„Ördöggel nem cimborálunk, még jó ügy érdekében sem” – hangsúlyozta Görföl Tibor római katolikus teológus, az NKE EJKK VTKI „Keresztény bölcsesség a politikában” című rendezvényén.
Az elmúlt években a magyar közbeszéd egyik fókuszpontjába a kereszténység került. Egyre több szó esik Magyarország és Európa keresztény gyökereiről, a kereszténység történeti és kulturális szerepéről, valamint a zsidó-keresztény kultúra értékrendjének fontosságáról, ráadásul a legmagasabb politikai szintekről hangzanak el visszatérően olyan fogalmak, mint a kereszténydemokrácia vagy a keresztény szabadság. Ez értelemszerűen magával hordozza a kereszténységgel kapcsolatos közéleti diskurzus felerősödését. Ugyanakkor még akár a laikusokat is könnyen elfoghatja az az érzés, hogy az egész kérdéskörnek, és azon belül is a politika és a kereszténység viszonyának mélyebb dimenzióit a közélet – természetszerűleg – nem tudja tárgyalni.
Emellett számtalan alkalommal észlelhető, hogy a politikusok és a politikával foglalkozók nem értik a vallási kérdéseket, a hitvallók pedig nem értik a politika természetét; ritka, ha valaki mindkettőt, illetve az egymásra gyakorolt hatásukat is átlátja. Leginkább e megfontolásokból született meg az NKE EJKK Vallás és Társadalom Kutatóintézeten belül a „Keresztény bölcsesség a politikában” című eseménysorozat ötlete. A beszélgetések során olyan elismert teológusokat, illetve egyházi vezetőket hívunk el, akik kellőképpen rálátnak elméleti és gyakorlati politikai kérdésekre. A sorozat második alkalmán, 2022. szeptember 22-én, Görföl Tibor római katolikus teológus, a Pécsi Tudományegyetem docense, a Vigilia folyóirat főszerkesztője osztotta meg gondolatait.
Doktriner, mégis színes világ?
A Katolikus Egyházzal és a katolikusokkal szemben is bevett közhely, hogy „doktrína-imádók”: nem számítanak az észérvek, csak a Tanítás; az egész világ fekete és fehér. Görföl Tibor – „A katolikusok politikai otthontalansága – Panoráma szűk keretek között” című – előadása azt bizonyította, hogy e széles körben vallott meglátás hamis. Erik Peterson A monoteizmus mint politikai probléma vagy Johann Baptist Metz Új politikai teológia című írásai – még ha támaszkodnak is a kinyilatkoztatásra és egyházi tanításokra – komoly észérveket használnak fel politikai és társadalmi kérdések megértésének és megoldásának tekintetében. Az evangélikus hitről katolikussá áttérő ókortudós Peterson amellett érvel, hogy a monoteizmusok tekintetében könnyű az „egy Isten” – „egy császár” analógia alapján meghatározni a politikai berendezkedést, ugyanakkor a „keresztény monoteizmusban” a Szentháromság megjelenésével ez megszűnik, és politikai szinten nincs olyan rendszer, amely ennek egyértelműen megfeleltethető. Ehhez a gondolathoz tartozik a protestáns Karl Barth tevékeny hozzájárulásával készülő 1934-es barmeni nyilatkozat is, amely kijelenti, hogy Isten tekintélyét nem lehet földi instanciákra vonatkoztatni.
Hogyan lehet mégis katolikusként a politikai kérdések tekintetében iránytűt találni? Az egyik elvontabb – ugyanakkor teológiai értelemben rendkívül mély – megoldás Metz munkája, aki az igazságosság képviseletéhez azt tartotta szükségesnek, hogy a történelem során szenvedők szenvedésének emlékére emlékezzünk. Jézus és az emberek között a szenvedők szövetsége alakul ki, s ennek tudata kell hogy irányítsa a történelmet. Ezzel szemben vagy emellett, elsőre pragmatikusabbnak tűnik a kortárs Robert McElroy bíboros megközelítése, aki amellett érvel, hogy az amerikai politikában a két nagy párt közelébe se kerül annak, hogy hitelesen képviselje a keresztény értékeket. Míg a republikánusok néhány sarkos kérdésben, pl. az abortusz, az eutanázia és a hagyományos családmodell tekintetében képviselik a hagyományos egyházi tanítást, addig a demokraták sokszor előrébb járnak az elfogadás, a klímaváltozás elleni fellépés, a szegények megsegítésének és ez által a társadalmi igazságosság elérésének ügyében. Mivel nincs tökéletes illeszkedés, ezért ügyek mellett lehet és kell is kiállni, nem pedig pártok vagy politikai táborok mellett – értelmezte a bíboros álláspontját Görföl Tibor – megjegyezve, hogy bár kissé egyszerű ez a megközelítés, ugyanakkor rendkívül rokonszenves is.
Az előadó a katolikus tanítás és politikai képviselet színességére többek között az ortodox politikai teológia teoretikus kérdéseit, az Oroszországban problémaként megjelenő „katolikus némaság” jelenségét, valamint a Bolsonaro-kormányzattal szemben harcosan kritikus hangot megütő brazil püspökök állásfoglalását emelte ki. Emellett figyelembe ajánlotta Charles Taylort és az ő közreműködésével íródott Degenerations of Democracy című könyvet is. A könyv szerint a demokrácia elkorcsosulásának szomorú jelenségei közé tartozik a polgári hatékonyság csökkenése (és az ezzel együtt a választók infantilizálása, valamint a következmények nélküli politika kialakulása), bizonyos rétegek politikai döntéshozatalból való kizárása, valamint a politika polarizációja, a barát-ellenség viszonyok kialakulása és megerősödése.
„Adjanak nekem 350 millió keresztényt, és egész nap a Földközi-tengeren leszek”
Az előadás után a beszélgetés moderátora, Jancsó András, az NKE EJKK VTKI tudományos segédmunkatársa, valamint a közönség tett fel kérdéseket. A kérdésekre válaszolva Görföl Tibor kiemelte, hogy a keresztényeknek a politikát nem lehet negligálni, ugyanakkor fontos lenne a szexualitással kapcsolatos – amúgy fontos – kérdések (abortusz, homoszexualitás, házasság) mellett más ügyekkel is foglalkozni; ennél azért tágabb társadalmi spektrummal rendelkeznek a keresztények is. Továbbá hangsúlyozta, hogy bár létezik keresztény kultúra, az hanyatlásnak indul, amint a keresztény hit gyengül, röviden: keresztény hit nélküli keresztény kultúra nincs.
A konkrét politikai ügyekre vonatkozó kérdésekre – leginkább a helyzetek komplexitása miatt – mindig nehéz egyértelmű választ adni, általános szabályt pedig szinte lehetetlen. Ezek közé tartoznak az önellátásra képtelen magyarországi egyházak támogatásához kapcsolódó dilemmák, a keresztény politikusokban felmerülő kérdések (pl. a vasárnapi boltzárral kapcsolatban), vagy a bevándorlás okozta etikai és társadalmi aggályok. Görföl Tibor alcímben olvasható megjegyzése pont az utóbbi probléma egy mélyebb értelmére mutatott rá: az európai kultúra nem a muszlim bevándorlás miatt gyenge vagy amiatt fog összeomlani; ha lenne 350 millió hitvalló európai keresztény, akkor bárki jöhetne, a kultúra értékei ugyanúgy tovább élnének. A lehetséges lezáró kérdések feltehetők így is: a katolikusok tényleg teljesen politikai otthontalanok, illetve, tényleg nincs konkrét politikai ügyekre általános szabály? Egyrészt pont az előadás mutatott rá, hogy milyen gazdag forrásokból táplálkozhatnak a katolikusok a politikai kérdésekre adható teoretikus és gyakorlati válaszok keresése során. Konkrét politikai ügyekre pedig – az előadás alapján – egy általános szabály legalább van: „Ördöggel nem cimborálunk, még jó ügy érdekében sem.”
Az előadássorozat első alkalmán Prőhle Gergely, az NKE Stratégiai Tanulmányok Intézetének igazgatója, valamint a Magyar Evangélikus Egyház Országos felügyelője osztotta meg evangélikus alapokon kialakított értelmezését. A 2022. október 6-án 18:00-kor kezdődő harmadik eseményen Gér Andrást, a Magyarországi Református Egyház zsinati tanácsosát hallhatjuk majd. A szervezők sok szeretettel várják a kedves érdeklődőket az eseményre, amelyre az alábbi linken lehet regisztrálni.
