Noha tisztában vannak az internetezők azzal, hogy fenntartásokkal kell fogadni a megosztásokkal gát nélkül terjedő híreket, mégsem törekszenek a tudatosabb, kiegyensúlyozottabb tájékozódásra – derül ki a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Információs Társadalom Kutatóintézetének legfrissebb felméréséből. A kutatás hátteréről és legfontosabb megállapításairól Török Bernát intézetvezetőt kérdeztük.
Mi adta a Bizalom, tudatosság, veszélyérzet az interneten című kutatás apropóját, mire kerestek választ?
A kutatásunk olyan kérdésköröket érint, amelyek nap, mint nap az újságok címoldalára kerülnek. Világszerte élénk társadalmi vita folyik arról, hogy az internet és a rajta keresztül elérhető újfajta szolgáltatások – kiváltképp a közösségi média – hogyan alakítják át mindennapjaink valóságát. Mára aligha van olyan szelete az életünknek, amely mentes maradt az internet hatásaitól. Egy megértési folyamatban vagyunk, amelynek a végére minél pontosabb helyzetelemzésre és ahhoz igazított új szabályokra kell eljutnunk. Ehhez képest nagyon sokszor csak egyéni megérzéseinkből, elfogultságainkból próbálunk következtetni a körülöttünk zajló folyamatokra. Ez az empirikus kutatás abban segít, hogy objektívebb képet kapjunk a magyar emberek hozzáállásáról az információs társadalom egyes jelenségeivel kapcsolatban. Leginkább arra voltunk kíváncsiak, bíznak-e az internet kommunikációs vívmányaiban, vagy inkább tartanak ezek társadalomformáló erejétől.
A kutatás módszertana a telefonos interjúztatás volt. Miért ez a módszer tűnt a legalkalmasabbnak?
Több érv is szólt amellett, hogy a kutatás országos reprezentativitását ez esetben a telefonos interjúk tudják biztosítani. Az online kérdőív esetében például eleve nem érhető el a teljes lakosság. Márpedig mi azok véleményére is kifejezetten kíváncsiak voltunk, akik maguk esetleg nincsenek, vagy csak kevéssé vannak jelen az online világban. Véleményük ugyanis társadalmi szinten, egy jövőbeni szabályozás társadalmi háttere szempontjából hasonlóan fontos.
Korábban készült-e Magyarországon hasonló felmérés?
Inkább használati szokásokat felmérő kutatások állnak rendelkezésre. Mi azonban éppen azokat a mélyebben zajló folyamatokat, társadalmi attitűdöket próbáltuk feltárni, amelyek a mindennapi eszközhasználatot szélesebb kontextusba helyezik mind az egyéni életünk, mind a társadalmi valóságunk szempontjából. Most, hogy már rendelkezésünkre állnak ezek az alapadatok, a jövőben jobban fogjuk tudni követni, hogyan változik a magyar emberek hozzáállása az internethez: mennyire bíznak a világháló régi vagy új szereplőiben, mennyire tudatosan vesznek részt az online világban, vagy éppen milyen veszélyeket éreznek maguk körül.
A kutatás eredményeiből az látszik, hogy a megkérdezettek több, mint fele kizárólag az elé kerülő híreket olvassa el, százból tízen pedig eleve nem érdeklődnek a közéleti hírek iránt. Ilyen helyzetben miképpen javítható a társadalmi párbeszéd színvonala?
A kutatás egyik fontos eredménye annak adatokkal való alátámasztása, hogy az emberek többsége csak azokat a közéleti információkat fogyasztja, amelyek elé kerülnek. Annak ellenére nem mennek maguk utána ezeknek a híreknek, hogy egyébként érdekli őket a közélet. Érdekli őket, saját tájékozódásukat mégis kiszolgáltatják más szereplőknek. Ezzel a hozzáállással mindenképpen számolni kell, amikor azon gondolkodunk, mit kell tenni egy egészségesebb hírfogyasztási ökoszisztéma kialakításáért. Egyfelől egészen biztosan fontos társadalmi feladat megtalálni annak módjait, hogy az információáramlás minél sokszínűbb, összetettebb legyen. Másfelől nincs okunk túlzott optimizmusra: olyan problémáról beszélünk, amelynek megoldását sokan épp az internettől várták. Egyre inkább úgy látszik: össztársadalmi szinten nem a megoldás jött el, hanem tovább súlyosbodott a helyzet.
Mit tapasztaltak, miképpen hat társadalmunk „lelkiállapotára” a közösségi média?
Ami a közösségi média szerepét illeti, nagyon fontos összefüggésekre mutatnak rá a kutatási eredmények. Az persze nem meglepő, hogy az adatok visszaigazolják, mennyire fontos társadalmi fórummá váltak ezek a platformok – idehaza a Facebook. De ha egymásra vetítünk adatokat, jobban a probléma mélyére látunk. Egyrészt az internetezők nagy többsége napi szinten azt a Facebookot használja hírfogyasztásra, amely a nála eltöltött idő maximalizálása érdekében az egyéni tetszések alapján működtetett algoritmussal kínálja fel az információkat. Mivel pedig az emberek többsége megelégszik az elé kerülő tartalommal, be is zárult a kör: azt kapjuk, ami eleve közel áll hozzánk, amivel vélhetően azonosulni tudunk – nem éppen a sokszínű társadalmi eszmecsere modellje ez. De az az ambivalens összefüggés is megér egy szót, hogy bár kifejezetten alacsony a közösségi médián keresztül kapott információk bizalmi indexe, az emberek mégis ott tájékozódnak. Tudják tehát az internetezők, hogy fenntartásokkal kell fogadni a megosztások ezreivel össze-vissza terjedő híreket, de ebből mégsem következik tudatosabb tájékozódás. A kutatásunknak általában véve is izgalmas eredménye, mennyire ellentmondásosan viszonyulnak az emberek az internethez: tisztában vannak a veszélyeivel, de nem nagyon tesznek ellenük, egyszerűen csak használni akarják úgy, ahogy az a mindennapokban legpraktikusabb számukra. Ezt azért fontos pontosan látnunk, mert plusz felelősséget ró a szabályozóra.
A most közölt eredmények a kutatás első megállapításai. Milyen további eredmények várhatók?
Most az általunk legérdekesebbnek talált átfogó összefüggéseket hoztuk nyilvánosságra. Nem is lett volna kezelhető, ha egyben álltunk volna elő azzal az adattömeggel, amit a kutatás hozott. A további eredményeket már tematikusabb bontásban tervezzük ismertetni. Várható majd jelentés többek között a hírfogyasztási szokásokról és részletesebb attitűdökről, a Facebookos letiltások panaszeljárásával kapcsolatban, valamint az internetes tartalmakat érintő szerzői jogi tudatossággal összefüggésben is.
A karantén hetei miképpen hathattak az eredményekre?
Ez minket is nagyon érdekel, meg is fogjuk vizsgálni. Az a tény, hogy a járványhelyzet miatt minden eddiginél intenzívebben volt jelen a magyar lakosság a digitális világban, tovább növelte a most ismertetett kutatási adatok értékét. Közvetlen összehasonlítási alapunk van ugyanis arra, hogy hol és mennyit változtatott ez a sajátos időszak a hozzáállásunkon. A nagyobb kiszolgáltatottságunk együtt járt-e az internetbe vetett bizalmunk növekedésével? Élni fogunk ezzel a lehetőséggel, és utánkövető vizsgálattal tárjuk majd föl az esetleges változásokat. Már dolgozunk rajta.
Milyen üzenetei lehetnek az eredményeknek a politikai döntéshozók vagy az üzleti szereplők számára?
A kérdések megfogalmazása nagyon tudatos kutatói munka eredménye volt: azokra a jellemzőkre kérdeztünk rá, amelyeknek az értékelése meggyőződésünk szerint megkerülhetetlen mind a folyamatok megértése, mind azok jövőbeli szabályozása szempontjából. A politikai döntéshozatal az új jelenségek esetében először is azok kockázataira próbál mihamarabb reagálni. Ebből a szempontból alapvető jelentőségű az is, hogy maguk az emberek mit tekintenek valós társadalmi kockázatnak, mert vélhetően azokon a pontokon számíthat legerősebb legitimációra egy szabályozói elképzelés. Az üzleti szereplők számára pedig alighanem minden adat izgalmas, ami az emberek cselekvését befolyásoló hozzáállásukat, érzéseiket igyekszik feltárni. A mi kutatásunk ezt tette.
A Bizalom, tudatosság, veszélyérzet az interneten című kutatás eredményeinek első összefoglalóját itt olvashatják.
