Legitimisták és szabad királyválasztók a két világháború közötti Magyarországon címmel rendezett konferenciát június 15-én az NKE Molnár Tamás Kutatóintézet az egyetem Zrínyi termében.
Pető Zoltán, az intézet tudományos munkatársának megnyitója után Filep Tamás Gusztáv művelődéstörténész, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének kutatója Apponyi György publicisztikájáról tartott előadást.
Ebben elsőként a politikus-újságíró pályáját rajzolta meg. Elhangzott: Apponyi Albert (a 1920-as párizsi békekonferencián a magyar delegáció vezetője) fia jogot tanult, majd az első világháborúban a román és az olasz hadszíntéren hadnagyként szolgált, ezt követően a nemzeti hadsereg összekötő tisztje lett az angol katonai missziónál. A két háború közt belépett a Nemzeti Szabadelvű Pártba, és az ellenzéki pártok listavezetőjeként országgyűlési képviselő lett. Legitimista, németellenes politikusként támadta Gömbös Gyula politikáját, a polgári jogegyenlőség híve volt. Egy, a negyvenes években megjelent közéleti almanach kiemelte róla, hogy a kisiparosok, kisemberek érdekeit „felszínen tartja”. A Gestapo ’44-ben letartóztatta és a mauthauseni koncentrációs táborba vitték. Kiszabadult ugyan, de már nem tért vissza Magyarországra. Filep Tamás Gusztáv az életúttal kapcsolatban kiemelte: Apponyi György olyan eszmerendszert képviselt, amelynek fő eleme a legitimizmus és liberalizmus, alapja pedig a katolikus világnézet. Beszédeiben, írásaiban a vallásszabadság, a jogegyenlőség és a szociális haladás ügyeit képviselte, felszólalva a német és szovjet totalitárius rendszerek ellen.
Elemi érdek
A következő előadásban Klestenitz Tibor történész, a Honvédelmi Jogi és Igazgatási Tanszék tudományos munkatársa Bangha Béla munkásságának főbb elemeit ismertette. A jezsuita szerzetes nevéhez elsősorban a hazai katolikus sajtó megszervezése fűződik. Ő alapította meg a Központi Sajtóvállalatot és a Magyar Kultúra folyóiratot, a katolikus és protestáns összefogást hirdette. Pályája első felében még Pázmány Péterhez és Tormay Cécile-hez hasonlították; a keresztény társadalom öntudatra ébredését tűzte céljául. Vallotta: hazánk elemi érdeke a monarchia fenntartása, a nagyhatalmakkal szemben csak ez az államforma garantálhatja biztonságunkat. Úgy látta, hogy a „királyság vagy köztársaság” dilemma nem létezik, mert a történelmi tradíciók és a néplélek egyaránt a királyság intézményét támogatja, a király pedig a pártok felett áll. Az arisztokrácia jogainak védelmében is szót emelt, ám e réteg felelősségre ébredését is fontosnak tartotta. A Tanácsköztársaság után külföldre menekült.
Később visszatért, majd szakított az általános kereszténység eszméjével, lapjai a legitimista és katolikus vonalat képviselték. Álláspontjának módosításáért sokan gúnyolták, Tormay Cécile a fordulat után egyenesen bojkottot hirdet a Sajtóvállalat termékei ellen.
Összességében – hangsúlyozta a történész – Bangha nemcsak a keresztény nemzeti kurzus, de a legitimizmus fontos hazai képviselője is volt, aki rendi képzése során nemzetközi tájékozottságra tett szert, és nagyra értékelte a monarchia adta előnyeket. Kiállt a királyság mellett még akkor is, amikor ezért személyes népszerűségét is fel kellett áldoznia.
A Szent Korona eszméje
Soós Viktor Attila, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága egyháztörténésze ezt követően Mindszenty József legitimizmusának főbb elemeit ismertette. Elmondta: a bíboros perében a legfőbb vád épp legitimizmusa miatt érte. Azt, hogy ennek érdekében a Horthy-rendszerrel is szembement, jellemzően kimaradt a róla szóló elemzésekből.
A már 27 évesen Zalaegerszeg plébánosává avanzsált pap közel negyedszázadon át állt a város egyházi szervezete élén. Kezdetben üdvözölte a Károlyi-időszakot, a szabadság-egyenlőség-testvériség hármasát, ám amikor a kormány vallásellenes törvényeket hozott, szembekerült vele. Ezt követően a keresztényszocialista kisgazdák mögé állt, az egyház és állam szétválasztását ellenezte. A Tanácsköztársaság alatt szülőfalujában rendőfelügyelet alatt állt. Horthyt először pozitívan ítélte meg, ez később – éppen legitimizmusa miatt – változott. A német és a szovjet berendezkedést egyaránt elutasította. Hosszú és kegyetlen börtönéveit követően 1971-ben elhagyta az országot. Haláláig a királyság értékeit és a Szent Korona eszméjét védte. Mindent elkövetett azért, hogy az akkor az Egyesült Államokban lévő korona ne kerüljön se a szovjetek, se a magyar bolsevikok kezére.
A bíboros legitimizmusa az ezeréves magyar királyság kontextusában értelmezendő, ám a ’45 utáni kommunista propaganda ezt kiforgatta – hangzott el.
A konferencia második részében Závodszky Géza történész Pethő Sándor munkásságáról, Pető Zoltán eszmetörténész pedig A királypárti gondolkodás érvei a két világháború között címmel tartott előadást.
