Az orosz-ukrán háború egy éve címmel rendezett konferenciát az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának Nemzetbiztonsági Tanulmányok Tanszéke és a Magyar Hadtudományi Társaság (MHTT) Biztonságpolitikai Szakosztálya.
Elsőként Szenes Zoltán nyugalmazott vezérezredes, professor emeritus, az MHTT elnöke köszöntötte a vendégeket, majd Lippai Péter, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja hívta fel a figyelmet arra, hogy hibrid háború zajlik, amelynek kapcsán majd számos következtetést kell levonni az immár egy éve tartó hadi eseményekből. Reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a következő hasonló konferencián már a béke témája kerülhet fókuszba.
Hibák és tanulságok
A konferencia Jójárt Krisztián Az orosz hadsereg teljesítménye az elmúlt egy év során című előadásával folytatódott, amelyben a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet tudományos segédmunkatársa az orosz katonai gondolkodás fejlődését tekintette át. Leszögezte: minden háború kapcsán lényeges a hadiesemények stratégiai, hadműveleti elemzése, az elmélet és gyakorlat összevetése. „Egy haderő a hibákból mindig tanul, az oroszok is ki fogják javítani azokat. A mostani háborút jó pár évig elemzik majd, hogy a tanulságokat levonják” – vélte.
Az elmúlt évtizedeket áttekintve a hadviselés jellegének megváltozásáról is szó esett. Elhangzott: az Arab Tavaszt például nem organikus társadalmi változásként értékelte az orosz vezetés, hanem az USA részéről érkező rezsimváltó szándékot látott a háttérben. Erre válaszképpen állították fel az orosz karhatalmi erőket, s igyekeztek preventív módon megváltoztatni a rezsimváltó törekvéseket.
Adaptáció
Szergej Csekinov és Szergej Bogdanov 2013-as írására hivatkozva Jójárt Krisztián az újgenerációs hadviselés jellemzőit is ismertette. Ilyenek például (1) a dezinformáció a támadás időpontjának és léptékének elfedésére; (2) az ellenség kormányzati és katonai vezetőinek megfélemlítése, megvesztegetése; (3) a rádióelektronikai csapásmérés légi offenzívával ötvözve, szárazföldi erők izolálására. Ezen eszközökkel mind-mind éltek is az oroszok; mindennek célja az ellenség fő erőinek legyőzése, a gazdasági potenciál megsemmisítése, a kritikus infrastruktúra támadása voltak. S tették mindezt a „különleges katonai művelet” címszó alatt, amely nemcsak propagandaszöveg, hanem tükrözi azt az egyébként hibás prekoncepciót, amely ráadásul katonai célokká nehezen konvertálhatónak is bizonyult (pl. nácítlanítás).
Az oroszok mindemellett menet közben is igyekeztek leszűrni a tanulságokat. Az adaptáció kapcsán szó esett még a tavaly március végi újratervezésről, amikor is a fókusz a Donbasz régióra került, a rezsimváltás helyett pedig a katonai célok kerültek előtérbe. Eredményes is volt a váltás: két, egyenként százezres lélekszámú várost is elfoglaltak akkor. Az ukrán hadiipari kapacitásokat, üzemanyag-raktárakat is támadások érték. A politikai akarat ugyanakkor felülírta a katonai racionalitást: Putyin nagyon sokáig húzta a mozgósítást. Eközben nyugaton nem érvényesült az orosz narratíva, napvilágra került a bucsai tömegmészárlás: a Nyugat összezárt, és azóta is segíti Ukrajnát.
Szintén az adaptációt jelzi Szurovikin tábornok kinevezése, aki sikerrel vont ki 30 ezer katonát a herszoni hídfőtől. A hangsúly az ukrán társadalmi akarat megtörésére került. A politikai akarat azonban ismét felülírja a realitásokat: Geraszimovot tette meg Putyin parancsnoknak. Végül a szakértő arra hívta fel a figyelmet, hogy nagyon kevés pontos információnk lehet a háborúról, illúzió az is, hogy mindent valós időben látunk.
A másik hibája
Ezt követően Kaiser Ferenc az ukrán fegyveres erők teljesítményét vette górcső alá. „Ahogy mindenki tudja, Isten a nagy hadseregek mellett van a kicsikkel szemben” – ezzel a Roger de Rabutin-idézettel kezdte előadását a HHK Nemzetközi Biztonsági Tanulmányok Tanszék egyetemi docense. A francia grófnak azonban e konfliktus kapcsán nem lett igaza, ám az, hogy Ukrajna még létezik, a docens szerint elsősorban az oroszok hibáinak köszönhető, hiszen a régi katonai igazság szerint „minden haderő a másik hibáiból él”.
Kaiser Ferenc hangsúlyozta: már nyárra erőfölénybe kerültek az ukránok szárazföldi erők tekintetében. Sikereik nyomán nyugaton elhitték, hogy győzhetnek, s elkezdték segíteni őket pénzzel, fegyverekkel. A Nyugat számára Kína miatt fontos ez a háború: ha megnyernék az oroszok, a kínaiak azonnal bejelentkeznének Tajvanra.
Azt egyébként, hangzott el, tudták a nyugati hatalmak, hogy a valójában 2014-ben, a Krím annektálásával kezdődött háborút Putyin nem hagyta abba, ám ennyire direkt invázióra nem számítottak. Ukrajna pedig nem mert mozgósítani, hogy ne provokálja hatalmas szomszédját.
Hadizsákmány
A nyugatról érkező támogatásról is részletesen szólt Kaiser Ferenc: a C17-esek, a vállról indítható rakéták mellett komoly kiképzésekkel is segítették az ukránokat (mesterlövész tanfolyam, francia idegenlégiósok). S szemben a lassú orosz hadsereggel, Ukrajna feladatorientáltan, rugalmasan reagált, ennek köszönhetően sikerült a Moszkva cirkálót – nyugati információk segítségével – elsüllyeszteni.
„A mennyiség önmagában véve is minőség” – hirdette Sztálin, de ha így lenne, Irak nyerte volna az Öböl-háborút, és az ukrán-orosz összecsapás is más képet mutatna, jelezte Kaiser Ferenc. Fontos elem, hogy a nyugatról érkező hadászati eszközök pontosabbak, és messzebbről sikerrel bevethetőek. Lényeges még az is, hogy az ukránok érdemi mennyiségű orosz fegyverzetet szereztek meg, az egy zászlóaljnyi T90-es harckocsi például egy az egyben hadizsákmány, hangsúlyozta a szakértő.
Ráadásul hiába a létszámfölény, Oroszország nem tudja minden erejét az ukrán hadszíntérre összpontosítani: tartania kell Kalinyingrádot, és Kínára is figyelnie kell. A nagyhatalmi szerep és érdekek képviselete meghatározó marad.
Kiszervezett háború
Szenes Zoltán A háború folytatódik címmel adott áttekintést a fegyveres konfliktus szakaszairól, a hadműveleti helyzetről, és a kilátásokról. A főbb mérföldkövek között említette azt a pontot, amikor Kijev és Harkov kudarcos támadása után az oroszok kivonták erőiket Ukrajna északi területeiről, s a hadászati támadás hadműveletivé szelídült. Fontos fordulópont volt még a harkovi ellentámadás ukrán részről, valamint Geroszimov kinevezése annak nyomán, hogy az oroszok rájöttek: a központból kell vezérelni a hadműveleteket.
Sajátos vonás a háború „kiszervezése” is: a félkatonai, börtönökből toborzott fegyveresekből álló Wagner-csoport tagjai nem akarnak alárendelődni a katonai vezetésnek. Ukrán oldalon is vannak önkéntes dandárok, csecsen harcosok, nemzetközi légiósok.
A hadigazdálkodásra tavaly júliusban tértek át, ennek értelmében a civil cégeknek a katonai igényeket első számú prioritásként kell kezelniük. Zajlik a szövetségeskeresés orosz részről: Belarusz, Irán, Észak-Korea és Kína irányába mozdultak. (A másik oldalon Ukrajnának 45 ország szállít fegyvereket, emellett logisztikai és kiképzés jellegű támogatást is kap.) Komolyak az orosz veszteségek, tízszer olyan nagyok, mint a két csecsen háború idején – hangsúlyozta a vezérezredes.
A 2023-as évi kilátások kapcsán az orosz stratégiát a gazdasági- és energiaháború, valamint a stratégiai bombázás folytatása, a nemzetközi szövegségépítés és a tavaszi-nyári ellentámadásokhoz történő erőgyűjtés jellemzi majd, hangzott el. Ukrajna részéről a nemzetközi kommunikációs és befolyásolási stratégia folytatása várható, a Nyugat támogatása, valamint új támadófegyverek szállítása az elfoglalt területek visszafoglalására.
A konferencia további részében egyebek mellett szó volt a nyugati gazdasági szankciók eredményéről és jövőjéről, illetve nemzetközi jogi kérdésekről is.
Nyitókép: A Kreml. Forrás: depositphotos.com
