak felette, mások az utókorra bízták szerepének megítélését. Az 1885-ös Országos Honvédgyűlésen végül elfogadták a Görgeit továbbra is hazaárulónak tartó vádat, így a rehabilitáció nem történt meg.
További kérdések
Az előadást követően a közönség soraiból érkező kérdéseket válaszolták meg az előadók Katona Csaba történész moderálásával. Szóba került az, hogy a mozgalom létrejöttét az emigrációban lévők kezdeményezték, a hadra foghatók honvédek összeírása fontos cél volt. Kossuthnak küldtek is hasonló kimutatást. Az is elhangzott, hogy a honvédek személyes élményei, beszámolói a Honvéd című lapban időről időre megjelentek.
Katona Csaba kérdéseire a szakértők elmondták: 1861, azaz az egylet megalakulása előtt nem volt tanácsos a negyvennyolcas múlt hangoztatása, miközben persze lehetett tudni, ki volt honvéd a szabadságharcban. A szervezkedőket azonban retorziók, jellemzően börtönbüntetés érte. Az egyletnek női tagjai is voltak, többek között Lebstück Mária főhadnagy. Ami pedig Görgeit illeti, ő távolmaradt, nem akarta megosztani a mozgalmat.
Az est végén a szervezők jelezték: a Görgei-kör következő eseményére február 14-én kerül sor, a téma a téli hadjárat lesz.
Nyitókép: Az Országgyűlés megnyitása 1848-ban. Forrás: wikipedia
