A fenti címmel tartott közös, nemzetközi gazdasági konferenciát a Magyar Államkincstár, a Magyar Közgazdasági Társaság Államháztartási Osztálya és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) május 19-én, csütörtökön az online térben.
A konferencia résztvevőit Deli Gergely, az NKE rektora, majd Bugár Csaba, a Magyar Államkincstár elnöke köszöntötte. Deli Gergely kiemelte, egyetemünk együttműködése az államkincstárral hidat épít a közhivatalok és az akadémiai világ között. Természetesen a konferencia témáját, ahogy az elmúlt években szinte mindent, felülírta a COVID megjelenése. A kezdetben egészségügyinek tűnő krízisből gazdasági válság nőtt ki, amely végül az egész világot megrázta. Maga a vírus még mindig velünk van, ráadásul az orosz–ukrán háború további megrázkódtatásokat okoz. Éppen ezért, a járvány második éve után érdemes lehet nemzetközi szakértők segítségével levonni a tapasztalatokat, hiszen ezek a megállapítások akár befolyásolhatják is az országok válságkezelését.
Bugár Csaba azt hangsúlyozta, az együttműködés valóban széles az egyetem és az államkincstár között, amely bőven túlmutat a mai konferencia megszervezésén. Mint mondta, azért is büszke kollégáira, hogy a COVID ellenére az államkincstár megkezdhette szolgáltatásainak digitális megújítását. Az ügyfelek az új rendszer által immáron a hazai banki elvárásoknak megfelelő versenyképes szolgáltatási szinten és kondíciókkal tudják pénzforgalmukat intézni. Bugár Csaba kifejezte azon reményét is, hogy jövőre végre már személyesen is részt vehetünk egy hasonló gazdasági konferencián.
Gyorsabb talpra állás várható
A szekciók tanácskozását Kutasi Gábor, az NKE Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének vezetője elnökölte. A konferencia vitaindító előadását Balogh László, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára tartotta „Az államháztartás koncepcionális újragondolása egy világjárvány után” címmel. Kiemelte, 2020 elejéig Magyarország gazdasági mutatói minden tekintetben jelentősen javultak, hazánk GPD-je elérte az EU-átlag 72,8%-át. Több mint 4,5 millió embernek volt munkája, az államadósság pedig csökkent. Éppen ezért egy stabil, kiszámítható gazdasági környezetben számíthattunk a dinamikus növekedésre. A COVID megjelenése egy való életből érkezett éles válasz volt arra, mennyire pontosak a válságkezelésre kidolgozott stressztesztjeink.
A kormány a COVID elején a munkahelyek és foglalkoztatók megóvására, illetőleg a családok támogatására koncentrált. Az elsődleges cél az volt, hogy a gazdaság, amennyire csak lehet, tovább működjék. Ekkor még senki nem tudta, a járvány milyen hosszan tart, meddig kell lezárni az országot és mikor érkezik ellenszer a járványra. A munkahelyek védelmére és a vállalkozások támogatására a kormány adócsökkentésekkel, közvetlen támogatásokkal és alacsony kamatú vagy épp nem visszafizetendő kölcsönökkel reagált. Fontos volt ugyanis, hogy a cégek felkészülhessenek a COVID utáni újraindulásra. Egyes szektorok – turizmus, egészségügy, mezőgazdaság, logisztika és közlekedés például – különleges támogatást kaptak, hogy ne omoljanak össze. Hogy a fogyasztás is a korábbi szinten tartható legyen, a családok támogatására is gondolt a kormány. Ilyen intézkedés volt a 25 éven aluliak adómentessége, az adóvisszatérítés a családoknak, a nyugdíjemelés, illetve a 13. havi nyugdíj visszaépítése.
A pénzügyi támogatások szinergiája jó esélyt adott arra, hogy Magyarország hamar talpra álljon. A GPD ismét 2,5-szer gyorsabban nőtt, mint az EU-átlag, a beruházási ráta pedig a GDP 27,1%-a volt, amellyel második helyen álltunk az EU-ban. Azaz a vakcinák utáni időszakban, 2021 végére Magyarország visszatért a stabil és kiszámítható növekedés útjára, ami a sikeres válságkezelés jele. A februárban kitört háború, illetve az ellátási láncokban tapasztalható problémák azonban újra kivételes nyomást fejtettek ki a gazdaságra. Magyarország az energiahordozóknak való kitettsége elindított egy második válsághullámot, amely új kihívást jelent a kormánynak. Ennek fő összetevője az energiaárak növekedése és az ebből is következő, minden szektort elérő magas infláció. Balogh László ennek ellenére mégis gyorsabb gazdasági talpra állást jósol, mint a 2008-as világválság után.
USA: a GDP 100%-a az adósság
Cleopatra Charles, az egyesült államokbeli Newarkban található Rutgers University kutatója „A Covid–19-re adott költségvetési politikai válasz az USA-ban” címmel adott elő. Elmondta, az USA – eltérően az európai országoktól, ahol inkább a munkáltatókat támogatták – közvetlen pénztámogatást adott a háztartásoknak. Így szinte valamennyi család kapott valamilyen közvetett vagy közvetlen pénzügyi támogatást a kormánytól, amely legalább 150 milliárd dollárt költött közvetlenül a háztartásokra. Ettől az a fura helyzet állt elő, hogy a munkanélküli programban részt vevők többet kerestek, mintha valóban munkába álltak volna. A szövetségi kormány emellett 629 milliárd dollárt költött az egészségügyre. Ennek része volt a közvetlen támogatás a vakcinát kifejlesztő magáncégeknek, de része az ingyenes, házhoz kérhető vírusteszt az állampolgároknak, majd a későbbi ingyenes vakcina. A kormány 870 milliárd dollárt költött egy egyszeri pénzügyi stimulus eljuttatására az amerikaiaknak, amely révén a gyerekes házaspárok akár 1400 dollárt is kaphattak. Mindösszesen 808 milliárdot költött a kormány a németországihoz hasonló Kurzarbeitre, ami azonban nehezen jutott el a valódi rászorulókhoz. Cleopatra Charles számos visszaélést is említett ezekben a programokban, amikor például hamis identitással vették fel csalók a stimulust, vagy az ingyenes kölcsönöket a cég becsődöltetésével Ferrarikra és Teslákra költötték.
Emellett a szövetségi kormány 363 milliárd dollárt fizetett ki az államoknak és a városoknak. Ezek bevételei ugyanis radikálisan csökkentek, a kiadásuk viszont jelentősen megnövekedett a pandémia miatt. Mindezek hatására háromszorosára nőtt 2019-hez képest a szövetségi kormány így is hatalmas adóssága, amely ma már eléri a GPD 100%-át. Így egyre több szakértő azt hangsúlyozza, hogy az USA kormányának muszáj visszatérnie egy hosszú távon is fenntartható fiskális pályára.
Ausztria: több transzparenciát!
Johann Seiwald, az osztrák szövetségi parlament költségvetési hivatalának munkatársa és Tobias Polzer, a Bécsi Közgazdaságtudományi Egyetem (WU) oktatója az osztrák COVID-19 költségvetési sürgősségi intézkedésekről és az államháztartás irányítási rendszerének átalakítási lehetőségeiről szóltak. Elhangzott, 2019 vége az osztrák gazdaságot igen jó helyzetben találta. A költségvetés 1,6%-os gazdasági növekedés mellett csökkenő államadóssággal, illetve a II. világháború óta először 2,2%-os plusszal zárt. 2020 márciusában Ausztriát azonban nagyon megrázta a COVID. A lezárások és a járvány hatásai nyárra körvonalazódtak pontosan: a gazdasági növekedés megállt, a munkanélküliség nőni kezdett, a költségvetés adóssága, így az államadósság is nőni kezdett. A 2020 januárjában felállt új kormány szinte azonnal egy 4 milliárd eurós gazdasági csomagot jelentett be. Áprilisban már 38 milliárdos csomagnál tartottak – továbbra is szinte csak a bejelentés szintjén. Júliusban már 50 milliárd eurónál tartott a kormányzati intézkedések tervezett költsége. A kormányzat sokkal többet szerepelt sajtótájékoztatókon, mint cselekedett, ezért az intézkedések szétszóródtak, fragmentáltak maradtak. Gyakran elmaradtak a hatástanulmányok, a határidők, a pontos felelősök. Éppen ezért jelent meg a politikai akarat, hogy 2021–24 között mérjék fel pontosan az intézkedések hatását a gazdaságra és a háztartásokra.
Ausztriát egy nem tipikus költségvetési évben érte a járvány – azt ugyanis a 2020 elején felállt új kormánynak kellett volna elkészítenie. Az átmeneti költségvetésben nem álltak rendelkezésre források a válságkezelésre. Vita volt arról is, mennyire szükséges a költségvetést újraírni a folyamatosan változó intézkedések tükrében. Végül abban egyeztek meg, hogy havonta be kell számolnia a pénzügyminisztériumnak a COVID-költségekről. Az elmúlt évek kormányzati intézkedéseit, ezek költségét, illetve fontosságát bár nem érte fundamentális kritika, ugyanakkor a közélet figyelme a még több transzparencia elérésére fókuszált.
Közép-Európa: a fiskális eszközök újrafelfedezése
A délelőtti szekció végén Camelia Turcu, az Orléans-i Egyetem Közgazdasági Laboratóriumának (LÉO) professzora „A járvány mint a közép-európai gazdaságok költségvetési kihívása” címmel szólt a résztvevőkhöz. Kiemelte, a monetáris eszközök korlátossága miatt már a 2008-as válságból való kiemelkedés során a gazdasági véleményvezérek újra felfedezték a fiskális eszközöket. Az EU által elvárt szigorú fiskális politikának például egyik jellegzetes terméke lett a bankadó, amelyet Magyarország mellett Lettország, Románia, Szlovákia és Szlovénia is bevezetett. A bankadó léte szinte azonnal jelentősen csökkentette a bankok behajthatatlan „rossz” adósságát. Camelia Turcu hangsúlyozta, Közép-Európa több országát megkülönbözeti az Európai Uniótól az, hogy nem részei az eurozónának, illetve évtizedekig szovjet befolyás alatt éltek. Éppen ezért volt számára izgalmas megvizsgálni, hogyan reagált a régió a gazdasági válságokra az újonnan felfedezett fiskális eszközök felhasználásával.
Az angol nyelvű rendezvényen a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatói, kutatói közül Gallasz Andrea, Nyikos Györgyi és Marton Ádám is beszélt a magyar államháztartást érintő gazdasági kérdésekről.
