A nagy fal mögött: orosz–ukrán konfliktus Kína szemszögéből címmel szervezett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Kína-tanulmányok Tanszéke, a Gyakorlati Diplomácia Szakkollégiuma, valamint két hallgatója, Nyakó László Benedek és Kovács Dániel kerekasztal-beszélgetést március 30-án, az egyetem Oktatási Központjának III. előadójában.
Az esemény szakértői P. Szabó Sándor, az NKE Kína-tanulmányok Tanszékének vezetője, az NKE egyetemi docense és a Keleti Nyelvek Iskolájának igazgatója; Mártonffy Balázs, az NKE Amerika Kutatóintézet vezetője, 2021-ig a Külgazdasági és Külügyminisztérium Biztonságpolitikai Főosztályának helyettes főosztályvezetője; valamint Ilyash György, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója, Oroszország-szakértő voltak. Az esemény moderátorként László Mátyás, a szakkollégium tagja, az Innovációs és Technológiai Minisztérium Kína-szakértője működött közre.
Ellensúlyt teremteni
A beszélgetés kezdetén a résztvevők Hszi Csin-ping, a Kínai Népköztársaság elnöke és Putyin február 4-i találkozóját idézték fel. Elemzők számára azóta is nagy kérdés, hogy tudatta-e az orosz fél, hogy mire készül Ukrajnában. A diplomáciai mintázat szerint nem valószínű, hogy a kínai elnök aláírta volna a közös nyilatkozatot, ha pontosan tudja, Putyin mire készül. Erre utal az is, hogy február 23-a előtt a China Daily kínai változatában még karikatúrát rajzoltak arról, hogy mennyire kinevetetti magát az USA az esetleges háború híreivel, és mennyire amerikai hisztéria az, hogy orosz testvéreink megtámadnák Ukrajnát.
P. Szabó Sándor emlékeztetett: az orosz–kínai együttműködés a kilencvenes években abból a célból alakult ki, hogy ellensúlyt teremtsenek az Amerikai Egyesült Államokkal mint egyetlen domináns nagyhatalommal szemben. A stratégiai, katonai szövetség 2001-től válik erőssé, amikor húsz évre szóló, a baráti együttműködésről és a jószomszédi viszonyról szóló szerződést írnak alá. Fontos látni, hogy Kína Oroszországgal nagyon szoros kormányzati kapcsolatot tart fenn, miközben ennek civil és gazdasági lába gyenge. Pont fordított, mint az USA-val való kapcsolata, ahol az erős gazdasági és civil kapcsolatokat kíséri egy egyre romló politikai viszony.
Peking évtizedekig arra törekedett, hogy a nagyhatalmi építkezése ne befolyásolja gazdasági és politikai kapcsolatait, azaz ne jelenjenek meg új hidegháborús törésvonalak. Az oroszokkal közösen kétpólusúvá tették a világrendet katonai-stratégiai szempontból, ugyanakkor jelentős mértékben Kína egyetlen politikai-gazdasági kapcsolatát sem befolyásolta mindez 2020 elejéig. A COVID-járványt követő válság után azonban már megjelennek a törésvonalak.
Háború a pekingi olimpia után
Ilyash György mindezt azzal egészítette ki, Kína tudhatott arról, hogy a háború valószínű. Ami bizonyos, engedélyt nem kért Putyin a kínaiaktól, hiszen mindkét állam kimondottan önálló, ellenszegülnek akár a nemzetközi közvéleménynek is. A háború szimbolikus dátumának minden bizonnyal nem a téli olimpia befejezéséhez van köze, hanem ahhoz, hogy 2014-ben a Majdan forradalma ekkor fejeződött be az oroszbarát elnök bukásával.
Mártonffy Balázs ennek kapcsán két amerikai gondolkodásmódot mutatott be, amelyet a compete és az engage szavakkal írt le. Az első vélemény szerint Kína rendszerszintű kihívója az USA-nak, amely konfliktust akar. A második szerint azonban érdemes vele együttműködni, elkötelezni a liberális világrend irányába. Obama idején mindkét álláspont érvényesült, Trump, majd némi meglepetésre Biden alatt is inkább a Kína mint kihívó álláspont érvényesül. A háború kapcsán az USA szempontjából az látszik, Peking káposzta-politikát folytat: szeretné, ha megmaradna a káposzta is, azaz igyekszik elkerülni a nyugati szankciókat, de a kecske is jól kell lakjon, hiszen Kínának megfelel az, ha Oroszország gyengíti az USA befolyását Európában.
A múlt háborúit tükörként tartja
Ilyash György a beszélgetésen kiemelte, Oroszország számára az elmúlt harminc év NATO háborúi nem különböznek a mostani háborútól. Fontos például az a narratíva, hogy szeretnék megvédeni a donbaszi lakosságot – ami hasonlít a szerb háború narratívájához. Amikor vegyi és nukleáris fegyvereket emlegetnek, akkor az iraki háborúra utalnak. Kína pedig abban működik együtt, hogy ez a nézőpont minél több emberhez eljusson. Ráadásul a Közel-Keleten, Afrikában és Dél-Amerikában ezek a narratívák hatnak is. Mártonffy Balázs hozzátette, egy háborúban mindig az igazság az első áldozat. Amit érdekes látni, bár az amerikaiak konzekvensen megverték az oroszokat egy általuk kialakított nemzetközi gazdasági és diplomáciai rendszerben, mégis meglepődtek, amikor az oroszok végső eszközként a háborúhoz nyúltak.
P. Szabó Sándor szerint Kína bár nem támogatja a háborút, de Oroszországot igen (amely éppen háborúzik). Az orosz fél csak saját érdekeit nézi, így nincs tekintettel Európa kisebb, katonai értelemben védtelen részére. Ebben az ukrán háború mindenképpen különbözik az iraki vagy az afganisztáni háborútól, amely nem fenyegette Európa békéjét. A China Daily március 30-i lapszámában jelent meg az a karikatúra, amelyen az agyhalott állapotban fekvő NATO-t a jelenlegi háború éleszti újra.
Az új hidegháború küszöbén
A beszélgetésen szóba került, hogy a háború nyomán milyen világrend kialakulása várható. Mártonffy Balázs szerint jelenleg egy töredezett multipoláris világban élünk. Akkor lehet ugyanis csak egyetlen globális hegemón, ha nincs kihívója egy rendszeren belül. Az USA ma egy hanyatlóban lévő hegemón, amelynek van globális kihívója, Kína. Ilyash György ennek kapcsán egy 2018-as harvardi kutatást idézett a nemzeti erőről. Több módszert alkalmazva kiderült, Oroszország az elmúlt húsz évben növekedett, miközben a nyugati államok gyengültek. Oroszországot csak az USA, Kína és India előzi meg ezen a listán. Kína pedig minden bizonnyal azért áll Oroszország mellett, hiszen, ha segítené a Nyugatot pacifikálni az oroszokat, akkor feltételezi, hogy azok holnap ellenünk fognak vonulni.
P. Szabó Sándor szerint emiatt kirajzolódott egy új hidegháború paradigmája, amelyet Kína konzekvensen el akart kerülni. Azonban a COVID és a vele járó gazdasági válság idején dinamikusan sodródni kezdett a világ e szakadék felé. Ebben a hidegháborúban az egyik oldal Oroszország és Kína, a másik oldalon pedig egy amerikai központú, de Európát is érintő blokk áll. Már nemcsak katonai téren állnak szemben, hanem lassan megszűnik a korábbi kedvező politikai és gazdasági kapcsolat is. Az ukrán háború kitörésével új fejezet nyílt eme hidegháború történetében.
Nyitókép: depositphotos.com
