Európa Konferencia – védelmi fejlesztések címmel rendezett szakmai fórumot az NKE Biztonságpolitikai Szakkollégiuma március 7-én. Beszámolónk második része.
(Cikkünk első része itt olvasható.)
Két részre bontotta előadásában a közép-európai biztonsági környezet alakulását Csiki-Varga Tamás, a Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet tudományos munkatársa. A mögöttünk hagyott évtized közepéig a régióban a forrásszűkösség volt jellemző, amelyet így elsősorban a regionális fókuszú együttműködések (V4-ek, balti államok) és a NATO-val, EU-val történő képességmegosztási kezdeményezések jellemeztek. A térség ekkoriban az Iszlám Állam és Oroszország jelentette hibrid fenyegetéssel, dezinformációs kampányokkal és eddig nem tapasztalt migrációs feszültséggel szembesült. Ezt követően indult meg a nemzeti önerő megerősítése átfogó haderőreformok és a fokozott ütemű modernizáció révén, amelyet még a COVID sem akasztott meg. A jelenben a NATO számára várhatóan még fontosabb lesz a keleti tagállamok védelmének és a tagállamok elrettentő erejének megerősítése. A magunk mögött hagyott időszak tehát kettős: az első fele a szűkülésről, később pedig a növekvő erőforrásokról, a modernizációról, egy haditechnikai generációváltásról szól.
A háború hatásai
Csiki-Varga Tamás ismertette a jelenleg is zajló európai háború hadászati és biztonságpolitikai hatásait is. Az eddig történt hadmozdulatok ismertetése mellett azt emelte ki, hogy a villámnak tervezett háború mára kifárasztóvá vált, amelyre nagyon komoly gazdasági szankciókkal válaszoltak a nyugati hatalmak. Bár Ukrajna semlegességének gyors és kevés áldozattal járó megteremtése lett volna az orosz cél, ennek éppen az ellenkezőjét érték el eddig. Különös fejlemény, hogy a német társadalom szinte sokkot kapott a háborútól, az utolsó felmérések szerint a németek 78%-a támogatja Ukrajna segítését. Az EU is tabukat dönt, történetében első alkalommal határozta el, hogy katonai eszközöket vásárol és ad át egy harmadik országnak, azaz Ukrajnának.
A biztonság összeérő kis körei
Remek Éva, az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Nemzetközi Biztonsági Tanulmányok Tanszékének docense az európai biztonsági architektúra változásait mutatta be – kiemelten az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) szemszögéből. Azzal kezdte, hogy a rendszer éppen megtört, amely természetesen mély szomorúság és nagyon komoly presztízsveszteség az EBESZ számára. A szervezet egyébként éppen egy orosz és két ukrán területen zajló misszióban vett részt a szakadár megyékben – jelenleg a résztvevők evakuálása zajlik. Az EBESZ-nek egyébként óriási rutinja van a laza, de értelmes párbeszédek fenntartásában nemzetek között. Ezt az EBESZ Állandó Tanácsában mind az orosz, mind az ukrán fél egészen a háború kitöréséig fenntartotta – bár január óta látszott, hogy az érdemi információcsere és együttműködés megszakadt.
Mi lehet a megoldás? – tette fel a kérdést az NKE docense. A francia geopolitikai megközelítés szerint – amelynek különlegessége, hogy akár moszkvai szemmel is képesek nézni Európát – a biztonság kis körei, mint fogalmaznak, a „biztonság olimpiai karikái” teremthetik meg a tartósan békés együttműködést a kontinensen. A biztonság kis köreivel egymásba érő, egymást átlapozó kisebb csoportokat alakíthatunk ki Vancouvertől Vlagyivosztokig. A résztvevők a felek által hitelesnek tartott, hosszú távon vállalható értékek mentén kapcsolódnak egymáshoz (tipikusan ilyen csoport például a V4-ek együttműködése).
Remek Éva előadása végén az UNESCO alapokmányát idézte: „Mivel a háborúk az emberek tudatában keletkeznek, az emberek tudatában kell a béke védelme érdekében munkálkodni”.
Nyitókép: Kijev alapítói – emlékmű az ukrán fővárosban (Fotó: depositphotos.com)
