A világosi fegyverletétel után négy nappal, 1849. augusztus 17-én Kossuth Lajos volt kormányzó is átlépte a határt, és az Oszmán Birodalomban Vidin-nél csatlakozott a több ezer magyar emigránshoz. A menekültek többsége a szabadságharcban részt vett, hozzátartozóikat hátrahagyó katonából állt. Mind az osztrák, mind az orosz kormány többször követelte Kossuth és a menekültek kiadatását, az oroszok az 1774. évi kücsük-kajnardzsi, a Habsburgok az 1718. évi pozsareváci és az 1739. évi belgrádi békére hivatkoztak, amelyekben a felek ígéretet tettek egymás menekültjeinek be nem fogadására. A kiadatási kéréseket azonban a török szultán, I. Abdül Medzsid minden alkalommal megtagadta, vállalva ezzel a háború kockázatát. A szultán hivatalosan a vendégjogra hivatkozott, nem hivatalosan a kiadatás megtagadásának praktikus oka is volt: egy esetleges orosz vagy osztrák háború esetén jelentős katonai potenciált nyert volna a többezres létszámú 48–49-es szabadságharcossal.
Habsburg versus Oszmán ajánlat
„Az Oszmán Birodalom fő ellensége a Habsburg Birodalom volt, ezért évszázadokon át támogatta a Habsburgok ellen indult fegyveres felkeléseket, illetve befogadta nemcsak Thököly Imrét és II. Rákóczi Ferencet, hanem Kossuth Lajost és a többezer magyar menekültet. Így többek közt Bem József tábornok, valamint Mészáros Lázár, Perczel Mór és Dembinski Lajos is oszmán területre emigrált” – hangzott el a Ludovika Szabadegyetem május 2-i előadásában. Schmidt Anikó, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának főlevéltárosa Kossuth Lajos török kapcsolatairól és hagyatékáról beszélt.
A diplomáciai elszigetelődés megelőzésére a törökök az iszlám hitre való áttérést javasolták az emigránsoknak, akik kezdetben elutasították ezt, de miután Bem József tábornok felvette az iszlám hitet, többen követték példáját. A törökök valójában nem vártak el komoly hitbeli meggyőződést, az iszlamizáció az emigrációban élő tisztek katonai pályafutását (és a Habsburgok elleni harc további lehetőségét) segítette elő, hiszen az oszmán hadseregbe való belépéshez és az ottani előmenetelhez ez elengedhetetlen feltétel volt. Már 1849 októberében többszázan tértek át, a török korabeli iratok szerint tizenöt nő is. Az áttértek életkörülményei sokat javultak, elhagyhatták a menekülttáborokat. Kossuth nem váltott vallást, ugyanakkor nem akadályozta emigránstársai áttérését.
A törökországi magyar katonai potenciált az osztrák kormány is felismerte, ezért Hauslaub osztrák tábornok Vidinben hazatérés esetén amnesztiát ígért a legénységnek és a tiszteknek egyaránt. Török adatok szerint ennek hatására 3157 fő haza is tért (köztük magyarok, lengyelek, olaszok), de többezer magyar továbbra is az Oszmán Birodalomban maradt. A török katonai szolgálatba állt magyar tisztek (áttérés után) a szabadságharcban elért, vagy annál magasabb rendfokozatban szolgálhattak vagy járandóságot kaphattak. Külön magyar katonai egységek nem jöttek létre, de például Ömer Lütfi pasaként szolgáló Latas Mihály seregében az 1850-1851-es boszniai lázadás idején négyszáz magyar harcolt.
Kossuth Törökországban
Kossuth igyekezett a magyar emigráció érdekeit képviselni az Oszmán Birodalomban, ennek részeként Vidinbe érkezésétől kezdve tanult törökül. A török szavakból hallás után szójegyzéket készített, amelyben 147 szót jegyzett fel, főleg a mindennapi élethez szükséges kifejezéseket. A szavakat latin betűs átírással közölte, mivel a törökök ebben az időben még az arab betűs oszmánli nyelvet használták. Kossuth előtt nem állt példa a latin betűs átírásra – az írásreformot Kemál Atatürk vezeti be 1929-ben –, de miután a magyar és a török hangrend szinte megegyezik, átírása jól adja vissza még ma is a török szavakat.
Bár maximálisan törekedett a pontosságra, egyes esetekben átírása mégis félrevezető. A törökben ugyanis kétféle „i” hang létezik. A magyarral teljesen megegyező i mellett létezik egy ún. veláris i – amely hasonló az orosz ы (jerü) hanghoz – amit ma az „ı” betű jelöl. Kossuth átírásában azonban ez hang nem kapott külön jelölést, a kırmızı (vörös, piros) szó egyszerűen kirmizi-ként szerepel. Jegyzékének további érdekessége, hogy a vidini nyelvjárást rögzítette.
Kossuthot 1849 novemberében a magyar menekülttáborban kitörő tífusz- és kolerajárvány, valamint a fel-felbukkanó osztrák bérgyilkosok miatt Vidinből Sumlába telepítették. Itt találkozott feleségével, Meszlényi Teréziával, gyerekei 1850-ben csatlakozhattak hozzájuk angol közbenjárásra.
A Habsburgok és az oroszok az Oszmán Birodalomban tartózkodó magyar emigránsok szétszórására törekedtek, fáradozásaiknak meg is lett az eredménye annak is köszönhetően, hogy az emigráción belül is elindult egyfajta széthúzás. Bem javaslatára Hálim pasa sumlai katonai parancsnok Kossuth helyett Perczel Mórt nevezte ki az emigránsok vezetőjévé. Perczel nem akarta háttérbe szorítani Kossuthot, ezért választmányt javasolt, melynek elnöke Kossuth lett. Az emigráció azonban szétszóródott: a magyarokat Sumlában, Kütahjában és (az iszlám hitre térteket) Aleppóban helyezték el. Kossuthot ötvenhat társával együtt 1850 márciusában költöztették a nyugat-anatóliai, kontinentális éghajlatú Kütahja városába az osztrákok továbbra is fennálló tiltakozása és bérgyilkosai miatt.
Szótár- és nyelvtanfüzet
Kossuth Kütahjában is folytatta a török nyelv elsajátítását, négynyelvű, (magyar, francia, angol, török) 263 szavas, tizenöt lapból álló szótárfüzetet készített, amelyben az alábbi fogalmi csoportosítással találkozhatunk: metafizikai fogalmak, természeti tárgyak, geográfiai tárgyak, matematikai képletek, idő- és osztályfogalmak, városrészek, állatok.
Emellett megalkotta a török nyelvtan legfontosabb elemeit tartalmazó összefoglalót is, amely az első, ma is jól használható segédlet a török nyelvtant illetően, annak ellenére, hogy több helyen pontatlan és hiányos. A tíz fejezetnyi mű három markáns részre tagolódik. Az első három fejezet az arab írással, a második három fejezet a névszókkal, az utolsó négy fejezet pedig az igével foglalkozik. Kossuth a török szavaknak minden esetben megadta a magyar jelentését, esetenként a német vagy francia szinonimáját is. A grammatika megfogalmazásánál teljesen magára volt utalva, ebből adódóan helyenként következetlen, illetve tárgyi tévedések is ejt, ám összességében egy jól megszerkesztett, maradandó munkát készített.
Bár a nyelvtanfüzet semmilyen tájékoztatást nem tartalmaz keletkezéséről, Kossuth titkára, László Károly azonban még Kütahjában egy javított másolatot készített róla. Címlapján feltüntette, hogy Kossuth az eredeti kéziratot Orosdi Adolf áttért magyar honvédtiszt előadásai alapján állította össze Sumlán és Kütahjában 1850 és 1851 között. Ennek ismeretében Kossuth nagy valószínűséggel, a szabadságharcban őrnagyi fokozatot szerzett, kereskedőcsaládból származó Orosdi Adolftól tanult meg törökül, ő tekinthető Kossuth nyelvtanárának.
A magyar emigránsok sorsa
Kossuth kitartó és folyamatos ilyen irányú kérésének (és főként a megváltozott nemzetközi körülményeknek) köszönhetően 1851 szeptemberében hivatalosan elhagyhatta Törökországot. Kütahyából Angliába, majd Amerikába utazott, hogy a magyar ügy mellé állítsa a közvéleményt. Végül Torinóban telepedett le, ahonnan Magyarország függetlenségének kivívása érdekében tevékenykedett 1894. március 20-án bekövetkezett haláláig.
Az 1860-as évekre a szabadságharcos emigránsok száma – az 1856-os általános amnesztiát, és az 1867-es kiegyezést követően – csökkent. Többen kitüntették magukat a krími háborúban, főleg az ázsiai hadszíntéren egyebek mellett Guyon Richárd Hursid pasaként és Kmety György Iszmáil pasaként.
