Ipar 4.0 és a nemzetközi tőkeáramlás összefüggései a V4 országokban címmel szervezett előadást az NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar Közgazdaságtani és Nemzetközi Gazdaságtani Tanszéke és Tudományos Diákköre február 16-án.
Tölgyessy Péterné Sass Magdolna, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének igazgatója előadásában a témához kapcsolódó trendekről és ezek világgazdasági hatásairól beszélt.
Az első trend az új technológiák megjelenése. Az Ipar 4.0-ról szólva a kutató két definíciót is említett. Az egyik szerint egy sor olyan új technológiáról, termelési rendszerről és gyártási környezetről van szó, melyben a szereplők folyamatosan informálják egymást. A másik szerint a fogalom a dolgok és szolgáltatások internetére épülő működési módot, gyártási filozófiát fedi. Ilyenek a Big Data analitika, a horizontális és vertikális rendszerek integrálása, a kiberbiztonság, a kiterjesztett valóság, a 3 D-s nyomtatás, illetve ezek kombinációja.
A kutató szerint ezek egymással ellentétes hatásokat is generálhatnak, az azonban már látszik, hogy a robotizáció elterjedése a külföldi tőkebefektetések mérséklődését vonja maga után.
Lassuló tempó
Második trend a globalizáció folyamatos megtorpanása. Ennek kapcsán több elmélet is létezik: deglobalizáció (Kína felzárkózásával az USA egyeduralma megtörik, regionális központok alakulnak ki); slowbalisation (csupán lassul a globalizáció tempója); illetve a két álláspont közötti megközelítés szerint az overglobalisation idejét éljük, azaz csak addig tart a deglobalizáció, amíg az egyensúlyi állapothoz vissza nem térünk. Bármely elmélet bizonyul is igaznak, annyi biztosra vehető, hogy protekcionista tendenciák érvényesülnek, amelyekre a pandémia rá is erősített.
Kína szerepéről szólva Sass Magdolna kiemelte: az ázsiai ország pozíciója a globális tőkeáramlásokban változhat; Hongkonggal együtt immár a világ legnagyobb tőkeexportőrévé vált.
A harmadik trend a fenntarthatóság előtérbe kerülése. A környezeti kockázat mellett létezik tranzíciós kockázat is, azaz a cégek alkalmazkodási kényszere a kapcsolódó, szigorodó jogszabályokhoz. Ezek megalkotásában Európa elől jár, ám a vállalatokra rótt költségek révén nemzetközi összevetésben csökkentik a versenyképességet.
Mosolygörbe
Az értékláncok elemzése kapcsán a szakirodalomban elterjedt az un. mosolygörbe grafikon: ez a teljes folyamatot mutatja, benne azt, hogy a görbén középen elhelyezkedő termelés adja jelenleg a legalacsonyabb hozzáadott értéket. A branding, a K+F, a design, az elosztás, és az értékesítés utáni szolgáltatások mind-mind sokkal nagyobb értéket teremtenek.
Annak elemzése során, hogy az Ipar 4.0. elemei miképpen változtatják meg e mosoly alakú görbét, az látszik, hogy a digitalizáció eredményeképpen a „mosolygós száj” a két szélén kisimul: a termelési folyamat hozzáadott értéke is magasabb lehet, míg a szolgáltatások értéke mérséklődhet.
Az automatizáció, robotizáció hasonló eredményt hozhat: emelkedik a fizikai termelés hozzáadott értéke, hiszen magasabban képzett mérnökökre és magas szintű technológiára lesz szükség. A japán autóiparban ez már látszik is: drága a munkaerő, így ez a legnagyobb hozzáadott értékű elem.
3D nyomtatás hatásáról szólva Sass Magdolna elmondta: a drága alapanyag egyelőre akadálya az elterjedésének. Amennyiben ez változna, úgy e technológia az a beszállítók és az eladás utáni szolgáltatások értékének csökkenésével járna.
A közeljövő
S hogy miképpen hat mindez a V4-országokra? Nos, a visegrádi államok a digitális versenyképességi rangsorokban jellemzően egy blokkban helyezkedik el, a csehek kissé kiemelkednek. A Digital Economy and Society Index (DESI) hasonló eredményeket mutat, lemaradásban vagyunk, csupán néhány balkáni országot előzzük meg – igaz, az eredmények összhangban vannak térségünk egy főre jutó GDP-jének eredményeivel.
Az is látszik, tette hozzá a szakember, hogy a külföldi tőkebefektetésekre (FDI) alapozott fejlődési út, a külföldi befektetőknek kínált környezet alapvetően jó, abban 2007 óta nincs érdemben változás, a járvány sem árnyalta a képet.
Régiónk számára az új, említett trendek hatása kapcsán az látható, hogy
- az új technológiák esetében még kérdéses az összhatás, az empirikus kutatások sem jelzik azt egyértelműen előre;
- a protekcionizmus megerősödése Magyarország számára akár előnyös is lehet; ha Európa felé fordul, erőforrásokat nyerhet;
- a fenntarthatósági szempontok egyelőre elsősorban a külföldi tulajdonú vállalatoknál kerültek előtérbe.
Az előadás végén, kérdésre válaszolva Sass Magdolna a hazai vállalatoknál jelenleg zajló generációváltásra hívta fel a figyelmet. Mint mondta, a fiatalabb nemzedékek érzékelik a Big Data bevezetésének, az adatok szerepének fontosságát, ezért az ő megjelenésük a vállalatvezetésben szemléletváltást hozhat.
Egy másik hallgatói kérdés az észtek nemzetközi rangsorokban megjelent sikereire vonatkozott. Ennek kapcsán a kutató megjegyezte: véleménye szerint az Oroszországgal közös határok arra késztették a baltikumi országot, hogy mindent megtegyenek annak érdekében, hogy még egyszer ne ismétlődhessen meg a történelem. Ezért is kezdték nagyon korán a digitalizációt, az előre menekülést. A siker másik kulcsa az oktatás: „nemzeti konszenzus van abban, hogy oktatásra sokat kell költeni, és ebbe minden kormány mindig is sokat beletett”. Tehát bár nem gazdag államról van szó, a politikai egység és akarat az oktatás előtérbe helyezése kapcsán az elmúlt évtizedekben meghozta az eredményt – ez az oka annak, hogy a PISA-felmérésekben az észtek kimagaslóan teljesítenek.
