Hogyan alakul át az alkotmányjog? Van-e még szabad akaratunk? Ki felel a robotok által okozott károkért? Tud-e egy robot hazudni? E kérdésekre is választ kaphatott, aki csatlakozott az egyetem összesen hat online előadásból álló eszmecseréjéhez október 30-án.
„Mesterséges intelligencia és annak jogi háttere” címmel szervezett konferenciát a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok (ÁNTK) Kar Alkotmányjogi és Összehasonlító Közjogi Tanszéke (AÖKT), illetve az Alkotmányjogi és Összehasonlító Közjogi Tudományos Diákkör (AÖK TDK).
Aszimmetrikus élet- és jogviszonyok
A résztvevőket Bódi Stefánia, az AÖKT egyetemi docense köszöntötte az online térben, majd röviden ismertette a hallgatók részvételére vonatkozó technikai tudnivalókat. Az első előadást Török Bernát, az NKE Eötvös József Kutatóközpont igazgatója, az NKE ÁNTK AÖKT egyetemi docense tartotta Alkotmányjogot felforgató technológiák címmel. Török Bernát a témát megalapozó előadásában azt hangsúlyozta, hogy az alkotmányjog jelentős átalakulás közepén áll, erre azonban egyelőre még kevesen reflektálnak. A jogterület lényege ugyanis a hatalom kontrollja az egyén védelmében. Ez alatt eddig főként a közhatalmat értettük, azonban a hangsúlyok fokozatosan eltolódnak a horizontális kapcsolatok felé. Ugyanis egyes aszimmetrikus élet- és jogviszonyok kapcsán hatalmi helyzetek jöhetnek létre, amelyet kezelni kell. Az új technológiák mindent adattá változtatnak, ahol felhasználóként komoly koordinációs igényünk van. A platformok algoritmusokkal valósítják meg ezt a koordinációt, azaz olyan utasítássorozatokkal, amelyek akár automatizált döntéshozásra is képesek. Így komoly, az alapjogokat is érintő aszimmetria alakult ki a felhasználó és a platformok között. A korábban a közhatalomra szabott előírásokat (mint a joguralom, az átláthatóság, az elszámoltathatóság) így – elsősorban az Európai Unióban, egyelőre kevésbé az Amerikai Egyesült Államokban – az új technológiákra is alkalmazni kell. Török Bernát a készülőben lévő uniós AI Act kapcsán kiemelte, nagyrészt magánfelek jogviszonyait fogja szabályozna, miközben szövegében alapvető, alkotmányos jogokról beszél. A GDPR kapcsán már jól látszik az erre vonatkozó korlát: ez az adatkezelő jogos érdeke. Egyelőre még kérdés, hogyan fogja ezt a korlátozást az AI Act megoldani a magánfelek közötti viszonyok szabályozása során.
Veszélyes-e az algoritmus?
Gubán Miklós matematikus, professor emeritus, a Budapesti Gazdasági Egyetem (BGE) Pénzügyi és Számviteli Kar (PSZK) Gazdaságinformatika Tanszékének (GIT) kutatásvezetője előadásában egy konkrét problémán, a raktárkészletek leltározásán keresztül mutatta be a mesterséges intelligencia (MI) működését, felhasználásának határterületeit. A Mesterségesintelligencia-alapú raktárkezelés drónokkal. A drónok alkalmazásának problémái címet viselő előadásának fő kérdése az volt, lehet-e egy olyan autonóm drónt létrehozni, amely akár egy szabálytalan kialakítású raktárépületben is képes lenne automatikusan, az ember helyett leltározni. A professzor ennek kapcsán beszélt a speciális párhuzamos genetikus algoritmusokról, melyek működése a természetből vett, hiszen az elemek úgy öröklődnek és mutálódnak benne, akár az élőlények esetében. Mint elmondta, a kutatásban alkalmazott módszer lehetséges megoldást adott a problémára, amely így akár piaci termékké is válhat. A professzor azt is hozzátette, önmagában egy algoritmus sosem veszélyes. Az adat, a betanulási adatbázis az, ami sokkal nehezebb kérdést jelent. Amit ugyanis nem tudunk: milyen belső összefüggéseket alkot meg az MI a belé táplált adatbázisokból. Így kérdés marad például az, hogy hogyan lehet ezt az ismeretlent auditálni.
Nem ördögtől való
Bányász Péter, az NKE ÁNTK Kiberbiztonsági Tanszékének adjunktusa MI baj lehet? A mesterséges intelligencia kiberbiztonsági kockázatai című előadásában elmondta, szakterületén, a befolyásolás és megtévesztés témájában tavaly októberben indult be az a tendencia, hogy egyre rendszeresebben elkerül a publikációkban az MI szerepe. Bányász Péter több definíciót is adott az MI-re, ám szerinte a lényeg az, hogy az egy olyan technológia, amely az embernél hatékonyabban képes feladatokat elvégezni egy szűk alkalmazási területen. Ezekkel találkozunk például a közösségi oldalakon is, ahol algoritmusokkal próbálják meg figyelmünket megragadni. A technológia súlyos kockázatokat is tartogat, hiszen kialakulhat a véleménybuborék jelensége. Egészen szélsőséges teóriák jelenhetnek meg, akad például olyan csoport, amely már magában az állam létezésében is kételkedik. A közösségi oldalak ráadásul már jósolni is képesek: egészen jó eséllyel megtippelik például, hogy a közeljövőben mit fogunk csinálni. Ez utóbbi új színbe helyezi a szabad akarat filozófiai kérdését.
Az adjunktus a ChatGPT kapcsán elmondta, valójában nem áll mögötte tudás vagy logika. Pusztán a szavak gyakori kombinációit alkalmazza. Persze nem lebecsülendő, hogy gyakran megérti a kontextust és képes valós időben válaszolni. Természetesen az is igaz, hogy a technológia nem eleve az ördögtől való, hiszen lehet jó célokra is használni. Ugyanakkor az első, a ChatGPT online bűnözők általi kihasználásról szóló kiberbiztonsági jelentés már 2023. január 6-án megjelent. Ezzel párhuzamosan robbant be az MI az álhírgyártásba: hanganyaggal, egyre hihetőbb képekkel, akár már videóval is lehetséges támogatni egy dezinformációs kampányt.
Tud-e hazudni az MI?
Smuk Péter, az NKE ÁNTK AÖKT, valamint a győri Széchenyi István Egyetem Alkotmányjogi és Politikatudományi Tanszékének egyetemi tanára, a győri egyetem dékánja A bizalmi elv. A mesterséges intelligencia lehetséges hatásai a népképviseletre és törvényhozásra címmel beszélt arról, hogy az MI már a parlament kapujában van. Persze nagyon fontos kérdés: megbízunk-e a technológiai segítségében? Vagy van-e az államnak mondanivalója az MI társadalmi hatásairól? Utóbbira már van válaszunk, hiszen az uniós jogalkotással párhuzamosan készült el Magyarország 2020–30-ra szóló, innovációorientált MI stratégiája.
A dékán bemutatta, hogy az MI az Országgyűlés munkáját az adminisztráció támogatásával (adat- és iratkezelés, iratrendezés, jegyzőkönyv készítése akár gyorsírók nélkül), a képviselőknek nyújtott asszisztenciával (információszerzés, irományok elkészítése, az épületben való tájékozódás lehetősége, a networking segítése protokolleseményeken), de akár a parlamenti funkciók támogatásával (jogalkotás, ellenőrzés, transzparencia, PR) is segítheti.
Hogyan kerül elő a bizalmi elv? – tette fel a kérdést Smuk Péter. Az MI segítheti, de akár károsan is befolyásolhatja is a demokratikus működést. Használata kapcsán felmerül az ismert etikai kérdés: elvégezheti-e egy gép az ember munkáját. Dönthet-e például egy matematikailag optimális megoldás mellett a bevitt adatok alapján vagy azért még szükség van az emberi kreativitásra? Smuk Péter válasza egyértelmű: az ember nem helyettesíthető.
Szintén kiemelte az MI kapcsán a szükséges jogállami garanciákat és demokratikus kontrollt. A dékán szerint a bizalmi elv további fontos kérdése, hogy tud-e hazudni az MI. Tud-e olyat írni, ami szerinte jó, de mi tudjuk, hogy nem az. A hallucináció korábban jellemző volt a ChatGPT-re, azaz kevésbé volt hajlamos bevallani, hogy nem tudja a választ.
Digitalizáció és éghajlatváltozás
Gubán Ákos, a BGE PSZK GIT professor emeritusa Digitális paradoxonok feloldása a KKV-szektorban címmel ismertette Sándor Ágnessel, a BGE PSZK GIT tanszékvezető adjunktusával közös kutatását. Arról szólt, hogy a digitális fejlődésnek fontos aspektusa az éghajlatváltozás és fenntartható fejlődés figyelembevétele is. Az infokommunikációs technológia iparának károsanyag-kibocsátása az elmúlt évtizedben sokat javult, hiszen lényegesen átalakította a kommunikációs és a munkamódszerekeinket. Ugyanakkor ma is jelentős kibocsátók még az adatközpontok és a hálózatok, illetve a végfelhasználói eszközök.
Az üzleti élet hajlamos leegyszerűsíteni a digitalizáció fogalmát a digitális üzleti tevékenységre, azaz a digitalizált termékek kihasználására. Voltaképpen ez csak konverzió: egy analógból digitális formátum lesz. Valójában a digitalizáció az üzleti modellek és folyamatok innovációja, akár a társadalom rendszerszintű digitális átalakítása. Ekkor ütközünk a digitális paradoxonba: a digitalizáció egy KKV esetén emissziócsökkentő tényező (a saját szempontjából), ám a következménye végül egy magasabb károsanyag-kibocsátás lehet – globálisan. Bár az egyes eszközök saját fogyasztása folyamatosan csökken, ám ettől nem teljesen függetlenül a teljes szektor energiafelvétele sokkal nagyobb lett. A paradoxon feloldása Gubán Ákos szerint az, hogy e kérdésben ágazati szinten kell gondolkozni.
Orvosság vagy placebo?
Végül Orvosság vagy placebo – robotok az egészségügyben címmel beszélt az MI és az egészségügy kapcsolatáról Necz Dániel, Legum Magister ügyvéd. A területen hatalmas a fejlődés, az MI, illetve fizikai megtestesülése, a különféle robotok ma már képesek a leletek elemzésére, egyes betegségek megjóslására, sőt a betegekkel való kapcsolattartásra, az orvosok képzésére és a kutatások támogatására is. Elterjedtek – főként a Covid alatt – a kórházi kisegítő (szállítás, takarítás), illetve a beteggondozást támogató és a szociális robotok. Használatuk előnye a költségcsökkentés, a hatékonyabb kórházigazgatás, illetve az emberekre nehezedő teher csökkentése, közben viszont komoly etikai kérdések merülnek fel a biztonság és a bizalom, valamint a titoktartás és az adatvédelem területén.
További bizonytalanságot jelent a robotok alkalmazása kapcsán, hogy ki felel az MI által okozott kárért? A gyártó? A karbantartó cég? A fejlesztő? A kezelőorvos? Necz Dániel rámutatott, a büntetőjogi és a polgári jogi felelősség kapcsán egyelőre még eltérő szempontok érvényesülhetnek a jogalkalmazásban, talán a készülő európai szabályozás teheti e kérdéseket világosabbá. Ugyanígy elkerülhetetlen feladat szerinte, hogy az egészségügyi személyzetet is felkészítsük, képezzük a robotokkal való megfelelő együttműködésre.
