Rendre felmerülő kérdés, ami ismét aktualitást kap az orosz–ukrán háború kapcsán, hogy mit tehet az ENSZ. Különösen egy olyan konfliktus esetén, amelyben a Biztonsági Tanács állandó tagja érintett, gyakorolhat-e olyan állandó tag is vétójogot, aki érintett az adott döntésben, sőt tágabb megközelítésben, gyakorolhatnak-e vétójogot az állandó tagok tömeges emberi jogi vagy humanitárius jogsértésekkel járó válságok esetén?
Az ENSZ Alapokmányának értelmében az ENSZ szervei közül a Biztonsági Tanács (BT) különleges felhatalmazást kap a nemzetközi béke és biztonság megteremtése és fenntartása érdekében: végső esetben kényszerítő intézkedések meghozataláról dönthet. A Biztonsági Tanács öt állandó tagból, és tíz nem állandó tagból áll. Nem eljárási kérdésekben történő határozatainak megszavazásához a Biztonsági Tanács tagjainak „az összes állandó tagok egybevágó szavazatait magában foglaló kilenc igenlő szavazatával kell hoznia”: azaz ha csak egy állandó tag is nemmel szavaz, a határozatot nem fogadták el. A Biztonsági Tanács állandó tagjainak listája (USA, Kína, Egyesült Királyság, Franciaország, Oroszország) a II. világháború utáni világrendet tükrözi. Nem mellékesen joggal kérdezhető, hogy miért ezek az állandó tagok ma is, tudva, hogy a globális világrend meglehetősen nagy átrendeződésen ment keresztül 1945 óta. Erre talán a legegyszerűbb válasz, hogy azért, mert ezen a helyzeten végső soron csak maguknak az állandó tagoknak a beleegyezésével lehet változtatni, ugyanakkor rengeteg vita és kezdeményezés foglalkozik a BT reformjának szükségességével, melyek azonban kézzelfogható eredményt eddig nem tudtak hozni.
Az ENSZ Alapokmánya nem zárja ki az állandó tagok vétójogát az őket érintő kérdésekben. Az Alapokmány az érintettség kapcsán csupán a VI. fejezet és az 52. cikk 3. bekezdése értelmében hozott határozatoknál követeli meg a viszályban érdekelt féltől, hogy tartózkodjon a szavazástól. A VI. fejezet a viszályok békés rendezéséről szól, az 52 cikk 3. bekezdése pedig a regionális megállapodások útján történő békés rendezésről, tehát olyan esetben, amelyben esetleg az ENSZ BT kényszerítő intézkedést fogadna el, az állandó tag vétótól való tartózkodása az Alapokmány alapján nem követelhető meg. Ebből következik, hogy az Alapokmány alapján egy állandó tag meg tudja akadályozni a kényszerítő intézkedés elfogadását egy olyan helyzetben is, amelyben érintett.
A tagsági jogok felfüggesztése sem történhet meg a BT megkerülésével: az Alapokmány szerint a „Szervezetnek azt a tagját, amely ellen a Biztonsági Tanács megelőző vagy kényszerítő intézkedéseket foganatosított, a Közgyűlés a Biztonsági Tanács javaslatára tagsági jogainak és kiváltságainak gyakorlásától felfüggesztheti.” Ez tehát csak olyan tagra vonatkozik, akire vonatkozóan már a BT intézkedést foganatosított, és akkor is csak a BT javaslatára. Tehát a kör bezárult.
A vétójog gyakorlása régóta vita tárgya, az ENSZ-en belül is több kezdeményezés jött létre, mely egyes esetekben a vétójog gyakorlásával kapcsolatos önkorlátozást vagy tartózkodást követelné meg, pl. humanitárius válsághelyzetek, tömeges emberi jogi jogsértések vagy humanitárius jogsértések esetében. Ezzel együtt a vétójogot az állandó tagok rendre gyakorolják, ha közvetlen vagy közvetett érdekeik úgy kívánják. A vétójog gyakorlásában Oroszország, illetve jogelődje, a Szovjetunió jár élen: az ENSZ történetében Oroszország/Szovjetunió összesen 119-szer gyakorolta vétójogát, utána következően USA 82-szer, az Egyesült Királyság 29-szer, Franciaország 16-szor és Kína 15-ször élt ezzel a jogával. Érdekesség, hogy a szervezet létrehozásától 1955-ig csak a Szovjetunió vétózott, ezeknek nagy része az új tagok felvételével kapcsolatos kérdéseknél történt.
A legutóbbi vétót 2022. február 25-én Oroszország gyakorolta egy olyan határozat-tervezet kapcsán, amely egy nappal Oroszország Ukrajna teljes területének megtámadása után elítéli az orosz agressziót, elítéli a szakadár területek elismerését, illetve felszólítja Oroszországot, hogy vonja vissza csapatait Ukrajna területéről. A szavazás után az orosz állandó képviselő cinikus módon arra hivatkozott, hogy azért szavazott a határozat-tervezet ellen, mert az az ukrán emberek érdekeivel ellentétes lett volna. Utalt arra, hogy kimaradt a tervezetből, hogy Ukrajna Donyeck és Luhanszk lakóit bombázta, illetve nem tartotta be a Minszki Megállapodásokat. Hivatkozott arra is, hogy nehéz az Egyesült Államokkal lépést tartani az inváziók számában, mely miatt az USA nincs abban a helyzetben, hogy erkölcsileg ítélkezzen. Az állandó tagok közül Kína tartózkodott (ez nem minősül vétónak), melyet azzal magyarázott, hogy az ENSZ-nek óvatosan kell megközelítenie a kérdést, a helyzetet enyhíteni kell és nem olajat önteni a tűzre.
Az ENSZ tétlensége sok kérdést vet fel a Szervezet hasznossága tekintetében, azt azért meg kell jegyezni, hogy nem először. Ugyan az ENSZ célja a nemzetközi béke és biztonság fenntartása, azt láthatjuk, hogy ha az állandó tagok érdekeit sérti, akkor nem tud hatékonyan fellépni a béke és biztonság érdekében, így tulajdonképpen az állandó tagok gyakorlatilag gúzsba köthetik a rendszert. A fent ismertetett Alapokmánybéli szabályokból azonban az is kitűnik, hogy a fennálló szabályrendszeren nehéz változtatni éppen az állandó tagok hozzájárulása nélkül.
Kép: Reuter
