Ugrás a tartalomhoz
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • KIADÓ
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • OPEN ACCESS
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • KIADÓ
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • OPEN ACCESS
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • KIADÓ
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • OPEN ACCESS
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • KIADÓ
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • OPEN ACCESS
Magazin: Aula
Picture of Maráczi Tamás
Maráczi Tamás
újságíró
  • 2026.11.19.
  • 2026.11.19.
Magazin / Aula

Az EU-tagság nem lehet egy NATO-pótlék Ukrajna számára

Albánia uniós csatlakozásának kilátásairól, a nyugat-balkáni bővítés anomáliáiról és az albánok két államáról kérdeztük a volt albán külügyminiszter-helyettest, Edith Harxhit.

Mikor lesz Albánia az Európai Unió teljes jogú tagja? Melyik évben?

Nem tudom. Nincs pontos időpont. Az EU 2027-et, 2028-at, esetleg 2030-at emleget. Azt mondják, 2030 a végső határidő, de én nem hiszem. Meglehet, hogy Montenegró már jövőre csatlakozik – bár még ez sem biztos. Viszont, ha Montenegró a jövő évben sem csatlakozik, akkor az az egész Balkán számára késedelmet jelent majd.

Milyen okok miatt állhat be ez a késedelem?

Ha ez lesz, az inkább az EU helyzetével függ majd össze, mint a Nyugat-Balkánéval. A nyugat-balkáni országok már 2003 óta várnak a csatlakozási tárgyalások elkezdésére. Az EU csak nemrégiben, 2022-ben, az orosz–ukrán háború kitörése után döntött úgy, hogy eljött az idő megnyitni a kapukat a nyugat-balkáni országok, valamint Moldova és Ukrajna előtt. Tehát, ha ez most mégsem valósul meg, az inkább az EU miatt lesz, nem a nyugat-balkáni országok miatt.

Nem a jelöltek miatt? Az ellenzéki albán Demokrata Párt tavalyi választási kampányában éppen azokkal a jelszavakkal kampányolt, amelyek az EU feltételei a csatlakozáshoz: harc a korrupció ellen, demokratizálódás, jogállamiság, az igazságszolgáltatás függetlensége, szabad média. Az eredmények azt mutatták, hogy ezek a jelszavak nem mozgatták meg az albánokat, az ellenzék nem tudott győzni. Miért?

Nem hiszem, hogy ez az oka. A probléma gyökere itt is az EU-nál keresendő, ugyanis az EU sajnálatos módon szemet hunyt a választási csalások felett. Az albániai választáson többek között az EBESZ jelentése szerint is csalás történt. Teljes mértékben manipulálták őket. Albánia tehát képtelen szabad és tisztességes választásokat tartani. Ez azonban nem Albánia problémája, hanem az EU-é, amely nem akar tudomást venni a helyzetről, mivel geopolitikai okokból most épp ennek ellenére az albán csatlakozási folyamatot is igyekszik előmozdítani. Ez pedig most nem attól függ, hogy egy ország teljesíti-e a tagsági kritériumokat, vagy sem. Vegyük például Montenegrót, bár ott mindössze 600 ezer ember él, ez egy rendkívül kicsi ország, így ott sokkal könnyebb elérni, hogy megfeleljen az összes csatlakozási követelménynek a tárgyalási fejezetek és az uniós vívmányok (acquis) átvétele tekintetében, mint egy olyan ország esetében, mint Albánia, amelynek elvileg 3 millió lakosa van, mára azonban sajnos már csak 1,8 millióan élnek ott. Tehát ismétlem: ez az EU hibája. Az EU nem ismeri el azokat a hibákat, amelyeket azzal idéz elő, hogy elfogadja azt a helyzetet, hogy bizonyos országok jó eredményeket érnek el a szabad választások, a jogállamiság megteremtése terén, míg máshol az intézmények „elfoglalása” zajlik.

Miért mutat az uniós gyakorlat kettős mércét? Esetleg azért, mert

az EU-nak nagyobb érdeke fűződik ahhoz, hogy a Balkánon stabilitás legyen, mint demokrácia? Vagyis kicsit engednek a demokratikus mércéből, ha valahol stabil kormányzatot látnak?

Úgy gondolom, az egyik fő ok az, hogy az EU – és itt Brüsszelre, konkrétan az Európai Bizottságra gondolok – megváltozott. Sok kritika éri a Bizottságot és annak működését; azt, ahogyan a Bizottság bürokratái – akiket nem a tagállamok választottak meg közvetlenül – értelmezik és alkalmazzák a tagsággal, illetve a tagjelölti státusszal kapcsolatos uniós előírásokat. Számos kiskapu létezik, ahogyan a tagállamokat és a tagjelölt országokat kezelik, illetve ahogyan azt vizsgálják, hogy ezek az országok megfelelnek-e a feltételeknek. Vegyünk két konkrét példát: 2022-ben Szerbiában szabálytalanságok történtek a választásokon, amire reagálva az Európai Parlament határozottan elítélte ezt és határozatot fogadott el a Vučić-kormányzat ellen. Ezzel szemben Albánia esetében a tavalyi választásoknál tapasztalt hasonló visszaéléseknél az uniós bírálat elmaradt. Ez nagymértékben a Bizottságon múlik, és azon, hogy miként képzelik el a saját „sikertörténetüket”. Jelenleg Montenegrót, valamint – bizonyos feltételekkel – Albániát és Ukrajnát tekintik ilyen alakuló sikertörténetnek. Ezért vélem úgy, hogy kettős mérce érvényesül.

De, ami Albániát illeti, az intézményrendszer, a jogállamiság és egyéb követelmények alapján a hazája készen tud állni egy 2030-as csatlakozásra? Meg tud felelni a csatlakozási kritériumoknak?

2030-ig még sok idő van, de jelenleg Albánia nem áll készen erre. Reálisnak kell lennünk: Albánia nem áll készen. Albániának fel kell vennie a harcot a korrupcióval és a szervezett bűnözéssel, küzdenie kell a „narkóállam” ellem, ugyanis a kormányzatot olyan maffiacsoportok is támogatják, amelyek globális kábítószer-kereskedelmi hálózatot működtetnek – erre számos nemzetközi jelentés is rámutat. Albániának továbbá fel kell lépnie a „state capture” ellen, a kormány és a miniszterelnök nem hajthatja uralma alá az összes állami intézményt – különösen az igazságszolgáltatást –, és teret kell engednie a kormányzati körökön kívüli hangoknak is, hiszen jelenleg a kormányzat mindent a saját ellenőrzése alatt tart. Az Albániában zajló tüntetések nem Jared Kushnernek az albán tengerparton, Szvernecben tervezett ingatlanfejlesztési projektje ellen irányulnak, hanem a kormány ellen – egy olyan kormány ellen, amely az Európai Bizottság egyes tagjainak támogatását is élvezi, miközben világos, hogy nem minden tagállam állna egy olyan kormány mellé, amelynek rendőrsége az utcán megveri a tiltakozókat. Tehát Albánia nem áll készen, és nem vagyok benne biztos, hogy 2030-ra készen áll majd. A lényeg azonban az, hogy a folyamatot ismerő szereplők – például a magyarok, akik szintén részt vesznek ebben – azt tanácsolják: Albánia igyekezzen kihozni a maximumot ebből 2028-ig. Azt mondják ugyanis, hogy ha a 2028-as határidőről lemaradunk, akkor az egész folyamat meghiúsulhat.

Ukrajna különleges eset az Európai Unió számára, van geopolitikai érv amellett, hogy Ukrajna egyfajta gyorsított eljárásban beérje a nyugat-balkáni államokat a tárgyalások során, és hamar csatlakozzon. De ugyanígy a Nyugat-Balkán felvétele mellett is szól biztonsági érv: a migrációs útvonalakat az új tagállamok hatékonyabban el tudnák zárni. Nem reális érv ez?

Először is, nem gondolom, hogy az EU azért nyitja meg előttünk a kapukat, mert meg akarja akadályozni a migrációt. Az EU nem akarja megállítani a migrációt; ha akarta volna, már megtehette volna. Olaszországnak például nem kellett volna – pusztán az albán miniszterelnökkel kötött kétoldalú megállapodás alapján – migránstáborokat létrehoznia Albániában. Őszintén szólva, ez egy jogellenes megállapodás. Tehát nem hiszem, hogy az EU-t különösebben érdekelné a bevándorlók sorsa. Másodszor: kettős mérce érvényesül. Miért? Mert Ukrajna a háború 2022-es kitörése után került az EU látókörébe. Hol volt az EU 2022-ig? 2008-ban a NATO adott ki nyilatkozatot a szövetség Ukrajna és Grúzia irányába történő bővítéséről. Aztán láttuk, mi történt 2022-ben: Oroszország azt mondta, hogy „Állj! Eddig és ne tovább! Nem jöhettek közelebb a falamhoz, hiszen ígéretet tettetek erre”. Most pedig itt van az EU-tagság ígérete. Én értem, hogy adniuk kell valamit Ukrajnának kárpótlásul azért, amiért nem léphet be a NATO-ba, de az EU nem lehet egy NATO-pótlék. Az uniós csatlakozási kritériumok nem lehetnek ennek alárendelve, hogy ez legyen a megoldás. Másrészt, nem lehet felvenni az EU-ba egy olyan országot, amely háborúban áll. Ukrajna területének fele meghatározatlan státuszú; jelenleg is háború dúl ott. Nem lehet behozni a háborút Brüsszelbe. Az elmúlt 10 évben közel egymillió albán hagyta el Albániát a korrupció, a szervezett bűnözés, a munkanélküliség és a lehetőségek hiánya miatt; nem lehet ezeket az embereket bárhonnan – Ázsiából vagy Afrikából – érkező migránsokkal pótolni. Az albánok ezt nem fogják hagyni. Biztos vagyok benne, hogy sok európai is így van ezzel, nem szeretnék, ha egy háborús országot engednének be az EU-ba. Abban is biztos vagyok, hogy lesznek olyan tagállamok, amelyek egy ponton észbe kapnak majd. Nagyon remélem, hogy az új magyar kormány is megérti: vissza fog ütni, ha támogatja Ukrajna tagjelölti státuszát, illetve, ha támogatja az uniós ütemtervet, Ukrajna 2028-ra vagy 2030-ra ütemezett csatlakozását.

Albánia albán etnikumú ország, Koszovó pedig szintén albán többségű állam. Az albánoknak tehát két államuk van. Ha már létezett Albánia, Koszovó kikiáltása helyett miért nem az volt a cél, hogy a szerbiai albán kisebbség tagjai az albán állam állampolgárai lehessenek?

Igen, valóban egy etnikai csoporthoz tartozunk, egy nemzet vagyunk. Egy nemzet, két állam. A Koszovói Köztársaság lakosságának 90%-a albán; ugyanahhoz a nemzethez tartozunk, ugyanazt a nyelvet beszéljük, azonos a kultúránk és a hagyományaink is. A történelem 100 évre elválasztott minket egymástól. A koszovói háború idején, illetve azt követően felmerült a kérdés: mi történne, ha Koszovó csatlakozna Albániához, vagy egyesülne vele? Ez volt az az elmélet, a „Nagy-Albánia”-vízió, amellyel Milošević és Vučić is riogatott akkoriban Szerbiában. Ám Albánia részéről ilyenről szó sem volt, Nagy-Albánia nem létezett, és Albánia sem akart ilyet. Ha a valóságot nézzük: sokkal előnyösebb egy nemzet számára, ha két szavazata van az ENSZ-ben – márpedig Koszovó egy napon biztosan az ENSZ tagja lesz –, mintha csak egyetlen szavazattal rendelkezne. Ugyanez igaz az egyesülés kérdésére is. Albániában és Koszovóban sosem volt napirenden az egyesülés hivatalos megvitatása, hiszen tudjuk: ha mindketten az Európai Unió tagjai leszünk, akkor úgyis egy határon belülre kerülünk.

Az Egyesült Államok 2008-ban elismerte Koszovó egyoldalú függetlenedését Szerbiától – érdekes módon egy másik balkáni állam, Bosznia-Hercegovina esetében Washington még egy eltérő modellt – a daytoni megoldást – alkalmazott. Miért nem alkalmazták a koszovói helyzetre is?

Bosznia-Hercegovina státusza eltért Koszovóétól. Koszovó tartományi ranggal rendelkezett az egykori Jugoszlávián belül. Az ott élő etnikai csoport teljesen különbözött a többi etnikai közösségtől; helyzetüket talán a vajdasági magyarokéhoz lehetne hasonlítani. Amikor a koszovói albánok fellázadtak a Milošević vezette jugoszláv rezsim ellen, az azért történt, mert a helyzet odáig fajult, hogy megtiltották számukra, hogy saját anyanyelvükön oktassanak vagy tanuljanak, ráadásul megfosztották őket az autonóm tartományt megillető hatáskörök nagy részétől. Az Egyesült Államok – felismerve a veszélyt – gyorsan kapcsolt: látta, hogy a helyzet egy újabb balkáni háborúhoz vezethet. Miért? Azért, mert Macedóniában az albánok alkotmányos közösséget alkotnak; albánok élnek Szerbia délkeleti részén; Montenegróban jelentős tényezőt képviselnek – a kormány miniszterelnök-helyettese is albán nemzetiségű. Ezen helyzet miatt egy sokkal kiterjedtebb konfliktus is kialakulhatott volna, amelybe akár Albánia is belesodródhatott volna. Úgy vélem tehát, hogy az Egyesült Államok és az akkori elnök, George W. Bush két rendkívül fontos döntést hozott Európa és a Balkán biztonsága érdekében: egyrészt, 2008-ban elismerték Koszovó függetlenségét, másrészt, támogatták Albánia NATO-csatlakozását, ami a régió stabilitását szolgálta. Ezek sorsfordító pillanatok lettek a balkáni albánok mint nemzet számára; az Egyesült Államok pedig azért lépett így, hogy garantálja Európa biztonságát, és megszilárdítsa az európai biztonsági architektúrát. Amit Európa ma az uniós csatlakozási tárgyalásokkal próbál elérni, azt az Egyesült Államok lényegében már 2008–2009 óta megvalósította a NATO-csatlakozások révén. Bárcsak az EU is olyan bölcsen cselekedett volna az elmúlt években, mint egykor az Egyesült Államok.

Nyitókép forrása: Szilágyi Dénes / NKE

Témakörök: Albánia, Európai Unió, Nyugat-Balkán
ÖT PERC EURÓPA BLOG

Oroszország megállítása vagy lelassítása a cél?

Nagyhatalmi versengés áldozata lehet az EU.

ÖT PERC EURÓPA BLOG

Európa biztonságpolitikai kérdései Luxemburgban találkoztak

Az EU külügyminiszterei 2026. október 12-én Luxemburgban üléseztek.

PÁK BLOG

Kellene egy jó kis ellenzék!

Több mint 25 nemzet különféle tapasztalatai találkoznak az Európai Unióban – erre igazán azt mondhatjuk, hogy valódi sokszínűség. Annál meglepőbb volt megtapasztalni, hogy Brüsszelben az olyan teljesen normális kifejezések mint

nke-cimer

LUDOVIKA.hu

KAPCSOLAT

1083 Budapest, Ludovika tér 2.
E-mail:
Kéziratokkal, könyv- és folyóirat-kiadással kapcsolatos ügyek: kiadvanyok@uni-nke.hu
Blogokkal és a magazinnal kapcsolatos ügyek: szerkesztoseg@uni-nke.hu

IMPRESSZUM

Ez a weboldal sütiket használ. Ha Ön ezzel egyetért, kérjük fogadja el az adatkezelési szabályzatunkat. Süti beállításokElfogad
Adatvédemi és süti beállítások

Adatvédelmi áttekintés

This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these cookies, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may have an effect on your browsing experience.
Necessary
Mindig bekapcsolva
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Non-necessary
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
MENTÉS & ELFOGADÁS