Hol tart az EU és a NATO közti együttműködés? Melyek a további irányok? Hogyan fest a magyar védelempolitika európai kontextusban? Ilyen és hasonló kérdésekről cseréltek eszmét hazai és külföldi kutatók.
Stratégiai Iránytű és a polgárok címmel rendezett konferenciát a European Citizens Association és az NKE a Tématerületi Kiválósági Program 2021 (TKP2021-NVA-16), a Külügyi és Külgazdasági Intézet, a Nemzetközi és Európai Szakkollégium és a Puskás Tivadar Műszaki Szakkollégium közreműködésével április 13-án.
Az angol nyelvű, hibrid formában megvalósuló eseményt Molnár Anna egyetemi tanár, a Nemzetközi Biztonsági Tanulmányok tanszék vezetője nyitotta meg, majd Sven Biscopnak, a Genti Egyetem professzorának, az Egmont Institute égiszén belül működő Europe in the World program igazgatójának adta át a szót. Nagy stratégia, nagyhatalmak és az ukrajnai háború című nyitóelőadásában a professzor három fontos tényezőre hívta fel a figyelmet.
Reziliensen
Elsőként időszakosan működő harci csapatok helyett nemzetközi összetételű katonai alakulatok felállítását szorgalmazta. A jelenlegi gyakorlat ugyanis, érvelt, átmeneti megoldás jellege miatt nem teszi lehetővé a felhalmozódott tapasztalatok felhasználását, gyakorlatba ültetését. Ezzel szemben 6-7 tagállam összehangolt, az érvényben lévő vonatkozó doktrínákkal összhangban lévő, állandó jelenléte, munkája integrált erőt képviselne.(Később kérdésre válaszolva Francia- és Spanyolországot, Német- és Olaszországot, valamint Belgiumot, Luxemburgot és Lengyelországot nevezte meg.) Annál is fontosabb ez, mert az orosz–ukrán háború mellett az afrikai Száhel-övezetben változatlanul kritikus állapotok uralkodnak. E csapatoknak ugyanakkor NATO-kompatibiliseknek kell lenniük.
Másodikként a kibertámadások és a hibrid akciók számának emelkedésére adott válaszkészség fontosságát hangsúlyozta. Lényeges volna, hogy az egyetlen állam ellen indított ilyen jellegű támadást az egész nemzetközi közösség elleni beavatkozásnak tekintsék. Az uniónak ilyen értelemben is reziliensen, azaz ütésálló módon kellene fellépnie a jelenlegi passzív reakciók helyett.
Harmadik elemként a számos, olykor egymást átfedő uniós tervet, prioritást említette. Ezek letisztázása, a nemzeti erőfeszítések összehangolása nagyon fontos lenne, ebben az EU-nak szerepet kell vállalnia – az ilyen téren is megjelenő uniós egység a NATO-célok elérését is támogatná. Jelenleg a német hadikiadások növelése még nem ebbe az irányba mutat, hanem a nemzeti hadsereg erősítését jelenti inkább, vélekedett a professzor egy, a közönség soraiból érkezett kérdésre válaszolva. A NATO-n belül pedig fontos lenne az európai fókusz erősítése, mert jelenleg inkább Ázsiára tekintenek.
Hitelesen, önállóan
A Stratégiai Iránytűről – azaz az Európai Unió 2030-ig szóló, a közös biztonság- és védelempolitikát megerősítő cselekvési tervről – szóló panel Kos András, az Európai Külügyi Szolgálat szakértőjének az EU és a NATO együttműködéséről szóló előadásával indult.
Gyakorlatilag nincs olyan nemzetközi egyezmény, amelyet az oroszok meg ne szegtek volna. A háború kitörése óta más Európa és más lett a világ is – kezdte a szakértő. A krízis összehozta a nyugati hatalmakat, a demokratikus államokat. Az látszik, hogy a NATO–EU partnerség mellett az uniónak hitelesebben kell tudnia garantálni a tagállamok biztonságát és önmagában is képesnek kell lennie fellépni, egyebek mellett az erősebb határvédelem révén. Ily módon a nemzetközi biztonsághoz is hozzájárulna.
A 2016-os EU-NATO együttes nyilatkozat (Joint Declaration) fordulópontot jelentett – ez volt az első közös érdemi reakció a nemzetközi terrorizmussal és a Krím-félsziget annektálásával fémjelzett, megváltozott nemzetközi helyzetre. Az együttműködés további erősítése azonban fontos – például az információ megosztás, a politikai párbeszéd és a kríziskezelés területein. Ehhez a Stratégiai Iránytű elfogadása kiváló lehetőséget nyújt.
Fordulópont
Csiki Varga Tamás, a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet tudományos munkatársa előadásában hazánk védelmi politikáját helyezte európai kontextusba. Egy ideális világban barátok gyűrűje (ring of friends) venné körül Magyarországot, ehelyett a realitás az, hogy körülöttünk dél-keleten és keleten is harcok dúlnak (ring of fires) – fogalmazott. Ebben a helyzetben szűkül a hazai biztonságpolitika mozgástere is. A 360 fokos megközelítés jegyében minden irányba – így például a kibertérre is – figyelni kell, a NATO azonban kiemelten fontos számunkra.
Jóllehet 2014–2015 körül három nagy krízis is érte az országot – a krími annexió, a nemzetközi terrorizmus és a migrációs válság –, a fordulópontot jelentő Zrínyi Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program révén mégis sikerült nemzeti védelmi képességeinket javítani, így hozzájárulva ellenállóképességünk fejlesztéséhez. Miközben a nemzeti szuverenitás kontra uniós kezdeményezések vitában utóbbiakat óvatos politikai támogatás kísérte magyar részről, a hazai védelmi ipar építése is zajlott: bekapcsolódtunk az európai védelmi ipari értékláncokba, hálózatokba. Mindehhez a források 2018 óta folyamatosan és dinamikusan emelkedtek. A közeljövő kihívásait az orosz–ukrán háborúval kapcsolatos diplomáciai manőverezés fogadtatása, a kapcsolódó ellátási nehézségek, válságok, és a V4-ek Magyarországhoz való viszonyulása jelentik majd.
Visszatérő biztonsági kihívások
Vassilis Tsiamis, az EY uniós politikákkal és forrásokkal foglalkozó partnere a Stratégiai Iránytű gyakorlatba ültetésének pénzügyi és ipari vonatkozásairól szólt. Először a második világháborút követő időszakot tekintette át a védelempolitika szempontjából.
Mint mondta, biztonsági kihívásokkal egy jó darabig nem kellett érdemben szembenézni, az ilyen irányú befektetések száma is alacsony volt. A jugoszláviai háborúban a NATO nem vezethetett műveleteket, a szerepét kereste. Ez az időszak egészen a 2008-as válságig tartott – ennek eredményeként alacsony szintű volt a tagállamok ilyen irányú elköteleződése, a védelmi kiadások jellemzően stagnáltak, kevesebb kapcsolódó beruházás indult, közben technológiai szempontból külső szereplőktől vált függővé Európa.
Ma azt látjuk, hogy a nemzetközi helyzet változott, s visszatértek a biztonsági kihívások is. A NATO és az unió együttműködése során ezúttal szerencsés világos célokat kitűzni, a kezdeményezéseket közös keretbe foglalni és a korábbi hibákat elkerülni. Nemcsak többet, de jobban is kell elkölteni a forrásokat – figyelmeztetett a szakember.
George Kapogiannis, az European Security and Defence College (ESDC) professzora előadását azzal kezdte, hogy a Stratégiai Iránytű keretet ad a védelempolitikához – az EU ennek révén gyorsan reagált a háborús helyzetre.
Az Iránytű elemei közül a gyors cselekvést agresszió esetén, a rugalmas döntéshozatalt, a pénzügyi szolidaritást és a polgárok védelmét emelte ki. Szó esett arról is, hogy a hibrid fenyegetésekre figyelmet kell fordítani és az űrhadviseléssel kapcsolatos kapacitásokat erősíteni kell. A kiberbiztonsági fenyegetések kapcsán a nemzetközi szereplők közti bizalom és együttműködés jelentősége mellett a szakértő a jó gyakorlatok megosztásának fontosságát is hangsúlyozta. Végezetül az ESDC intézményi hátteréről és az ott megszerezhető tudásról, annak gyakorlati hasznáról szólt.
A délutáni szekciókban az Iránytűnek az európai polgárokra gyakorolt hatásáról, az ukrajnai háború kitörésének politikaelméleti tanulságairól és az Európai Békekeretről hallhattak előadásokat a résztvevők.
Nyitókép: Flickr/UD/Frode Overland Andersen
