A IX. Önkormányzatiság napjainkban című konferenciát november 10-én, a Szent László Kápolnában rendezték meg.
Az NKE ÁNTK Közszervezési és Infotechnológiai Tanszéke által szervezett eseményt Budai Balázs tanszékvezető, egyetemi docens nyitotta meg. „Ezt az országos szakmai fórumot már kilencedik éve rendezzük meg a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségével közösen, ez is azt mutatja, hogy hasznos megállapításokat teszünk, befogadható kritikákat fogalmazunk meg az önkormányzati szféra és az érdeklődők számára” – vélte.
A területfejlesztés új irányai
Farkas Zsuzsanna, a Miniszterelnökség Területfejlesztésért Felelős Államtitkárság Területfejlesztési Elemzési Főosztályának vezetője A területfejlesztés új irányai című előadásában a formálódó új területpolitika elemeit ismertette. Felvezetésképpen részletes statisztika adatokkal bemutatta, hogy noha a társadalmi és gazdasági mutatók jellemzően javultak, ám eközben a területi mintázatok nem változtak, a fejlettségbeli különbségek csökkentése terén nem sikerült áttörést elérni. A járási fejlettségek tekintetében az északkeleti és a délnyugati régiók az elmaradottabbak; a gyorsforgalmi utak fejlesztése önmagában nem volt elegendő, más típusú beavatkozásokra is szükség lenne a helyzet változásához. A versenyképesség növekedése, a vidéki népesség megtartó erejének növelése olyan célok, amelyek életre hívták az új területpolitikát.
A demográfiai trendekről elhangzott: keletről vándorolnak a nyugati határszélre a munkavállalók, a legnagyobb népességvesztést a dél-alföldi területek szenvedik el. A munkanélküliségi ráta 2013 és 2021 között mérséklődött, ám a mintázat, földrajzi elhelyezkedés e téren is változatlan maradt. Az SZJA-alapot képező jövedelem az említett időszakban végig a 12. kerületben volt a legmagasabb, és a cigándi járásban a legalacsonyabb. A Modern Városok Program és a Magyar Falu Program ott voltak igazán erősek, ahova uniós források nem tudtak betörni – jelezte a szakember. A területpolitika három pillére az új területfejlesztési koncepció, a finanszírozási háttér, valamint a vidéket megszólító területfejlesztési intézményrendszer, ezeket részletesen is bemutatta Farkas Zsuzsanna. Szólt az új nagytérségi összekapcsolódásról, a közszolgáltatások szervezéséről, annak menetéről, céljáról. A szolgáltatások jellemzően uniós forrásból rengeteget fejlődtek, de az önkormányzatok együttműködése elengedhetetlen. A területfejlesztési szolgálat kapcsán elhangzott: a helyi igényeket be szeretnék építeni a fejlesztéspolitikába, és e téren is fontos kulcsszó a partnerség annak érdekében, hogy pontszerű fejlesztések helyett a fenntarthatóság is meg tudjon valósulni.
„Isten jókedvében teremtette a kisvárosokat”
Szegvári Péter címzetes egyetemi docens A magyarországi kisvárosok fejlesztéspolitikai pozíciója és lehetőségei címmel adott elő. Ebben elsőként a hazai városhálózatban elhelyezte a kisvárosokat. „Isten jókedvében teremtette a kisvárosokat” – idézte az e települések egyediségére utaló lincolni gondolatot. A kisvárosi népesség dinamikája a fővárosi és megyei jogú városok körében stabilan nő, ám a perifériák e szempontból kihívást jelentenek. A docens részletesen szólt a kisvárosok társadalmi innovációs potenciáljáról is. Mint mondta, nemcsak a befektetőkért, turistákért, de a lakosság megtartásáért is küzdeniük kell. Ehhez fontos versenyképességi elemek az infrastruktúra és egyéb „hard” tényezők mellett a „soft” jellemzők – a közösség, és annak húzóereje – is. A területfejlesztési koncepció kidolgozásánál érdemes figyelemben venni, hogy ezek térségenként eltérőek, s hogy melyek milyen mértékben támogatják az életminőséget. A társadalmi innováció mutatója az északnyugati régióban kedvezőbb, szemben az alföldi helyzettel. Az OECD és az Európai Bizottság egyaránt javasolják, hogy a jóllét mutatóit is vizsgálni kellene a GDP-mérések mellett. Olyan intézményrendszert érdemes tehát kiépíteni, amely mindezekre tekintettel van. Végül a településmarketing fontosságára is felhívta a figyelmet a szakértő, jelezve, hogy egyelőre idehaza csak kevesen foglalkoznak a városfejlesztés e fontos elemével.
Autonómia és partnerség
Zongor Gábor, a Comitatus Társadalomkutató Egyesület önkormányzati szakértője a hazai önkormányzati autonómia legyengült állapotáról szólt A városok mint az önkormányzatiság bástyái című prezentációjában, majd a hazai önkormányzati „legeket” elemezte. Ebből kiderült, hogy vannak rendkívül népes községek, s ehhez képest roppant kis lélekszámú városok egyaránt. Felvetette a járási jogú városok létjogosultságát is. A változtatások kapcsán a valóság megismerésének és az együttműködés erősítésének fontosságáról szólt, szorgalmazva a decentralizáció és a szubszidiaritás visszaépítését, a nemzetközi és határon átnyúló kooperációk erősítését. E tartalmi elemek szükségesek a partnerség kialakításához, s a városi címek adományozásának is csak ily módon van értelme. Az ország fejlődésének az autonómia és partnerség elengedhetetlen feltételei, figyelmeztetett a szakember.
Szabó Tamás, a Homo Oeconomicus Alapítvány elnöke a várossá nyilvánítás folyamatának feltételeit tekintette át. Míg ezt a rendszerváltás előtt komoly paraméterekhez kötötték, 1990 után ez kevéssé volt jellemző, s a városok száma megháromszorozódott. 2015-ben szigorúbb szabályozás lépett életbe. Ma az a helyzet, hogy óriásfalvak is léteznek, és egy sor olyan, városi jogállású település, ahol nincs igazán a város közigazgatási határán túlmutató közösségi funkció. A szakember ismertette a települési önkormányzati társulások történetét, helyzetét is. Szó esett a 2010-es stratégiai irányváltásról, amelynek nyomán jelentős feladattömeg került az államhoz: közoktatás, szakrendelők, a szociális terület, a kulturális intézmények, s eközben az önkormányzati társulások szabályrendszere is módosult; csökkent az önkormányzati feladatellátás.
Holisztikus szemléletmód
Gyergyák Ferenc, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkára, az NKE ÁNTK Közszervezési és Infotechnológiai Tanszékének mesteroktatója előadásában a de jure és de facto kisvárosok témájáról beszélt. Kérdéses, vetette fel, hogy a rendszerváltást követően várossá nyilvánított települések ténylegesen városnak tekinthetők-e, vagy csak politikai döntésről volt szó. Rang vagy felelősség kisvárosnak lenni? – tette fel a kérdést. S ha utóbbi, akkor képesek-e e felelősségnek megfelelni? A városokra markánsan eltérő fejlettségi szint jellemző, már csak ezért sem képesek ennek minden esetben megfelelni. A kisvárosok, vezette le a mesteroktató, nem az általuk ellátandó többletfeladatok alapján tipizálhatók. A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény kapcsán a törvényhozói szándékot vizsgálva az előadó arra jutott, hogy a járásszékhely város helyett jellemzően a járási hivatalok kaptak járási szintű feladat- és hatásköröket.
Végezetül Nagy Sándor, Kistelek város polgármestere, a Kisvárosok Szövetségének alelnöke előadásában a kisvárosi önkormányzatok érdekképviseletével kapcsolatban elmondta, hogy a kisvárosok fejlesztésben mutatkozó felelőssége sokkal nagyobb, mint azt eddig gondoltuk. Egy terület fejlesztéséhez – a saját településen túlmutató – holisztikus szemléletmódra van szükség. Hangsúlyozta: a saját kisvárosom versenyképessége függ attól, hogy mennyire tudom a környező településeket versenyképessé tenni. Ehhez olykor üzleti szemlélet, közös gondolkodás és közös érdekérvényesítés szükséges. Véleménye szerint időszerű lenne már, hogy érdemi kapcsolat épüljön ki a különböző települési érdekképviseleti szervek között, hogy mindenki hatékonyabban képviselhesse tagsága érdekeit.
Nyitókép: Kistelek, Szent István tér, Szent István szobor, forrás: Wikipédia
