A rendkívüli helyzetre való tekintettel február 28-án délután az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének (SVKI) munkatársai online kerekasztal köré gyűlve értékelték az orosz-ukrán háború aktuális állását, tapasztalatait és várható kimenetelét. Ahogyan a meghívóban fogalmaztak: pontos, pártatlan, professzionális értékeléssel.
A katonai műveletek áttekintése mellett a nemzetközi reakciókat is vizsgáljuk – jelezte a beszélgetés kezdetén a moderátor Etl Alex, az NKE SVKI munkatársa, hozzátéve: nem kommentálják a magyar belpolitikára vonatkozó aspektusokat, és a menekültek helyzetének elemzése vagy a Magyar Honvédség erőinek mozgása sem képezi tárgyát a szakmai fórumnak.
A háború köde
Elsőként Rácz András, az SVKI kutatója részletes térképpel szemléltetve adott áttekintést a hadműveletekről. A kezdeti orosz tervek nem valósultak meg, Oroszország arra kényszerül, hogy átgondolja a hadműveleteket – kezdte. Mint mondta, a „háború köde” jelenség most is érvényes, azaz csak késéssel értesülhetünk arról, mi is történik épp a fronton.
Hat fő irányból indultak meg az oroszok, legfontosabb a Kijev elleni vonal, amely Belarusz keleti része felől indult. A második Szumi és Harkiv városok iránya. A szakadár köztársaságoknál is komoly harcok zajlanak, valamint Kijevhez képest második leglényegesebb a Krím-félszigetnél lévő de facto belső határ. „Ezt már 24-én áttörték az orosz csapatok: a támadás már akkor zajlott, amikor Putyin bejelentette hadüzenetét”.
A hat fő irány közül Kijevet nem számítva a második legsúlyosabb a helyzet délen alakult ki. Ott, ahol az Észak-krími csatorna biztosította a félsziget vízellátását. Ezt az ukránok a félsziget megszállása után elzárták, a Krímben azóta alig volt édesvíz-ellátás. Ennek megoldása Oroszország szempontjából kulcsfontosságú volt, azt a háború legelső napján el is foglalták az oroszok. E térségben Herszon kikötővárosának bevétele nem sikerült. Jelenleg Mikolajiv stratégiai jelentőségű városánál állnak a támadó csapatok, az látszik, hogy az ukránok minden lehetséges erővel védik majd. Kelet felé is támadnak az oroszok, ott gyors tempóban haladnak Mariupol kikötővárosa felé, azt körbe is zárták. A szeparatisták is erősítik az ostromgyűrűt, így összességében délen a helyzet nagyon súlyos. S hogy mi várható e térségben? Rácz András szerint nem lesz gyors egyik nagyváros bevétele sem. „Az orosz erők fő célja Odessza bevétele lenne, de egyelőre nem tudnak odaérni, elakadtak a nagyvárosoknál”.
Az Azovi-tenger északi partjára átnézve az látszik, hogy a Dnyeper mentén északra haladnak majd az oroszok, cél ott a kelet-ukrajnai erők bekerítése. Ennek északi ága a Harkiv elleni csapás – a várost megkísérelték menetből elfoglalni, de keményen védik az ukránok. A támadók ostomgyűrűvel fogják közre. Ha sikerül az oroszoknak a kelet-ukrajnai, 70-80 ezer fős kontingens nagy hadászati bekerítése, az nagymértékben rontja az ukránok esélyeit. Harkov egyébként 1,8 milliós nagyváros, komoly harcok várhatók.
Északon Szumi városa sem esett el, hasonló a helyzet ott is. E térségben a 300 ezres Csernyihiv okozott nagy meglepetést, amely máig ukrán kézen van, holott menetből tervezték elfoglalni.
Ami Kijevet illeti, az óriási területű 3, 5 milliós város. „Nem számítottam rá, hogy megpróbálják bevenni” – ismerte el a kutató. A jelenlegi, február 28-i helyzet szerint az látható, hogy páncélos és gépesített erők Belaruszból betörve másfél nap harc után elérték Kijev észak-nyugati és nyugati részét, negyed gyűrűbe vonva a fővárost. A Kijev-Zsitomir fontos autópályát elvágták csakúgy, mint a Lengyelország felé vezető vasútvonalakat is. Itt is a bekerítés a cél, amelynek célja az ostrom mellett az is, hogy a városba beszorult civil lakosság szenvedésén keresztül nyomást gyakoroljanak az ukrán vezetésre. „Azzal együtt, hogy Ukrajna a villámháborús próbálkozásokat visszaverte, a helyzet az, hogy az ukrán erők minden fronton szorulnak vissza, területet veszítenek, veszteségeket szenvednek” – zárta összefoglalóját Rácz András. Olyan mértékű az orosz fölény, hogy nem látszik, miképpen tudna e nyomásnak Ukrajna tartósan ellenállni. Lassítani tudják az előre nyomulást, városi harcba behúzva az oroszoknak komoly veszteségeket tudnak okozni, de az orosz-ukrán határ mentén felvonultatott támadó erőknek legoptimistább becslések szerint is csak a felét vetették eddig be. És ez a 200 ezer fő nem az orosz haderő egésze.
Egyszerre több forgatókönyv
A katonai események hadműveleti szintű következtetéseivel Jójárt Krisztián, az SVKI munkatársa folytatta az elemzést. Elmondta: az oroszok, mint Szíriában, most is egyszerre több forgatókönyvet futtatnak párhuzamosan. Demilitarizálás, „nácitlanítás”, amely rezsimváltást vetít előre, valamint szárazföldi folyosó vágása a Krímig, ezek mind célok. Ami biztos: az ellenállás mértékét alulértékelték, torz információkkal rendelkeztek az ukrán haderőről és a társadalmi-politikai helyzetről. A zavar látszott az orosz nemzetbiztonsági ülésen, csak a védelmi miniszter és a vezérkari főnök tűntek nyugodtnak – állapította meg a szakértő. „Olyasmivel próbálkoztak, amiben hagyományosan az amerikaiak jók: a légierőre és precíziós fegyverrendszerekre támaszkodva próbálták kiiktatni a főbb katonai célpontokat: repülőtereket, logisztikai központokat”. Ehhez képest az ukrán légvédelem még mindig működik, leszedtek két szállítógépet tele orosz ejtőernyősökkel, helikoptereket. Az ukrán drónok orosz menetoszlopokat sikerrel támadtak. Most váltanak arra, amiben ők jók: szárazföldi haderőre, nagy hatótávolságú tüzérségi rendszerekre – és Harkovban például polgári célpontokat is pusztítanak ezekkel az eszközökkel.
Ami feltűnő itt, az az, hogy a műveleti biztonsági szempontokra mennyire nem figyelnek az oroszok. A csapatösszevonásnál látszott, hogy a polgári lakosság közel kerülhetett a harcászati eszközökhöz, az azokról készített képek, videók a közösségi oldalakra is felkerültek. Ami pedig az útvonalakat illeti, jellemző, hogy próbálják megkerülni a városokat, ezért is fordulhat elő, hogy harckocsik kifogynak az üzemanyagból.
Sokkos állapot
A nemzetközi reakciók elemzését Tálas Péter, az SVKI vezetője kezdte. A orosz-ukrán háborúhoz való viszonyt a világban, mint mondta, két dolog befolyásolja. Az első az európai sokk. Nagyon sokan az utolsó pillanatig nem hitték el, hogy ez egy előkészített forgatókönyv, miközben az látszott, hogy Oroszország valójában nem akart tárgyalni. „A sokk stratégiai, és nagy változásokat hoz majd”. A németek fordulata a legforradalmibb.
A másik fontos elem a közösségi média (TikTok, Twitter) óriási szerepe az információ megosztás kapcsán: e platformokon nemzetközi közösség alakul ki, amely nagyon gyorsan képes elemezni és szükség esetén korrigálni az információkat.
A reakciókat illetően a diplomáciai elítélések, lépések voltak a legkézenfekvőbbek, leggyorsabbak. Ezekből csak pár ország maradt ki (Venezuela, Észak-Korea stb), emellett néhány afrikai és közel-keleti állam vett fel semleges pozíciót. Az Európa Tanács felfüggesztette Oroszország tagságát. A nemzetközi szervezetek szerepe ugyanakkor azért kicsi itt, mert csak nagyon kevésnek tagja már Oroszország. (Egyébként még a Nemzetközi Judo Szövetség is felfüggesztette Putyin tiszteletbeli elnöki posztját).
Mára 30 európai ország megtiltotta a légterének a használatát, ezt a sokat utazó orosz állampolgárok meg fogják érezni, és számos rendezvényt mondtak le vagy fognak még lemondani. Sehol nem merült fel ugyanakkor, hogy a Nyugat bármely országa fegyveresen harcoló segítséget adjon. Eközben egyre több állam segít fegyverekkel, és az EU is tett forradalmi lépést: finanszírozni fog fegyvereket és muníciót Ukrajna számára. Egyelőre azonban kevés fegyver és lőszer jutott el Ukrajnába. A fő kérdés, kitartanak-e addig, és el lehet-e hozzájuk juttatni e szállítmányokat.
Látványosan változik az európai államok Oroszország politikája is – emelte ki az intézetvezető. Sosem látszott még ekkora egység, és az is lényeges, hogy Németország arról döntött: a GDP 2 százalékára emeli a hadászati költségvetését.
180 fok
Csiki Varga Tamás az államok válaszlépéseinek elemzésével folytatta. Németország éles kritikát kapott a társadalom antimilitarizmusából fakadó lassú és visszafogott első reakcióira. Mára azonban 180 fokos fordulatot vettek. „Nem a kritika, hanem a sokk okozta a változást” – jelezte a szakember. Óriási összegű védelmi alapot is létrehoznak, amelyet haderőreformra és –fejlesztésre költenek.
A NATO egyébként 2014 óta dolgozik a kelet-európai elrettentő képesség növelésén. Fontos, hogy nyílt és karakteres kommunikációt folytat a szervezet és az is, hogy NATO-légtérből tudják megfigyelni az ukrajnai eseményeket. A fegyverszállítás kapcsán elhangzott: az USA, a britek és a balti államok már a harcok előtt szállítottak páncéltörő fegyvereket, légvédelmi rakétákat, ezek érdemben lassítják az orosz támadók előre jutását. Belgium 200, Dánia 2700 páncéltörő rakétát ajánlott fel, de hasonlóan segít Németország, sőt, a nem NATO-tag svédek is. Már csak az a kérdés, időben odaérnek-e ezek a szállítmányok: a fegyvereket csak a lengyel-ukrán határ közeléig tudják eljuttatni, onnan aztán az ukrán fegyveres erők próbálják meg aztán tovább szállítani.
Politikai téren az egység demonstrálása fontos még a NATO-n belül: a szervezet egységesen, szilárdan lépett fel, és ezt a két nem-tagra, a finnekre és svédekre is ki tudta terjeszteni. Nem ültek fel a nukleáris fenyegetésnek: az ugyan felkerült a napirendre, de nyomásgyakorlásként interpretálták.
Említést érdemel még az USA: ők 15 ezer plusz főt és haditechikai eszközöket telepítettek Lengyelországba, a Baltikumra, és Romániába. Ezek azonban az elrettentést szolgálják, védelmi jellegűek, nem pedig támadó fenyegetést.
Pénzügyi pánik
Deák András György a gazdasági szankciókról beszélt. Az első elemet itt az amerikai pénzügyi blokkoló szankciók jelentették az orosz bankok ellen. (Ezek keretében megtiltják e bankokkal való legtöbb tranzakciót és kitiltották az amerikai dollárrendszerből a Sberbankot, amely úgy 45-50 milliárd dollár értékű devizaügyletet folytat le naponta). Soha ekkora szankciókra még nem volt példa.
A második elem néhány orosz bank SWIFT-rendszerből történő kizárása volt. Harmadikként pedig az orosz jegybank eszközeit próbálják meg befagyasztani. E mintegy 600 milliárd dollár fele nyugati országok államkötvényeiben és részvényekben van, egyharmada monetáris arany (azaz aranyra szóló pénzügyi követelés). E lépés lényege, hogy „miután kicsit megborítottuk az orosz pénzügyi rendszert, az orosz jegybank ne tudjon érdemben segíteni rajtuk. Azaz eszkalálja a pénzügyi helyzetet”.
S hogy mindez mit ér? A kutató szerint egyelőre nem tudható, hiszen hasonlóra nem volt precedens; korábban ilyen mértékű szankciókra még soha nem került sor. Arra e lépések biztosan jók, hogy komoly pénzügyi pánikot okozzanak, hiszen hatásuk mindenkit elér, cégeket, természetes személyeket, és veszélybe kerülnek a bankbetétek is. Mindemellett nem kényszeríti rá az oroszokat hadigazdálkodásra, hiszen fenntartja a kereskedelmi működést, ez szintén fontos. A hatás néhány hónapon belül válik majd érdemben láthatóvá.
Nemzetközi következmények
Tálas Péter a közeljövőről szólva kiemelte: az orosz-ukrán háború egy hosszabb folyamat része. A 2008-as grúz-orosz összecsapással kezdődött, amire Európa – a balti államok és Lengyelország kivételével – nem nagyon rezonált, majd a világgazdasági krízis elsodorta. Ennek nyomán 2014-ben a Krím annektálása váratlanul érte a nemzetközi közösséget, és a mostani harcok is. „A folyamat lényege: Oroszország vissza akar térni az érdekszféra politikához, és annak jellemzőihez” – szögezte le az intézetvezető. Mint mondta, most még befolyási övezetek vannak, ezekbe önkéntesen lehet belépni. Az érdekszféra politika abban más, hogy ott már az erőszak dominál az önkéntesség helyett: akkor már a nagyhatalmak döntenek más országok , azok megkérdezése nélkül. Ilyesmi történik most is Ukrajna kapcsán.
„A legfontosabb stratégiai kérdés az, hogy az erőszakkal való fenyegetés és a háború visszatér-e a nemzetközi kapcsolatok nagyhatalmi eszköztárába. Mert ha igen, annak Európa keleti határvidéke issza meg a levét. Európában nincs egységes stratégiai szemlélet a közös európai haderőről. Bár sok szó esik róla, mindenki mást ért alatta. S mert Európa nem rendelkezik közös erőkivetítési képességgel, még a közvetlen környezetében sem fogja tudni a biztonsági helyzetet befolyásolni, ha katonai események határozzák azt meg. Európa ilyen értelemben nem teljes értékű globális nagyhatalom” – véli Tálas Péter.
Hozzátette: nemcsak e háború kimenetelén múlik, hogy lesz-e visszatérés az érdekszférák politikájához, hanem azon, hogy Oroszország eredeti céljai szempontjából sikeres lesz-e az Ukrajna-politikájuk. Elképzelhető, hogy ha a háborút meg is nyerik, elvesztik Ukrajna kapcsán a békét. Hiszen kérdéses, hogy ha nyernek az oroszok, akkor Ukrajnában milyen rendszert hoznak létre. Ki fogja azt finanszírozni? Ki fogja visszafogni az ukránok ellenállását? „Ne felejtsük el, hogy a független ukrán társadalom első történelmi emléke ez a mostani háború. Ha elbuknak, ezek az idők akkor is nagyon fontos hivatkozási alapot jelentenek majd számukra. A jelek szerint az ukrán vezetés ennek tudatában van. Hangsúlyozzák az állam nemzeti karakterét, szuverenitását, a területi integritást. Annak ellenére, hogy tudják, milyen szűk lehetőségeik vannak az oroszokkal szemben”.