A kereszténység Indiában és a Szentszék indiai külpolitikája címmel szervezett előadást a Vallás és Társadalom Kutatóintézet.
A John Lukacs Társalgóban Prem Xalxo SJ, a római Pápai Gergely Egyetem egyetemi tanára tartott angol nyelvű előadást január 26-án. A rendezvényt Ujházi Lóránd intézetvezető nyitotta meg, kiemelve: ezen előadás másnapján kerül majd sor a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel közösen szervezett A teremtés igazsága – A teremtésvédelem kötelezettsége című nemzetközi konferenciára, amelyen szintén előad az indiai születésű professzor. Prem Xalxo SJ kiemelt kutatási területe az erkölcsteológia; doktori értekezését 2007-ben publikálta Az emberi élet és a természet más életformái címmel, munkája kötet formájában is megjelent.
Dominancia
A professzor előadását az indiai vallások jelenlétének ismertetésével kezdte. Ebből kiderült: Indiában egyszerre vannak jelen monoteista és politeista vallások – előbbi elsősorban a kereszténység és a iszlám, utóbbi a hinduizmus formájában. A II. Vatikáni Zsinat nyomán kezdődött meg az országban a kereszténység és az indiai vallási tradíciók képviselőinek együttműködése.
A lakosság hozzávetőleg 80 százaléka egyébként hindu vallású – legalábbis a hivatalos statisztikák szerint, amelyek a bennszülötteket is automatikusan (de tévesen) ide sorolják. A muszlimok az indiai népesség 11 százalékát teszik ki, a keresztények a 2, 4 százalékát – ám utóbbi szám így is 32 millió embert jelent. A hindu vallás markáns eleme az indiai identitásnak és szoros kapcsolatban áll a politikai nézetekkel, háttérrel. Ez a – minden értelemben – domináns államvallás.
Idegenek?
A keresztény tanok viszonylag korán megérkeztek Indiába. Kr. u. 52-ben, azaz Jézus halála után kevesebb, mint három évtizeddel Tamás apostol révén már terjedt az új vallás – megelőzve egy sor európai országot. Később számos misszionárius segítette az újszövetségi tanítások eljuttatását a legszegényebb kaszt tagjaihoz is. A jezsuita rend is hamar megjelent Indiában: már 1542-ben kollégiumot alapítottak.
A kereszténység hatása a társadalomban, a kulturális életben, s az értékek szintjén is megjelent – ebben vélhetőleg az is szerepet játszott, hogy a helyi, bennszülöttek által gyakorolt vallások – a hinduizmussal ellentétben – szintén az egyistenhitre épültek. Ezt a hindu többség máig nem nézi jó szemmel: idegen kultúrának tartják a kereszténységet, azt hirdetik, hogy a nyugati értékek nem kompatibilisek az indiaiakkal.
Feszültségek
A Szentszék és India együttműködéséről szólva a professzor elmondta: a bilaterális kapcsolatok építése, fenntartása a fentiek miatt nem egyszerű. A formális kapcsolatfelvételre 1948-ben került sor, diplomáciai szinten létezik együttműködés, a legutóbbi találkozó 2020-ban zajlott, nagyköveti szinten. A három pápai látogatás VI. Pál pápa (1964) és II. János Pál pápa (1986 és 1999) nevéhez fűződik.
Prem Xalxo SJ professzor idézetekkel támasztotta alá a pápák szeretetről, az indiai hagyományok tiszteletéről, a meditáció és a csend szerepéről szóló beszédeit, nyilatkozatait. Ezek tükrében különösen beszédes az a hirdetés, amelyet óriásplakátokon lehetett olvasni Indiában az 1999-es pápai vizit alatt, és amely arról szólt, hogy az egység és a béke álarcát viselve a Szentatya valódi célja az ország megosztása és lerombolása.
Törődni egymással
Ferenc pápa hozzáállása révén a zsinatiság (sinodality) gondolatisága jelent meg, azaz a pluralizmus elfogadása, az egymással való törődés, odafigyelés hangsúlyozása, az egyház nyitott szívű, megkülönböztetés nélkül mindenkivel törődő anyai jellege, hozzáállása. Valamint még egy gondolat: nemcsak a szegények, de a Föld sírását is meg kell hallani – szerepel a Laudato si’ enciklikában az utalás a teremtésvédelemre.
Az előadást követően a hallgatóság számos további kérdést vetett fel. A professzor válaszaiban kitért az indiai társadalom jellemzőire, regionális és vallási különbségekre.
