Interjú a Ludovika Nagyköveti Fórum következő vendégével, Cynthia Mayer Zavalával, Ecuador budapesti nagykövetével a nyolcvan éve felvett kétoldalú kapcsolatokról, a további együttműködési lehetőségekről és arról, milyen latin-amerikai női vezetőnek lenni Európában.
A Ludovika Nagyköveti Fórum következő alkalmára február 5-én kerül sor.
Üzleti környezetből, Latin-Amerikából érkezett. Mikor szerezte első benyomásait Magyarországról?
Az első benyomásaim elsősorban arra irányultak, milyen lehetőségek vannak a két ország közötti kereskedelem és befektetések fejlesztésére. Amikor megérkeztem, sok ecuadori terméket láttam a szupermarketekben. Csakhogy amikor megnéztem a statisztikákat, jelentéseket és számokat, ezek a termékek alig jelentek meg bennük. Ez volt az első kérdésem: mi történik, miért? Úgy tűnt, mintha nem lenne jelentős kereskedelem, de ha az ember végignézi a polcokat – a szupermarketekben, a kiskereskedelemben –, akkor tényleg talál ecuadori árut. És a virágboltokban is: ecuadori rózsák, ecuadori banánok mindenhol. Elkezdtem utánajárni, és azt láttam, hogy valóban van fejlődési lehetőség: sok termék egy másik európai importőrön keresztül érkezik. Például Hamburgon át. A statisztikák így azt mutatják, hogy Németország importálta őket, holott valójában nem Németországba szánják ezeket: közvetlenül ide, Magyarországra jönnek. Így kezdtem el ellenőrizni, mik a valós számok, és mi történik ténylegesen – és ekkor láttam meg azt, hogy érdemes lenne közvetlenül összekapcsolni a magyar partnereket az ecuadori szereplőkkel, hogy a termékek versenyképesebbek legyenek, és a kínálat is bővülhessen. Ezért az üzleti oldalról úgy látom, a következő években sok lehetőség van a növekedésre.
Ön 2024 óta Ecuador magyarországi nagykövete. Hogyan értékeli az elmúlt időszakot az ecuadori–magyar kétoldalú együttműködés szempontjából? Melyek a fő eredmények?
Ahogy említettem: sok a lehetőség, és akadnak kihívások is. Az oktatási együttműködés egyre erősödik. Szép számban érkeznek ide ecuadori hallgatók a Stipendium Hungaricum ösztöndíjprogramon keresztül, és ők országom legjavát képviselik itt. Néhányan később Magyarországon maradnak – akár munka, akár család miatt –, és így hosszú távú kapcsolatok épülnek. Kulturális és turisztikai téren is óriási a potenciál. Nem is gondoltam volna, hogy a magyar turisták mennyire szeretnének többet megtudni a Galápagos-szigetekről, a Chimborazo vulkánról és az Andok hegyeiről – ez nagyon megfogott. Úgy gondolom, ha ezen a három területen több információt tudunk megmutatni, és jobban összekötjük a magyarokat és ecuadoriakat, sok mindent lehet fejleszteni.
Ecuador és Magyarország idén ünneplik a diplomáciai kapcsolatok 80. évfordulóját. Hogyan készülnek erre? Lesznek különleges események, programok?
A nagykövetségen egy egész éves programot állítottunk össze: az év során több rendezvényt is szervezünk az évforduló keretében. Áprilisban a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban vetítünk egy dokumentumfilmet a Galápagos-szigetekről. Júliusban az ecuadori filharmonikus zenekar ad koncertet. Májusban ecuadori festők kiállítását rendezzük meg. Emellett üzleti delegációk is érkeznek, turisztikai eseményeket szervezünk utazási irodákkal, és programokat a magyar turistáknak is, hogy jobban megismerhessék Ecuadort. Összesen 12 esemény szerepel a listán. Külön öröm, hogy a Nagyköveti Fórum is része lesz ennek a különleges évnek, és jövő héten én is csatlakozhatok hozzá.
Ez számunkra is megtiszteltetés. Tágítsuk most kicsit a fókuszt: január 9-én az EU-tagállamok minősített többsége hivatalosan jóváhagyta az EU–Mercosur Partnerségi Megállapodás aláírását, lezárva több mint 25 évnyi tárgyalást. Ecuador nem része a megállapodásnak, mivel csak társult tagja a Mercosurnak. Mi ennek az oka?
Valóban, Ecuador nem tagja a Mercosurnak, bár nagyon szoros a kapcsolatunk a tömbbel, hiszen szomszédok vagyunk. Nincsenek kereskedelmi vitáink vagy problémáink – éppen ellenkezőleg, fontos piacról van szó. Az EU oldaláról pedig: 2025-ben az Európai Unió volt az ecuadori export első számú célpiaca. Ez jól mutatja, mennyire meghatározó az európai piac Ecuador számára. Ecuador és az EU között van egy kétoldalú kereskedelmi megállapodás, amelyet nyolc évvel ezelőtt írtak alá, és amely sokat segített abban, hogy többféle termék nyisson utat mindkét irányban. Fontos azt is kiemelni, hogy az ecuadori és a magyar termékek jól kiegészítik egymást. Mi banánt, virágot, kakaót exportálunk – olyan termékeket, amelyeket Magyarországon nem állítanak elő. A másik irányban pedig a legfontosabb magyar exporttermék, amelyet mi importálunk, a Magyarországon gyártott Suzuki autó. Ezt követik a gyógyszeripari termékek, majd a mezőgazdasági gépek, illetve a mezőgazdasági alapanyagok. Ez egy nagyon egészséges kereskedelmi kapcsolat, mert kiegészítjük egymást, nem versengünk – ez a szabadkereskedelmi megállapodások egyik pozitív hozadéka.
Ön 2021–2023 között az Ecuadori Exportőrök Szövetsége (FEDEXPOR) igazgatótanácsának első női alelnöke, majd 2023–2024-ben az első női elnöke volt. Emellett megalapította az Organization of Women in International Trade (OWIT) ecuadori szervezetét is, kezdeményezéseket indítva a női vezetőképzés, a szakmai tréningek és az üzleti hálózatépítés erősítésére. Mit jelent női vezetőnek lenni Latin-Amerikában? Más ez, mint Európában? Milyen kihívásokkal szembesülnek a nők vezetőként Latin-Amerikában?
Amikor 2021-ben a Fedexpor igazgatótanácsának első női elnöke lettem – miután a COVID idején első női alelnökként szolgáltam –, nem akartam, hogy ez csak egy cím legyen. Komolyan átgondoltam, mit tehetek azért, hogy a fiatalabb nők számára könnyebb legyen belépni a nemzetközi kereskedelem világába. A nemzetközi kereskedelem sokszor különösen nehéz lehet a családos, gyerekes nőknek, mert utazni kell, és nagy a nyomás, hogy az ember több helyen legyen egyszerre.
Emlékszem, fiatalabb koromban tagja voltam az OWIT-nak, majd későbbírtam nekik egy e-mailt arról, hogy a pályám elején már tag voltam, most új szerepben dolgozom, és szeretném megkérdezni, létre tudnánk-e hozni egy ecuadori tagszervezetet. Nem tudtam, milyen választ kapok, de úgy voltam vele: tegyük meg az első lépést. A válasz azonnal megérkezett – másnap: igen, természetesen, nagyon érdekel bennünket, gratulálunk, kezdjünk el egyeztetni. Ezután elkezdtem felkutatni Ecuadortban azokat a nőket, akik érdeklődtek, és a szövetség támogatásával a szervezet nagyon gyorsan létrejött. Az OWIT Ecuador hálózatépítéssel foglalkozik: üzleti lehetőségeket teremt nők között, és láthatóságot ad – megmutatja, hogy különböző területeken (export, import, vám, kereskedelem) komoly vállalatoknál vannak női vezetők. Az első találkozón összegyűjtöttem néhány nőt, és bemutattam az ötletet. Amikor meghallgattam a történeteiket, rájöttem: ők igazi bajnokok. Az egyikük elmondta, hogy a harmadik legnagyobb banánexportőr, 300 millió dolláros exporttal; egy másik a faanyagexportban volt a csúcsok között; egy harmadik japán díjakat nyert a kávéjával. Mind óriási teljesítmények, mégis sokszor visszafogott profillal. Úgy döntöttünk, létrehozzuk ezt a platformot, hogy utat nyissunk és bátorítsuk a fiatalabb nőket.
Kezdetben körülbelül húszan voltunk, majd megszerveztük az első nemzetközi kereskedelmi kongresszust nőknek. Azt hittem, talán 40–50 ember jön el, de 350-en érkeztek az első alkalomra – óriási volt! Igyekszünk technikai és gyakorlati jellegűek maradni: üzleti lehetőségeket teremteni és összekötni egy erős, szorgalmas női hálózatot.
Amikor Magyarországra jövök, azt látom, itt is sok női vezető van az oktatásban, a diplomáciában és az üzleti életben. Nagyszerű lehetőségnek tartom, hogy ezen a téren is kapcsolatokat építsünk és erősítsük a területet. Sok kutatás szól arról, miben lehet más a női vezetés: például a női vezetők gyakran empatikusabban viszonyulnak a munkatársakhoz, javulhat a munkahelyi elégedettség és jóllét. Gyakran jobb bérezést biztosítanak, és a jövedelmükből sokszor a családjukra – a gyerekekre, a háztartásra – fordítanak, ami társadalmi szinten is sokszorozó hatást eredményez.
Hogyan fogadták Önt annak idején az igazgatótanácsban, és milyen tapasztalatai vannak a férfi és női vezetők együttműködéséről?
Amikor megválasztottak, az egyhangú szavazással történt – mindenki örült, és azt akarta, hogy elnök legyek. Ez óriási felelősséget adott. De láttam olyan eseteket is, amikor ez nem így van. Megosztok egy történetet. Többnyire az export oldalon dolgozom. Egy afrikai együttműködést szerettem volna elindítani. Egy európai szakkiállításon megismerkedtem valakivel, sok e-mailt váltottunk, majd azt mondta, eljön Ecuadorba, meglátogatja a feldolgozó üzemeket, és üzletet kezdünk. Amikor felvettem őt kocsival a szállodánál, úgy reagált: „Szóval Ön nő.” Beültünk az autóba, és megkérdezte: „Ön vezet?” Aztán rákérdezett, házas vagyok-e. Mondtam, hogy igen. Erre jött a következő kérdés: „A férje megengedi, hogy vezessen?” Ilyesmikkel találkoztam már – még mielőtt üzletről beszéltünk volna, már tudtam, hogy léteznek ezek az akadályok. A végén nem működött a dolog ezzel az emberrel és ezzel a céggel, de ez nem vette el a kedvemet attól a piactól – csak azt jelentette, hogy nem vele és nem ezzel a vállalattal fogok együtt dolgozni. Több időt szántam rá, hogy más partnereket találjak, és hat hónappal később találtam is egy új ügyfelet, aki nyitottabban állt a nőkkel való együttműködéshez – és működött.
Ez csak egy példa a sok közül. Igyekszem nem személyes ügyként kezelni az ilyen eseteket, hiszen ezek a másik félről szólnak. Ha az ember professzionális, tisztelettel fordul mások felé, és empátiával kezeli, amin a másik keresztülmegy, akkor a kollégák és partnerek általában nem tesznek különbséget aközött, hogy valaki nő vagy férfi.
