E címmel került sor arra az előadásra, amelyet Rosanna Hoffmann, az ENSZ Világűrügyi Hivatal (UNOOSA) munkatársa tartott. A felvezetőben Bartóki-Gönczy Balázs, a Világűrjog és Politika Kutatóintézet vezetője a Hold ismételt előtérbe kerüléséről, a Mars meghódításáról, a műholdak számának növekedéséről szólt. A jogi szabályozás célja, hogy a világűr biztonságos tér maradhasson – jelezte.
Rosanna Hoffmann előadásában hangsúlyozta: új érához érkeztünk. Ma már annyi műhold van az űrben – ezeket egy sor iparág, számos célja használja –, hogy ezek jogi szabályozása nélkülözhetetlen. Ám míg eleddig elsősorban az államok voltak a jogalkotás alanyai, ma már magáncégek is beléptek e területre. A fenntartható működéshez pontos szabályozásra van szükség.
A szakember részletesen ismertette a nemzetközi űrjogalkotási folyamat fontos lépéseit, egészen az 1950-es évektől, megemlítve, hogy hazánk már a kezdetektől, 1959-től részt vett e folyamatban. Fontos elem, hogy jóllehet ma már a magánszektor fontos szereplő az világűrben zajló tevékenységekben, az államok felelősek ezek működéséért. Ha netán baleset történik, a felelősség az előidéző cég mögött álló államé. A jog azt biztosítja, hogy a nem kormányzati szereplők tevékenységét az állam engedélyezze és felügyelje.
Rosanna Hoffmann áttekintette a kapcsolódó nemzetközi jogi egyezményeket is – amelyeket hazánk is aláírt. Elmondta: fontos elem, hogy az 50-es és 60-as évek megállapodásai a hidegháború idején születtek, mégis egyezségre tudtak jutni a nagyhatalmak. E korszak azonban lezárult: ma már nem a kötelességeket szabályozó egyezmények születnek, hanem sokkal inkább ajánlások. Az államok kooperációjáról beszélnek inkább, elvekről – azaz soft law-ról –, szemben a korábbi kötelező érvényű jogszabályokról.
A szakember elmondta: két alegysége van annak az ENSZ-bizottságnak, amely a világűr békés felhasználásával kapcsolatos nemzetközi együttműködést koordinálja. Az egyik a jogi, a másik a tudományos-technikai albizottság. E szakmai közösségekben vitatják meg azokat a területeket, amelyekben a tagországok között ellentétek, vitás kérdések jelenhetnek meg. Ilyen neuralgikus pontok lehetnek a világűrben található erőforrásokkal kapcsolatos kérdések, de az űr hosszú távú fenntarthatóságának szempontjai is. A béke megőrzése érdekében ma jellemzően elveket és iránymutatásokat fektetnek le az egyes országok, és a konfliktusosabb ügyeket e szakmai platformon vitatják meg.
Rövidesen sor kerül a főbizottság ülésére Bécsben – jelezte Rosanna Hoffmann. E találkozón az összes érdekelt ország képviselője jelen lesz, ott vitatják majd meg a világűr hasznosításának, felfedezésének és a világűrben található források kiaknázásának aktuális kérdéseit. Egy munkacsoportot is létrejött, amelynek célja, hogy négy éven belül megalkossa a kapcsolódó irányelveket.
Az első nemzetközi jogi egyezmények megszületése óta számos új nehézség, kezelendő probléma is felmerült. Ilyen például az űrhulladék és a világűr környezeti szempontú védelmének igénye. Ennek kapcsán a szakértő elmondta: a világűrszerződés megalkotása idején még nem létezett e kihívás, ezért a közelmúltban születtek csak meg az első ehhez kapcsolódó jogi lépések, kezdeményezések.
2007 óta léteznek például az űrhulladék csökkentésére vonatkozó szabályozási irányelvek, ezek jogilag nem kötelező érvényűek – „puha törvényként” emlegetik őket –, mégis: azokat egyre több országban építik be a jogszabályok közé. Ennek eredményeként például az olyan esetekben, amikor egy nem kormányzati szerv műhold felbocsátására kér engedélyt, a kapcsolódó eljárásban az állam űrhulladék-csökkentés követelhet meg.
A világűrbeli tevékenység hosszú távú fenntarthatóságának 2019-ben jóváhagyott 21 irányelvét a bizottság konszenzussal fogadta el, és belefoglalták az űrhulladék csökkentésének szempontjait is – emlékeztetett. Azzal kapcsolatban, hogy ki a felelős a hulladékért, Rosanna Hoffmann leszögezte: az egyes államok. Ha valakinek van egy magyar magántulajdonú cége, és a cég hulladéka által okozott baleset történik akár a világűrben, akár a Föld felszínén, a felelősség Magyarországot terheli, beleértve az anyagiakat is – hozta fel a példát. Hozzátette, ebből látható a nemzeti jogszabályok jelentősége, amelyekkel Magyarország biztosítja a nem kormányzati szervezetek űrhulladék csökkentésére vonatkozó előírásainak alkalmazását és a kármérséklést. S hogy miért van szükség nemzeti űrjogszabály-alkotásra? A világűr békés „felhasználásának” és az államok közti együttműködésnek a biztosítása érdekében. Az ily módon megalkotott jogi keretek a magáncégek számára is támpontokat jelentenek.
A szakértő szólt arról is, miképpen támogatja az ENSZ Világűr Hivatala az egyes országokat az űrjogi törvények és szabályozások megalkotásában. Mint mondta, a Space Law for New Space Actors nevű projekt 2019-es indításának hátterében a feltörekvőben lévő országok mind nagyobb, jogi segítség iránti igénye áll, legyen szó nemzeti törvényalkotási, szabályozási, vagy stratégiai kérdésekről.
Jelenleg ötvennél is több támogatói kérés érkezett a különböző országokból.
