Az indiai közvéleményben pozitív attitűd él Oroszországról, az ukrajnai háború miatt India, nem konfrontatív módon ugyan, de nemtetszését fejezte ki, amit a Nyugat kevésnek tartott. India Oroszországhoz és a most zajló háborúhoz való viszonyáról és ezzel kapcsolatos dilemmáiról volt szó a Ludovika Szabadegyetemen.
Komoly figyelem hárult Indiára az ukrajnai orosz agresszió kezdetén, ám az indiai hatalmi politika és diplomáciai stratégia merőben eltér az európai gondolkodásmódtól, ami a háborúra adott reakciókban meg is mutatkozott – mondta előadásában Háda Béla, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének tudományos munkatársa. Az előadásban szó volt a két ország történelmi barátságáról, a katonai és gazdasági kapcsolatokról és az indiai hatalmi politika sajátosságairól.
A szovjet orientáció
Az orosz–indiai kapcsolatok alapjait még a hidegháború évtizedeiben vetették meg. A Szovjetunió 1947. április 3-án létesített diplomáciai kapcsolatot Indiával. 1955-ben Nehru indiai miniszterelnök Moszkvába látogatott, a világháború óta az első nem kommunista országból érkezett kormányfőként. A látogatást Hruscsov szovjet pártfőtitkár még abban az évben viszonozta Újdelhiben. Rögtön gesztust is tett. Kijelentette, hogy Kasmír az Indiai Köztársaság szövetségi államainak egyike, azaz lényegében elismerte India területi igényét a vitatott hovatartozású térség iránt. Miután pedig a nagy rivális Pakisztán az Egyesült Államok szövetségese lett, India a Szovjetunió felé orientálódott. Nem látott ugyanis ellenséges entitást a kommunizmusban, a közös pont a gyarmatosítás alóli felszabadulásban keresendő. Amikor pedig baj volt, a Szovjetunió segített: India 1962-ben, Kínával vívott határháborúja során több szovjet hadifelszerelést kapott, mint a Varsói Szerződés államai. 1971. augusztus 9-én aláírták a szovjet-indiai barátsági és együttműködési szerződést, a kapcsolatok tehát felfelé íveltek. 1975. április 14-én a vitatott körülmények között lezajlott szikkimi népszavazás érdekes előképe lehet a most zajló eseményeknek. A „félfüggetlen” fejedelemség hovatartozásáról szóló népszavazás India számára kedvező eredményével ugyanis az ország területe védhetőbbé vált, ami hallatlan stratégiai előny Kínával szemben. Az eredményt anno a Szovjetunió is elismerte. Manapság ezt gyakran összevetik a 2014-es krími népszavazás lebonyolításának módjával és eredményével, ami ellen India nem emelt szót, az okok a fentiekben keresendők – állapította meg Háda Béla, aki beszélt az orosz-indiai kapcsolatok közelmúltbeli fejlődéséről is. 1988-ban Rajiv Gandhi indiai miniszterelnök pekingi látogatása a két ázsiai hatalom kapcsolatainak minőségi javítását célozta, amit Moszkva ösztönzött. A Szovjetunió felbomlása után 1993 januárjában Borisz Jelcin orosz elnök indiai látogatása megerősítette a kapcsolatokat. A 2000-es évektől – ez már a putyini időszak – Oroszország igyekszik Kínát és Indiát egy háromoldalú együttműködésnek megnyerni, aminek eredményeként 2017-ben India csatlakozott a Sanghaji Együttműködési Szervezethez. Igaz, féltve őrzi stratégiai autonómiáját, így ez az „összeborulás” nem mindig zökkenőmentes, de alapvetően Újdelhi és Moszkva stratégiai partnernek tekintik egymást.
Atomhatalmak
A katonai együttműködés meggyőző számokkal támasztható alá. Az 1962-es határháborút követően India a fegyveres erők gyors fejlesztésébe kezdett. A haditechnikai import elsődleges forrása Szovjetunió volt. Az 1990-es évek közepére az indiai szárazföldi erők eszközállományának majdnem 70 százaléka, a légierőének 80 százaléka, míg a haditengerészetének 85 százaléka szovjet/orosz eredetű volt. A karbantartásra, utánpótlásra Jelcin orosz elnök látogatásakor ígéretet tett. India katonai célú nukleáris kutatásokba is belefogott. Egy 1967-ben született szovjet szakértői jelentés szerint, amennyiben India nukleáris fegyver előállítására szánná rá magát, azt 10–11 hónapon belül megtehetné. A kutatások elé a nemzetközi közösség sem gördített különösebb akadályt. Jó példája ennek az Állandó Magyar ENSZ Képviselet 1968-as memoranduma, amely szerint az elsődleges célkitűzés az NSZK atomfegyverhez jutásának megakadályozása, amely a harmadik világháború kirobbanásának veszélyét idézné fel. India és Pakisztán nukleáris fegyverkezése ezzel szemben valójában nem vezetne komoly nemzetközi feszültséghez – írták a dokumentumban. Ennek ellenére a Szovjetunió nem lelkesedett, de nem is akadályozta India első sikeres nukleáris robbantását, amely 1974 májusában volt. A Szovjetunió ugyanis a hidegháború végére Indiában az ország védelempolitikájának legfontosabb külső támaszát látta. A katonai együttműködések később is folytatódtak, az ezredforduló utáni évekre jelentős eredmények születtek a közös katonai fejlesztések tekintetében: a T-90S Bhishma harckocsi, a BrahMos rakéták, de a Vikramaditya repülőgép-hordozó anyahajó ékes példái ennek.
Gazdasági kapcsolatok
A katonai együttműködések kiemelkedő jellege mellett a két ország gazdasági kooperációja másodlagos státuszú. A Szovjetunió összeomlását követően az egykori keleti blokk országai gyorsan leértékelődtek az indiai gazdasági kapcsolatrendszeren belül. 1991-ben India gazdasági reformokat indított és a feltörekvő gazdaságok között az első helyre ugrott. 2003-ig a GDP összértéke megduplázódik, napjainkra ez az arány már négyszeres, az export termékkínálata jelentősen kiszélesedett, India tehát egy összetett gazdaság képét nyújtja. Így pedig már nem szorul rá az orosz gazdasági relációra. 2019–2020-ban az indai export nagyjából 1 százaléka ment Oroszországba, Ukrajnába 0,2 százalék. Az import 1,6 százaléka jött Oroszországból, a legnagyobb tételek: kőszén, nyersolaj, gyémánt, növényi olajok, ásványi nyersanyagok és kémiai alapanyagok, hajók. India Oroszországba döntően gyógyszereket, híradástechnikai eszközöket, teát és járműalkatrészeket exportált. Ukrajnába főként ugyanezeket szállította, míg importjának több mint 70 százaléka növényi olaj, 10 százaléka nitrogénezett műtrágya voltak. Az oroszokkal folytatott kétoldalú kereskedelem összértéke a 2020–2021-es 8,1 milliárd dollárról 2021–2022-re 11,9 milliárd dollárra nőtt. Kisebb mértékben bár, de az Ukrajnával folytatott kereskedelem is növekedett. Ezek alapján egyikük sem volt ott India 20 legfontosabb külkereskedelmi partnere között.
Idén októberre azonban Oroszország a hetedik helyre jött fel az ország külkereskedelmi partnereinek rangsorában a kétoldalú kereskedelem értéke alapján. A kőolaj esetében hatszoros, a kőszén esetében négyszeres a növekedés. Azonban India mindig is erkölcsi tekintélyként és – a világ egyik legrégebbi kultúrájának okán – az emberiség fejlődésének letéteményeseként aposztrofálta magát, így pedig az időközben kitört háború fényében az indiai diplomáciának nem könnyű megmagyarázni ezt a szoros együttműködést – jelezte Háda Béla, aki magyarázatként ide idézte Subrahmanyam Jaishankar indiai külügyminiszter szavait, amely szerint: „Erkölcsi kötelességem biztosítani a legjobb üzletet.” Mindezek ellenére az ország legnagyobb külkereskedelmi partnere továbbra is az Egyesült Államok, a számok fényében: 55,5 milliárd dollár az év első 5 hónapjában. India mind a termékek, mind a szolgáltatások tekintetében aktívumot realizál az amerikai kereskedelmén, amit meg akar őrizni.
Különleges hatalmi centrum
„Nemcsak a nemzeti becsület, de a nemzeti érdek is megköveteli, hogy döntéseinket belső és nemzetközi ügyekben ne terhelje semmilyen külső diktátum” – Indira Gandhi 1970-ben elmondott szavai ma is érvényesek, ha India hatalmi identitását és geopolitikai szemléletét vizsgáljuk. Az ázsiai ország ugyanis függetlenné válásától kezdve különleges hatalmi centrumként tekint magára, az 1990-es évek végétől korlátozott globális hatalmi ambíciói is voltak, a 2000-es évek közepétől pedig stratégiai együttműködésre lépett az Egyesült Államokkal. Utóbbival ugyanis közös érdekei vannak a terrorszervezetek visszaszorítása, Afganisztán politikai vonalvezetésének megváltoztatása, és nem mellesleg Kína hatalmi építkezésének korlátozása okán. Ezzel párhuzamosan az Indiai-óceán térsége felértékelődött, ahol Amerika komoly tényező, Oroszország viszont nem.
A közös érdekek kapcsán egyébként Washingtonban hallgatólagosan elfogadták, hogy Indiát különleges érdekek fűzik orosz és iráni kapcsolataihoz. Ugyanakkor – Háda Béla megfogalmazása szerint – mégis borítékolható volt: ha ellenséges viszony alakul ki az Egyesült Államok és Oroszország között, India nyomás alá kerül. Kína kordában tartása és Újdelhi nagyhatalmi szerepének Indiai-óceánon történő megőrzése miatt fontos az Egyesült Államok barátságának megőrzése. Ugyanakkor India a 2004-es cunami után létrehozott szervezet, a QUAD, azaz a Négyoldalú Biztonsági Párbeszéd másik két tagjával, Ausztráliával és Japánnal is mélyíti biztonságpolitikai együttműködését. Csakhogy jelenleg ők is oroszellenes álláspontot foglalnak el – érzékeltette az indiai diplomáciára eső nyomás sarokpontjait a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet kutatója, aki szólt az orosz–ukrán háborúra adott indiai reakciókról is. India elitje nem adta jelét, hogy számított volna a nyílt fegyveres konfrontáció kitörésére, amire a Nyugat egyébként figyelmeztetett, de Indiában hagyományosan nagyon gyanakvók a nyugati közlésekkel szemben. Elszámították magukat, amit jól jelez, hogy az orosz műveletek megindulásának időpontjában nagyjából 20 ezer indiai állampolgár tartózkodott Ukrajna területén. Nagy többségüket a Ganga-művelet keretében evakuálják a közép-európai országok, köztük Magyarország segítségével. A háború megindulása után az indiai diplomácia kifejezte nemtetszését, de ezt nem konfrontatív módon, a tartózkodás nézetük szerint nem azonos a támogatással.
A bucsai vérengzés áprilisi nyilvánosságra kerülése után T. S. Tirumurti, India ENSZ nagykövete úgy fogalmazott: „Egyértelműen elítéljük ezeket a gyilkosságokat és támogatjuk a független vizsgálatra irányuló felhívást.” A kormány álláspontja viszont továbbra is az, hogy a párbeszéd fórumait fenn kell tartani az elkerülhetetlen diplomáciai megoldás érdekében. India folyamatosan tartózkodik a nemzetközi fórumokon az Oroszország elítélését/elszigetelését célzó kezdeményezésektől. A kierőszakolt területi változásokat ugyanakkor hivatalosan nem ismerte el. India gazdasága a háború ellenére relatíve stabil, ami komoly eredmény számukra. Az ország törekvése, hogy továbbra is kihasználja az aránylag olcsó energiahordozó-beszerzési lehetőségeket, ezzel párhuzamosan azonban igyekszik elkerülni a nyugati kapcsolatainak sérülését.
Az átlag indiai számára a háború ténye és eseményei önmagukban nem igazán érdekesek. A diplomáciában azonban zavaró a nyomásgyakorlás és az indiai külpolitika morális tartalmának megkérdőjeleződése is, magyarán India Oroszországgal kapcsolatos politikája hitelességi problémákat vet fel. Milyen jövő vár Oroszországra az indiai érdekek szempontjából? Tudja-e majd tovább vállalni a hadiipari együttműködést? Egyáltalán meddig kell majd az orosz fegyver? Az orosz hatalmi képességek csökkenésével és a kínai támogatás felértékelődésével Moszkva hajlandó lesz-e India mellé állni a vitás kérdésekben? – sorolta a jövő, India számára fontos kérdéseit Háda Béla, aki szerint az ország számára a multipoláris világ a kívánatos jövő, amiben Oroszországnak az egyik pólusnak kellene lennie.
A Ludovika Szabadegyetem előadása az alábbi videóban megtekinthető
A Ludovika Szabadegyetem következő előadásában november 22-én, 18 órától Mártonffy Balázs, az NKE Amerika Kutatóintézetének vezetője az Egyesült Államok orosz–ukrán háborúhoz való viszonyáról beszél majd. A helyszín: Oktatási Központ, II. előadó.
Videó: Pálfalvi Zoltán
A nyitóképen az indiai parlament épülete látható Újdelhiben.
