Hogyan hat a klímaváltozás a főváros életére és gazdaságára? Ez volt a központi kérdés azon az online beszélgetésen, melyet november 8-án folytatott Kutasi Gábor, az NKE EJKK Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézének vezetője vendégével, Érfalvy Áronnal, a Belváros-Lipótváros Vagyonkezelő Zrt. (BVL) fejlesztési igazgatójával.
Amint arra az V. kerület fejlesztési igazgatója a beszélgetés során többször is rámutatott, a fő feladat nem annyira a városok élhetőségének a megőrzése, mint inkább annak megteremtése. Ennek során egy, a hosszú évszázadok emberi tevékenysége nyomán előállt „adósságot” kell rendezni, hogy az ne maradjon a következő nemzedékekre. Ezen adósságrendezés során pedig a cél olyan fenntartható megoldások keresése, amelyek lehetőleg nem hoznak létre újabb problémákat.
Csapdák a fenntartható működés útján
A számos gyakorlati példa között említette a Bástya park projektet, amely jól szemlélteti azokat a kihívásokat, amelyekkel a fővárosnak szembe kell néznie a hasonló belvárosi munkálatok során. A parkosítás során ebben az esetben sem elsősorban a zöldfelület helyreállításáról beszélhetünk, hiszen annak az alapját biztosító, mindössze 20-25 cm vastag termőréteg a törmelék felett helyezkedik el, így az elsődleges feladatot ennek a törmeléknek az eltávolítása jelenti, ami alkalmanként több ezer köbméter megmozgatásával, elszállításával jár. Emellett az ilyen helyszíneken a talajban rengeteg az elhagyott vezeték, a különböző rétegekben különböző időszakokból származó sírok, illetve olykor világháborús bombák is találhatók. Kiemelte, hogy a fenntartható, élhető városi környezet megvalósítása komplex élettér-helyreállítással jár, aminek része a talajkultúra, a szénkörforgás és vízkörforgás helyreállítása is.
A beszélgetés során szó esett az úgynevezett ökológiai csapdák elkerüléséről is, amelyeket gyakran egy-egy korábbi probléma megoldása vagy az előre nem látott körülmények okoznak. A BLV fejlesztési igazgatója példaként említette, amikor a fővárosban a virágok öntözése vagy éppen a komposztálandó nyesedék elszállítása fosszilis üzemanyagokat használó gépjárművekkel történik, de a parkosítási projektek során elszállítandó törmelék – tehát tulajdonképpen a zöldítés – is ilyen járművekkel történik. Az efféle csapdák elkerülésére a lehetséges helyszíni megoldások előnyben részesítését javasolta, mint amilyen például az eső- és talajvíz hasznosítása a fővárosi növények öntözésére.
Mindezek mellett elmondta: a városok jelenleg nem tudnak teljes mértékben önellátóan és fenntarthatóan működni. Amint fogalmazott: „Ahol az ember megjelenik, nagyon hamar válik nem fenntarthatóvá az erőforrások felhasználása.”
Energiatermelés és –felhasználás
A szakember hozzátette, hogy mérvadó számítások szerint a városok az egy négyzetméterre eső energiafelhasználásukat összességében nem képesek egy négyzetméteren előállítani. Egyes létesítmények, épületek esetében ez megoldható, de a város átlagában nem, így azt valahonnan mindig importálni kell a környezetéből. A főváros kevéssé kihasznált lehetőségei között említette a terület geotermikus adottságait, amely a jövőben akár nagyobb szerepet is betölthet az energiatermelésben az energiaárak függvényében. Példaként hozta fel az energiaellátás kihívásaira a 2021-ben átadott V.30 Belvárosi Sportközpontot, amelynek a tetejét teljes egészében az elérhető legjobb hatásfokú napelemek borítják, ám ez mindössze az épület részleges – „fél szint és a liftek” – áramellátását fedezi. A sportközpont ugyanakkor talajhőt is hasznosít, ám ehhez a kis mélységben elérhető 28-30 fokos víz nem lett volna elég. A mélyebbre fúrva elért 60 fok körüli termálvíz viszont már komolyan hozzájárul a központ energiaellátásához.
Ennek kapcsán is emlékezetett ugyanakkor arra, hogy jól kell megtervezni a természeti erőforrásokkal való együttműködést. Mivel a termálvíz is véges erőforrás, annyit kell kivenni belőle, amennyi visszapótlódik. Bár a termál kutak esetében a vizek visszatáplálására kerül sor, ez egy kicsit hűti a vízbázist, tehát itt is alapos tervezésre van szükség a csapdák elkerülésére.
Kék és zöld
Szóba került a zöld átállás, amelynek az egyik lényegi eleme az, hogy úgy lesz élhetőbb a környezetünk, ha többe kerül a fogyasztásunk, legyen szó akár a hagyományosnál drágább elektromos autókról, az ökológiai lábnyom megadóztatásáról vagy egyéb megoldásokról. Ettől továbblépve említette Érfalvy Áron a kék átállás koncepcióját, ahol már nagyobb hangsúlyt kap az erőforrások rendszerszintű fenntarthatósága, a minden fizikai termék, minden beruházás teljes élettartamának a megtervezése, figyelembe véve többek között a rekultiváció költségeit is.
A kék átállást a fővárosi közterületi projektekre vonatkoztatva kívánatosnak nevezte azt, hogy azok lehetőleg olyan funkciókkal kerüljenek kialakításra, amelyek kitermelik az adott közterület fenntartásának költségeit, például az öntözés díját, illetve az időszakos rekultiváció költségét.
Mi a teendő?
A városfejlesztési szakember összegzésként hat irányelvet fogalmazott meg a klímaváltozás negatív hatásainak a csökkentésére, valamint az élhető városi – és nem csak városi – környezet fenntartására. Ezek közül első helyen említette a területfoglalás csökkentését, a lakosok koncentráltabb elhelyezkedését a kisebb környezeti terhelés érdekében. Ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy a fővárosban is zajlik az ilyen „városközpontok” kialakulása. Szükségesnek nevezte továbbá a környezet „visszavadítását”; a természeti körforgások helyreállítását; a technológiáknak csak a lehető legszükségesebb alkalmazását, ahol nincs más megoldás; a környezeti egyensúlyra való törekvést; valamint az ökológiai csapdahelyzetek korábban már említett elkerülését, hogy ne is legyen szükség a megoldásukra.
Végül a háborús hatásokkal kapcsolatos kérdésre válaszolva kifejtette, hogy az mindenképpen új tényezőket adott hozzá az egyenlethez. Bár a gazdasági helyzetre gyakorolt hatásával megakasztja az átálláshoz szükséges nagyobb léptékű projektek finanszírozását, ugyanakkor felerősítheti az eddigi válságtüneteket a klímaváltozásban, illetve a korábbiaknál sokkal élesebben ráirányítja a figyelmet a véges erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás kérdéseire. Ennek a megvalósulásához azonban kiemelt jelentőségűnek nevezte az egyén szintjén megvalósuló, idővel társadalmi szinten összeadódó szemléletváltást.
Nyitókép: : ied.eu
