Valamennyi érettségiző tudja, hogy a II. világháború 1939. szeptember 1-jén kezdődött, amikor a német légierő bombázni kezdte Lengyelországot. Három történész vitáján jártunk, amely arról szólt, miért lett újra fontos kérdés, hogy ki robbantotta ki a II. világháborút.
Az orosz külügyminisztérium 2020 elején hivatalos nyilatkozatokban értékelte a második világháború kirobbanását megelőző eseményeket. E nyilatkozatok szerint nem csupán a náci Németország, hanem Nyugat-Európa, illetve részben Lengyelország is felelős a háború kirobbanásáért. Vladimir Putyin, Oroszország elnöke angolul és oroszul egyszerre megjelent nyári cikkében megismételte, sőt kiegészítette ezeket az állításokat. Az NKE Eötvös József Kutatóközpont Közép-Európa Kutatóintézet munkatársai úgy ítélték meg, hogy ezt az emlékezetpolitikai vitát, valamint mozgatórugóit érdemes a hazai hallgatósággal is megismertetni. A Kutatók Éjszakájára időzett online vitán Hatos Pál moderálása mellett Ungváry Krisztián történész az atlanti, Stier Gábor külpolitikai újságíró az orosz, valamint Mitrovits Miklós történész a lengyel álláspontot képviselte.
A sértett Oroszország
Stier Gábor nyitó előadásában kifejtette, az Európai Unió II. világháborúról vallott hivatalos álláspontja a közép-kelet-európai tagállamok felvételét követően változott meg. Az emlékezetpolitikai kánon változása felháborította az oroszokat, Oroszországot „megsértették”. Az Európai Unió, illetve az Európai Parlament azt kommunikálja, hogy a németek és szovjetek felelőssége hasonló mértékű a világháború kirobbantásában – ebben pedig Lengyelország az egyik leghangosabb partner. Ezt nem lehet válasz nélkül hagyni. Putyin rendszerének ugyanis az egyik legfőbb legitimációs pontja Európa a második világháborúban történt megmentése és a nácik felett aratott nagy győzelem. A Nagy Honvédő Háború emlékezete egységbe forrasztja az orosz társadalmat mind a mai napig. Az orosz álláspont így egyértelmű: a világháború kapcsán elsősorban a haláltáborok felszabadításáról kell beszélni, nem a katyńi mészárlásról.
Kellemetlen tények
Ungváry Krisztián szerint ezt a narratívát jelentősen árnyalja az a tény, hogy ha a Szovjetunió 1939. szeptember 23-tól nem látja el a nácikat alapanyagokkal és gabonával, akkor Németországban már 1940 nyarán éhínség tört volna ki. A Szovjetuniót az a célja, hogy felrobbantsa a versailles-i békét, érdekeltté tette az európai háború kiprovokálásában. Ungváry szerint a háború előzményeinél azt a folyamatot is érdemes vizsgálni, hogy a háború előtt, 1939 tavaszán-nyarán a Szovjetunió még dönthetett volna a nyugati hatalmakkal és a németekkel kötött szövetség között, ám miközben teljesíthetetlen feltételeket támasztott az angol-francia tárgyalódelegációk számára, megkötötte a Molotov–Ribbentrop-paktumot Lengyelország felosztásáról.
A lengyel áldozat
Mitrovits Miklós szerint a második világháborút a németek és a szovjetek együtt robbantották ki, mégpedig azért, mert egyik fél sem fogadta el sem az első világháború utáni rendezést, sem Lengyelország létrehozásának tényét. Kifejtette, hogy a Molotov–Ribbentrop-paktum elsősorban az orosz birodalmi célokat szolgálta, illetve a Szovjetunió úgy vásárolt a maga számára békét, hogy közben háborút gerjesztett. Közép-Európának mindmáig fájó tény, hogy a nyugati hatalmak már a háború alatt lemondtak a térségről – jellemző adalékként említette Mitrovits, hogy a szovjet biztonsági szervek által a lengyel foglyok, katonatisztek ellen végrehajtott katyńi vérengzésről jó ideig nem lehetett még Nyugaton sem beszélni.
Ki a győztes?
A hosszú és tanulságos online beszélgetés során Hatos Pál azt a kérdést is feltette, hogy van-e erkölcsi győztese a II. világháborúnak – erre minden előadó szerint igen nehéz válaszolni. Minden háborús fél követett el hibákat, ráadásul sok országban a lakosságcserék, progromok még a háború lezárása után is folytatódtak. Ami viszont tény: Lengyelország azt kapta jutalmul, amit Magyarország büntetésként: a háború utáni szovjet megszállást és a szocialista berendezkedést. Egyedül talán Nyugat-Európában lehet beszélni valódi felszabadulásról – itt a németek legyőzése nyomán létrejöhetett, helyreállhatott a fékekkel és ellensúlyokkal rendelkező polgári demokrácia.
Címlapkép: A Maschinengewehr 42 a második világháború egyik legismertebb géppuskája (fotó: Douglas Sprott / Flickr)
