Tegnap este lőtték fel azt a kínai rakétát, amely holdkőzeteket hoz majd a Földre. De érdemes-e bányászni a Holdon vagy egy aszteroidán? Hol tart a szükséges technika fejlettsége? Milyen jogi problémák merülnek fel? E kérdéseket feszegették szakértők a minap egy kerekasztal-beszélgetésen.
Finiséhez érkezett a kínai Hold-küldetés, a rakétát várhatóan a napokban lövik fel. A Csang’e 5 nevű lesz az eddigi leginkább nagyratörő kínai űrprogram és egyben az első olyan küldetés, amely négy évtized után holdkőzeteket hoz vissza a Földre.
A napokban éppen e témát járták körül a Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemrégiben megalakult Világűr Társadalomtudományi Kutatóműhelye (VTK) és a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) online pódiumbeszélgetésében. A rendezvény keretében Both Előd csillagász, a MANT elnöke, Bérczi Szaniszló fizikus, Sulyok Gábor nemzetközi jogász, egyetemi tanár (SZE, VTK) és Punczman Ádám jogász, a VTK kutatója cseréltek véleményt.
A beszélgetés kezdetén Bartóki-Gönczy Balázs, az NKE Világűr Társadalomtudományi Kutatóműhelyének vezetője röviden elmondta: a kutatóműhely azokat a tudományágakat szeretné a világűr „felhasználásával” kapcsolatban erősíteni, amelyeket eddig idehaza tudományos igényességgel kevéssé kutattak, illetve intézményi szinten nem foglalkoztak velük.
Ásványi anyagok a Földön kívül
A kozmikus anyag kétféle képpen juthat el a földre: vagy „magától” megérkezik, vagy elhozzuk – vágott a téma közepébe Both Előd csillagász. A maguktól érkező anyagokból – meteoritok – naponta néhány ezer tonna hull a Földre, de ezeknek csak egy kis része gyűjthető be vizsgálatra, elemzésre. Összetételük alapján azonban azonosítani lehet az égitestet, amelyről érkeztek. Ma a tudományos célok mellett oktatásra, népszerűsítésre és gazdasági célokra is felhasználják ezeket a kozmikus anyagokat.
A másik mód az anyagminták begyűjtése, amely viszont óriási költséget jelent. Az eddigi hat Apolló küldetés mintegy 380 kg anyagot hozott a Földre, ám a program költsége mai árfolyamon mintegy 156 milliárd dollárnak felel meg. A küldetések elsődleges célja nem a kőzetminták gyűjtése volt, így összességében 1 gramm holdi minta 400 ezer dollárba került. A NASA üstökös anyagok gyűjtésével is próbálkozott – a Stardust szonda 1 mg mintát hozott –, amelynek költsége 1 grammra átszámolva 200 milliárd dollárnak felel meg. A japánok kisbolygókról hozott mintáinak költsége 100 millió és 1,5 milliárd dollár/gramm között mozog. A NASA Osiris Rex szondája a Bennu nevű kisbolygóról vett több száz gramm mintával 2023-ban érkezik vissza a Földre, grammonként mintegy 1-2 millió dolláros költséggel.
Ennél nehezebb kérdés a Marsról mintát szerezni. Az idén útnak indított szonda jövő februárban kezd majd el dolgozni és két további űrszonda szükséges majd a minták begyűjtéséhez és az anyagok hazaszállításához. A várhatóan 2031-ben visszatérő szonda 6-700 gramm mintát hoz majd. Az első szonda költségeivel számolva – pontosabb költségbecslés még nincsen – kb. 10 millió dollárba kerül 1 gramm anyagminta.
Jelenleg tehát az anyagminták földre hozásának nincs technikai akadálya, de láthatjuk, a megszerzett anyagok nem ipari méretűek, viszont a költségek irreálisan magasak – összegezte előadását Both Előd. Ezeket a költségeket látva, hasznosabb lehet, ha nem elhozzuk a mintákat, hanem helyben használjuk fel őket. Arra, hogy lehet-e drasztikusan csökkenteni a költségeket, illetve van-e olyan anyag, ami megér ekkora ráfordítást, majd a jövő fog válaszolni.
Tudásbányászat
Az űrbányászat ma inkább még csak azt jelenti, hogy ismereteket gyűjtünk, és ezeket rendszerbe foglaljuk – fogalmazott Bérczi Szaniszló fizikus. Az anyagvizsgálatokból megismerjük a kőzetek szövetét – csakúgy mint a klasszikus bányászatban –, és ebből tudunk következtetni az égitestek fejlődéstörténetére. Ebből rengeteg tudást lehet megszerezni. A Hold anyagainak vizsgálatából tudjuk, hogy van olyan, amit a helyszínen lehet majd hasznosítani, lesz nyersanyag az ásványok, a molekulák és az atommagok szintjén is.
A legfontosabb holdi kőzettípusokat itthon is lehet tanulmányozni, például a bazaltokat, de számunkra, akik a felszínen akarunk anyagokat gyűjteni a breccsák, azaz összecementált kőzetek az érdekesek – fogalmazott a szakember. Ezeket lehet majd a későbbiekben hasznosítani, és ezek lesznek a holdi építészet nyersanyagai.
A holdpor a vizsgálatok szerint kiváló építőanyag lesz, a Hold völgyeinek falába vájt lakhelyek – a felszíntől 10-20 méter mélyen ugyanis már jóval kisebb a hőingadozás – ideális bázist jelentenek majd a nem is olyan távoli jövőben. Tehát a Holdon ténylegesen lehetséges majd bányászni, de ahhoz nagyon kell ismernünk az anyagokat, az anyag szerveződési szintjeit, és ez azt mutatja, hogy a legnagyobb nyereség az űrbányászatból most a tudásbányászat, az ismeretrendszer fejlesztése – zárta előadását Bérczi Szaniszló.
Mint mond a nemzetközi jog?
A világűr nem tartozik senki joghatósága alá, így kérdés, hogy hogyan bányászhatunk rajta? Ennek közvetlen szabályozási környezete egyebek mellett a nemzetközi szerződések, például a Világűrszerződés (1967), az ENSZ Közgyűlések határozatai, valamint a Világűrbizottság dokumentumai – tudtuk meg Sulyok Gábor nemzetközi jogásztól. A Világűrszerződés meghirdeti a világűr tevékenységek szabadságait: a világűr, a Hold és más égitestek kutatását, felhasználását és tudományos vizsgálatait. Ezeket minden ország javára és érdekében kell folytatni, és azt az egész emberiség közös vállalkozásának kell tekinteni. A nemzeti kisajátításról úgy rendelkezik a szerződés, hogy a „világűrt, beleérte a Holdat és más égitesteket, sem a szuverenitás igényével, sem használat vagy foglalás útján, sem bármilyen más módon egyetlen nemzet sem sajátíthatja ki”. Hogy ez kire vonatkozik, fontos értelmezési kérdés csakúgy, mint az, hogy ezzel tiltottá válik-e az erőforrások kiaknázását és az azokon való tulajdonszerzése? Ugyanis ez jelenleg kardinális kérdés.
Létezik egy Hold-megállapodás is, amelynek nem tagjai azok az államok, akiknek Holdról hozott mintájuk van, de gyülekezési pontja lehet azoknak az országoknak, amelyek széleskörű multilateralizmus kereteiben képzelik el a szabályozásokat. Ez a megállapodás kimondja, hogy a tudományos vizsgálat a Holdon bármiféle megkülönböztetés nélkül, az egyenlőség alapján és a nemzetközi joggal összhangban megengedett. Azaz lehet ásványi- és más anyagaiból mintákat gyűjteni és onnan eltávolítani, és ezek az adott állam rendelkezésére állnak tudományos célokra. A Hold-megállapodás kudarca az, hogy noha túllépve a Világűrszerződésen egyértelműen kimondja, hogy a Hold és természeti erőforrásai az emberiség közös öröksége, s az nem lehet kisajátítás tárgya, azt csak 18 állam írta alá. Ráadásul éppen azok nem, akik már jártak a Holdon.
Szabályozások útvesztőjében
Három állam – USA, Luxemburg és az Egyesült Arab Emirátusok – nemzeti szinten alkotott olyan törvényt, amely szabályozza az égitestek nyersanyagainak felhasználására vonatkozó kérdéseket – mondta előadásában Punczman Ádám jogász, kutató. Ezek a szabályozások egyrészt ösztönző jellegűek, másrészt nem teljeskörűek, mert csak a tulajdonjogokat biztosítják, valamint közös pont, hogy mindhárom állam tagja az Artemis-megállapodásnak, de a Hold-megállapodásnak nem.
Az USA 2015-ben hozott szabályozásából kiderül, hogy értelmezésükben a Világűrszerződésben megfogalmazott kisajátítás tiltásába nem tartozik bele az erőforrások feletti tulajdonjog. Az USA ennek értelmében az aszteroida erőforrások tekintetében, amelyek az aszteroidán vagy aszteroidában találhatók, birtoklási, használati, szállítási és eladási jogokat biztosít. Ehhez hasonlóan az Egyesült Arab Emirátusok is tulajdonosi jogokat biztosít eladás, kereskedelem, szállítás, tárolás és egyéb űrtevékenység kérdésében. Ez a törvény rendelkezik például arról is, hogy az állam területére zuhant meteoritok az állam tulajdonába kerülnek és az ő engedélyével lehet tevékenységet végezni rajtuk.
2015-ben az ENSZ Világűrbizottságában komoly viták zajlottak a szabályozásokkal kapcsolatban. A szakértő két példát emelt ki: míg az USA elutasítja a nemzetközi jogot, és véleménye szerint egyoldalú nemzeti szintű szabályozást igényel az űrbányászat, ugyanakkor eleget tesz a nemzetközi kötelezettségeknek, a kisajátítási tilalomról alkotott saját értelmezése szerint. Ezzel ellentétben Oroszország támogatja a multilateralizmust, azzal, hogy figyelembe kell venni az emberiség érdekeit, valamint támogatja a Hold-megállapodást.
Luxemburgban már komoly aggályok fogalmazódtak meg a jogbiztonság, a területvédelem és a lefoglalás kérdéskörében, hogy vajon hogyan lehet vitás kérdésben garantálni, hogy két állam különböző törvényei között, egy kijelölt bíróság határozata kötelező legyen mindkét fél számára?
Punczman Balázs véleménye szerint nemzeti szinten nem lehet szabályozni az űrtevékenységet. Ezért alighanem közös megoldások kidolgozása lesz majd a járható út.
